Oldalak

2018. december 31., hétfő

Kellemes Ünnepeket!

Szeretnék mindenkinek utólag is nagyon Kellemes Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánni minden kedves Követőmnek és Olvasómnak!


Nekem idén nagyon mozgalmas ünnepi és ünnep előtti időszakom volt, pihenni semmi esély nem volt természetesen- de nagyon élveztem. Jövőre szeretnék majd ezekről mesélni, meg azokról a témákról amiket megkezdtem de nem fejeztem be :D


További képekért látogassatok el az instagram oldalamra, vagy a Facebook Nekromancica oldalra. 

2018. november 28., szerda

Közös munkánk története Danival #1

Nagyon régóta tervben van egy ilyen jellegű írás, ahol szeretném elmesélni a kezdetektől a Danival való munkát, barátságot, kalandokat. Az utóbbi külön lesz véve, kapnak egy egy bejegyzést a kalandosabb esetek.

Rólam azt tudni kell, hogy nem vagyok az a 'csak úgy ráírok valakire' fajta ember, sőt ha erre készülök, akkor tényleg napokig, hónapokig rágódok rajta, hogy írjak e vagy sem, illetve ha igen, akkor mit és hogyan kellene. Tudom, nagyon túlbonyolítok mindent, de ezzel nekem kell megküzdeni az életemben.
Így történt, hogy egy akkori kedves barátnőm (kb. 1,5 éve, most jövőre lesz kettő) ajánlotta Dani oldalát, hogy nézzem meg mert szépen dolgozik és írjak neki. Hát húztam az időt, mert bár jó ötletnek tűnt, de hogy én írjak idegenekre?! Minek? Meg úgyis elhajt, főleg aki ennyire profi. Legalábbis ahogy elnéztem a képeit, nekem nagyon profinak tűnt és hát feltűnő volt az is, hogy nem dolgozott még extrém emberekkel- gondoltam 100% az elutasítás.

Talán egy hónap után rávettem magam, hogy jó akkor írok neki. Emlékszem ez egy nyári alkalom volt, de hamar kaptam is a választ, hogy térjünk vissza erre szeptemberben, mert ő most a Balatonon van. Hát mondom persze, legyen így. Mondanom se kell, hogy ezt elkönyveltem lerázásnak. Tudom nagyon negatív kép van bennem, de az emberek nagy része tényleg nem egyenes és simán leráznak ilyen szöveggel.

Szóval vártam szeptemberig. Nem keresett, szóval úgy voltam vele, hogy egy kérdést megér(októberig vártam), illetve kíváncsi voltam most milyen kifogás következik :D
Végül én égtem be, mert tényleg el akart jönni velem fotózni, csak tényleg voltak munkái. Szóval kicsit kínos volt, hogy nem hittem neki.

Végül eljött a megbeszélt nap, az első fotózás, az első közös munka... Sok minden futott át az agyamon, mert mégiscsak egy új ember, semmit nem tudok róla, mi van ha nem jön el?, idegesít?, perverz?, stb.
Szóval totális pánik kerülgetett, de mikor ott volt a pillanat, már nem számított. Teljes pozitív csalódás.
Nagyon aranyos embernek tűnt, akivel jókat lehetett beszélgetni, nyitott a világra, ismer egy csomó jó helyet, plusz pécsi.


Az első helyszínünk is Pécsen volt az István- aknánál. Anno Dórival is odajártunk, sőt a vizsgamunkáját is ott csináltuk- amiről régebben írtam is-, szóval az egy szuper hely.
Igazából Daniban nem csalódtam, mert tényleg érti amit csinál, nem csak össze vissza kattintgat és akkor majd csak lesz valami, hanem komolyan látja amit kell. Az első alkalommal zavarban voltam, mert ugye ott átöltözni, meg segítséget kérni egy két dologhoz, szóval nagyon kellemetlen volt, de később ez már nem okozott problémát, mert hihetetlen segítőkész is, nem fogja utána a fejedhez vágni!
Jól kihasználja a környezet adta lehetőségeket-pl. az első alkalommal a lemenő/ beszűrődő fényeket ügyesen elkapta- így adva egy szép hatást a képnek. Sok ilyen eset volt és igazából csodálom az ő kitartását, meg lelkesedését, hisz mindent megtesz egy jó képért.  Persze ez lenne a normális, ha már valaki ezt választotta hivatásnak. (:
Igazából ez a mentalitás megvan nálam is, bár csak  abban nyilvánult meg, hogy képes voltam bárhova felmászni, bemenni, stb. Ha már ennyivel is hozzájárulhatok, akkor megteszem. A legjobb amúgy ruhába helyszínt változtatni ám :D

Sok olyan eset volt, mikor ruhástól mentünk odébb és akkor végig cipelni minden cuccot, meg fogni a nagy szoknyát az ágas-bogas részeken... Nem egyszer akadtam bele a tüskékbe, vagy görcsölt be a lábam. A kedvenc esetem a téli időszak volt, mikor ugye be álltam egy pózba, de annyira hideg volt, hogy odafagytam vagy éppen mint egy alkoholistának, full piros volt az orrom, a kezem minden :D Nagyon jól állt. Télen amúgy is szuper lenge öltözékben fent lenni a Mecseken! Körülbelül 15, max 20, de akkor már éreztem, hogy az ízületeim, az idegek nem úgy reagálnak ahogy kellene, plusz fájtak is.

Daninak se volt egyszer sem jobb helyzete, mert ő meg kúszik-mászik fűben, sárban, hóban, porban, festékben, mindenben; felmászik, lemászik, idepakol, odapakol, stb. Szóval bőven több van emögött mint ami kívülről látszik. Egy-egy képért vért izzadunk, elázunk, szétfagyunk. De ez már csak ilyen, aki ezt az életet vállalta, ő tudja milyen is ez. Viszont én szeretem ezeket a kihívásokat, mert tudom, hogy a végeredmény jó lesz és megint alkottunk valami újat, valami szépet. Ha meg mégsem jött össze, akkor legközelebb jobban próbálkozunk.

Igaz most nehéz a helyzet mert én Fehérváron, ő meg Pécsett van- így számolni kell a leutazással és nem csak az van, hogy na beugrok a városba.
Viszont így is megéri, mert ő még ezek után sem mondott le rólam, aminek örülök. Az éveim során sokféle fajta embert ismertem meg, ezek között volt sok fotós- olyan is akit én kerestem meg, meg olyan (és ez van mondjuk többségben), akik engem kerestek. Ez számomra nagyon jól eső élmény, viszont sok csalódás volt ezekből. 
A nemtörődömség, a lemondás  nagyon általános jellemzői az embernek- így volt ez nálam is. Persze nem érdemes a múlton meg az ilyen embereken töprengeni, csak nehéz elengedni is.
Az előző fotós csajszim is kiköltözött külföldre, nyilván ez az első, mert a család, de őt is sokáig hiányoltam (még a mai napig beszélek róla).

De visszatérve az eredeti témához; nagyon örülök, hogy a sors így hozta s amíg Dani nem adja fel, hogy velem dolgozzon, addig nem érzem magam rosszul. Neki mindig van új ötlete, lelkes, várja a közös munkát és mindezeket annak ellenére, hogy legtöbbször tele van melóval és ugrál ide-oda. ♥
Az oldalát itt tudjátok megnézni. 

Szóval köszönöm  Neki! ♥

Mindig próbálunk valami újat hozni, valami szépet, szóval ha esetleg tetszik a munkánk, akkor támogassatok minket. 
Danitól időpontokat kérhettek az oldalán, vagy a facebook oldalán.
Nekem az instagram oldalamon találtok további képeket, illetve  a facebook Nekromancica oldalán. ♥

2018. november 26., hétfő

Az elmúlt hetekről

Nagyon gyorsan telik nekem ez az év, hihetetlen számomra, hogy már lassan itt az év vége. Nagyon sok mindenről szerettem volna írni mostanában, de mire ide kerülök, nincs se lelkierőm, se kedvem, plusz el is felejtem miről akartam.

Nagyon sokat dolgozom - legalábbis én így érzem és nagyon merül az elem.  Így semmi egyéb dologra nincs kedv. Ugyanez vonatkozik a levelekre is facebookon- próbálok oda is időt szakítani, de annyira nehéz leülni és csak arra koncentrálni, főleg, hogy tudom mennyi mindent kellene csinálni ahogy van egy kis szabadidőm.  Ne értse félre senki, nem panaszkodni vagyok itt, csak próbálok valami elérhető képet adni az el-el tűnéseimről.

De azért sok minden jó dolog történt itt közben, amiket inkább megéltem akkor és nem posztoltam azonnal. Viszont jó emlékek, így megosztom.

  • Például voltam otthon, megszeretgettem a macskánkat.♥  Jó, eredetileg fodrásznál voltam, levágattam a hajamat végreDe rájöttem, hogy nagyon hiányzik, hogy itt is legyen velünk egy szőrös kis gombóc, de albérletbe nem nagyon lehetséges- szóval várok. Pedig az embernek milyen jót tenne ♥

Annyira baba ♥

Annyira nem élvezte, hogy zaklatom ♥


  • Biztos észrevettétek, hogy lett egy kis design váltás. Nagyon hamar elszoktam unni a blog kinézetét meg hamar nem érzem magaménak, így jött az ötlet, hogy ideje váltani. Szerencsére van egy emberem akinek ez kapóra is jön, mert használhatja itt a tudását- így mindenkinek jól jön ez, köszönöm neki!
    Ezt a sötét hangulatot jobban magaménak érzem jelenleg; kicsit amolyan darkos, vámpíros feeling. Remélem minden jól működik.



  • Pár hete tartottunk egy kis kiruccanást; húgom felutazott hozzánk és hárman felmentünk Pestre. Benéztünk a Rockpincébe, ahol persze nem tudtam semmit vásárolni, mert más miatt mentem, de boldog voltam, hogy így átalakították a boltot, nagyon jól sikerült és egész tágas lett. Kicsit mosolyogtam, amikor kislányok voltak ott anyuval és válogatták a ruhákat; az egyik anyuka meg mondta a kislányának, hogy nem kell annyira gothnak lenni, hogy denevéreket kakilj. Szóval bölcs tanácsok is repkedtek.

    Kicsit úgy visszaidézte a régi időket, mikor én vásároltam anyával (igaz turkálókban, mert akkoriban nem jöhettem ilyen boltokba, nem is nagyon voltak).
    Nagyon kifogtuk a dolgokat, mert pont Joy napok voltak, mi meg a Westendbe mentünk és ezzel kb a halálos ítéletünket írtuk alá. Undorító volt,  nem lehetett megmozdulni, elférni. Rengeteg ember mindenfelé.

    A Nyx-be muszáj volt bemennem mert tavaly voltam ott utoljára, mikor a megnyitó volt (erről írtam is), aztán most fogytam ki kb. mindenből, így most sikerült vennem folyékony alapozót és por fixálót (szerencsém volt, mert az üzlet szülinapja (??) volt és mindenre volt akció).
    Rengeteg üzletet végig jártunk, de sehol semmi jót nem találtunk, így tovább mentünk. 



  • Zoli mindenképp megszerette volna nézni a Barcraft nevű helyet, szóval oda vitt az utunk. Zseniális egy kocka hely, imádtam. Pontosabban ilyen filmes és kocka hely, kocsma,játékterem. Persze tele volt, így beültünk egy kis terembe, ahol játszottak VR-on, majd átmentünk egy helyre ahol társasoztak, de ott volt a pult ♥ Sokféle koktél, ital, rágcsálnivaló volt filmes nevekkel- haláli.

    Hárman sokfélét rendeltünk, többek között "The cow level is a lie",  "Sauron Szeme" , "Dexter",stb. Nagyon jópofák voltak és valóban azt kaptad ami az itallapon volt kép és leírás.
    Mondtam Zolinak, hogy szeretnék majd máskor is jönni, mert hangulatos.

The Cow level is a lie

A közelebbitől a távolabbiig: Dexter, Stimpack, Sauron szeme ♥

A fecskendős nagyon para volt, de imádtam. Bár nagyon édes volt szerintem.


  • Pár hét múlva meg találkoztam egy régi jó barátnőmmel, sokat beszélgettünk, shopiztunk (így találtam egy fain ajándékot még Zolinak), mi is ajándékot cseréltünk- szóval az idei első ajándékom megvan és nem nyithatom ki :D Ilyenkor van feladva a lecke kérem szépen :D 



  • Volt pár rendelésem is a pár hónap alatt- ezekről később mesélek; illetve pár fotózásra összefutottunk Danival- valamiért még mindig ő az egyetlen olyan ember akinek számítok ilyen téren, aki készül a fotózásokra komolyan, aki keres miatt és nem úgy van vele, hogy "lesz ami lesz majd meglátjuk", aki sokáig dolgozik, hogy a kép olyan legyen amilyen mindkettőnknek megfelel. 
    Ahogy látom sajnos sok fotósnál ezek nem alap dolog és ez a beleszarok stílus jelen van minden 3. fotósnál és nem értem miért. Később tervezek erről is mesélni- mármint a kalandjainkról, meg a mögötte meghúzódó bénázásokról ^^ 



  • Dekorálgatjuk a házat is, amennyire az itteni lehetőségeink engedi. Végre csináltunk egy pókhálós dekort; hozzám került egy újabb csodás koponya, amit úgy találtak nekem egy építkezésen ♥ 



  • Közben szépen készülünk a karácsonyra. Igazából én november eleje óta. Most kicsit nehezebb lesz a helyzet, mert külön városban vagyunk és az egyikünk családja a térkép egyik oldalán, a másikunké a másik oldalán... Szóval ezt oldd meg.

    A lényeg, hogy sok kompromisszum és utazás vár ránk, így muszáj volt hamar készülődni. Nem értem azokat az embereket akik rinyálnak, hogy október végén és november elején már karácsonyi dolgok mennek. De hisz muszáj. Nem mindenki last minute-es,  így nekik is van lehetőség szép apránként vásárolni, főleg, hogy karácsonyig október után már csak két fizetés van, ebből kell gazdálkodni.
    Én örülök, mert így vagy úgy de nagyjából összejött mindenkinek amit akartunk- egy két ember van vissza már csak. De a legjobban azt várom, hogy nyugi legyen egy pár napig, a családdal. 
    Természetesen a legjobb móka, hogy van pár ember, akinek ilyenkor van a szülinapja... Kiakasztó. ^^' De az is lassan összeáll. 



  • Közben két ember felkért, hogy segítsek a termékeiket árulni, ami megtiszteltetés és jól esett, hogy rám gondoltak először. Így minden tőlem telhetőt megteszek, ahogy időm engedi ♥


Szóval megy az élet rendesen, de ez az oka a sok sok kimaradásomnak, nem mindig tudok online élni meg igazából nem is akarok. Bejegyzéseket természetesen írok még idén (remélhetőleg ^^') , ez most csak egy kisebb összefoglaló Nektek is meg igazából magamnak is.

További képekért látogassatok el az instagram oldalamra, vagy a facebook Nekromancica oldalára. ♥

2018. október 28., vasárnap

Filmes élmények - Jordskott

Vagyis inkább sorozat élmény.

Belevetettem magam pár hete ebbe a Jordskott című sorozatba.  Őszintén szólva mindig félve ülök neki az új és ismeretlen filmeknek, mert ha rossz akkor szidom magam az elvesztegetett órákért ( és valljuk be, mostanában nem sok jót csinálnak), plusz ha már elkezdek valamit akkor akármennyire rossz muszáj végig néznem - mintha az utolsó pillanatig reménykednék, hogy lesz benne valami csavar, egy jelenet, amitől az egész film más értelmet kap. De ez a legtöbb rossz filmnél nem történik meg sajnos.

Viszont itt most szó sincs ilyenről. Ez a sorozat zseniális! Életem filmje volt és az egész évadot pár nap (pontosabban talán 3) bedaráltam (munka mellett - azért tartott ilyen sokáig :D ).

"A Jordskott történetének kezdetén Eva Thörnblad nyomozó éppen hazatér szülőfalujába, Silverhöjdbe, miután apja öngyilkos lett. Eva el nem múló sebként hurcolja magával lányának, Josefine-nak 7 évvel ezelőtti eltűnését. Ám nem csak apja temetése motiválja megjelenését a településen, ugyanis újabb gyermek eltűnése vonja magára a nyomozónő figyelmét. Mivel sohasem fogadta el a hivatalos verziót, mely szerint Josefine vízbe fulladt, nyomozásba kezd az új eltűnés ügyében, hátha az elvezeti lánya elrablójához. Ez az alapállás bonyolódik aztán az egész kisvárost felforgató eseménysorozattá, amelynek elsődleges mondanivalója az, ha a természetet károsítjuk, akkor magunk alatt bökjük ki a gumi mentőcsónakot." - Forrás

Ez egy svéd filmsorozat, ami 2015-ben készült, így nem nevezhető túl réginek. Ahogy olvastam róla (amikor még nem láttam), ez ott kint náluk nagy sikert aratott.
Én nagyon kedvelem a svéd nyomozós krimiket, ez viszont több annál.

Ott kezdem, hogy eszméletlen szép tájakon játszódik. Imádtam az erdős jeleneteket, amiket megfűszereztek nem is kevés misztikummal. Szóval azon túl, hogy van egy nyomozónk, aki eltűnéseket vizsgál, kapunk párhuzamosan egy természetfeletti világot is és sokszor a dolgok nem is azok amiknek tűnnek és több ember van benne mint gondolnánk vagy nem is gondolnánk.

Kis költségvetésű filmről beszélünk, így aki a nagy amerikai darálós filmekhez van hozzászokva, azoknak ez semmit nem fog adni, ugyanis nincsenek benne extra akciójelenetek, sem ijesztő lények- sőt lényegében semmi nincs benne. Ettől függetlenül  le a kalappal, egy csodát alkottak, sőt talán ez emiatt lett ilyen sikeres, hiszen megvan az a bizonyos sejtelmesség benne így, hogy semmit nem mutatnak.

Hozza a feszült hangulatot, a rejtélyek folyamatosan  görgetik magukat egymás előtt és minden rész végére a hajamat téptem, hogy most miért, meg mi lesz, ki a gonosz, ki a jó, miért, jaj ő is benne van, jaj de mégsem gonosz ?!
Természetesen folyamatosan derülnek is ki a dolgok, régi rejtélyeket fedez fel a főszereplőnk az apjával, a környezetével és kapcsolatban, mindezt úgy, hogy szépen belekapcsolják ezt a természetfeletti szálat is. ♥

Nem tudom elégszer elmondani, de imádom. Kellően dark, ködös, drámai, misztikus- nagyon úgy érzem, hogy nekem való.  A szereplőkkel teljes mértékben elégedett vagyok; végre nem az van, hogy az ember tépi a haját az illogikus lépéseiktől, amik amúgy nem is a karakter  eddigi cselekvései alapján megalkotott személyiségükre vall, hanem tényleg azt csinálják amit a helyzet megkövetel és van célja minden mozzanatuknak.
A színeszek közül szerencsére egyet sem ismerek,  de nagyon jól játsszák a szerepüket, és illik is mindegyikhez a karakter.  Valahogy nincs olyan hogy jó és rossz, mindegyik karakternek megvannak az okaik- még azoknak is, akiket kb. a halálba kívánunk az elején.

Megjelenik benne egy - vélhetőleg-  sátánista srác, emo kinézettel :D Az kicsit nem sikerült jóra, mert így össze vannak mosva a dolgok benne (az emo kinézet, meg a fordított keresztek a falon), meg egyfajta lázadásnak mutatják; plusz a kis jó barátja, egy szintén lázadó és zavarodott kis csaj, akinek természetfeletti ereje van, amit nem tud uralni. De ettől függetlenül ők is jól hozzák a szerepet, sőt a csajt nagyon bírtam benne- sokáig nem tudtam eldönteni mit gondoljak róla; a srác viszont nem kapott annyi szerepet.

Szóval így azért elég sok szálon fut a történet, ha azt nézzük, de ezek a mellék szálak szép lassan megoldódnak vagy inkább kibontakoznak, meg meg vannak magyarázva, míg közben megyünk a gerincen, a fő szálon - mint egy jól felépített játékban * kocka utalások * .

Ez most egy olyan sorozat, amire nem tudok rosszat mondani. Ha mások szemével kell néznem, főleg olyanokéval, akik a nagy akció dús, pörgős jelenetekhez vannak hozzászokva vagány látvánnyal, azoknak nyilván ez unalmas és ingerszegény lesz az egész. 
De egyszerűen a mondanivalója is annyira mindennapos téma, annyira itt van a mi szemünk előtt is; lényegében az ember és a természet. Annyira egyszerű nem?! Az ember kizsigereli a természetet saját kapzsisága miatt és így a saját kipusztulásának okozója. De nem akarok spoilerezni.

Ncore-on fent van, sőt már kint van a második évad, viszont csak az elsőhöz van magyar felirat. De én nagyon élveztem eredeti nyelven hallgatni, meg nem is idegen tőlem annyira, sőt volt már amit megértettem :D *megtapsolom magam*
A második évadnak az elejére van fordításom, a többivel még nem tudom mi lesz; Zoli felajánlotta, hogy lefordítja, ami nagy segítség lenne.

Egyébként akit megjelöltem forrásnál a fülszövegnél ( kép alatt), Tőle olvastam a cikket mielőtt megnéztem volna és emiatt mertem neki állni egyáltalán - igaz akkor semmit nem értettem az egészből.  De most így visszaolvasva, jó látni, hogy ugyanolyan jó véleménnyel van mint én, csak ő szebben fogalmazta meg :D

2018. október 25., csütörtök

Halloweeni készületeim ♥

Az évnek mindig ezen szakasza az amit a legjobban imádok. Végre szép színekben pompázik a természet, ami a szememnek nagyon kellemes; előkerülhetnek a picit melegebb ruhák és végre nem kell letépni a bőrt is magunkról a forróság miatt, hisz jön a hűvösebb idő, a takaró alatt forró teát szürcsölő, bekuckózós időszakok

Szerintem többen vagyunk így ezzel, hogy az egyik kedvenc időszakunk ez. Most a saját kis őszi szertartásomat osztom meg veletek, amit kb. minden ilyenkor csinálok.
Előkerülnek többek között a kedvenc filmjeim, amik teljesen ráhangolnak a halloweenre. Persze itt most jöhetnek a blabla szövegek, hogy nálunk ilyen nincs, minek ezzel foglalkozni... De ettől még van és sajnálom, hogy nem olyan helyen élek, ahol ez szokás.

Na de visszatérve a filmekre, ezek nekem régi klasszikusok és ha szerintem megkeresném egy régi bejegyzésem, ott is ugyanezek szerepelnének. :D  Bár azért úgy érzem, hogy kerül a listába most új is, hiszen nem csak horror filmeket akarok felsorolni- eléggé vegyes az ízlésem ilyen téren és nem is mindegyik konkrétan halloween témájú, csak valamiért ilyenkor kerülnek elő.

  • Elvira - The Mistress of the Dark ( ez nálam alap nagyon régóta ♥ )
  • Ginger Snaps
  • Hocus Pocus (ez egy régi film, de nekem nagyon tetszik)
  • Halloween Town
  • Addams Family
  • The Craft
  • Tim Burton filmek
  • Crow
  • Trick 'r Treat


Idén sminkkel  is készültünk egy kedves barátnőmmel, aki azzal nevezni is fog egy halloweeni smink versenyre. Sajnos most még nem tehetem közzé mert nem kezdődött el, de lesz róla külön bejegyzés( novemberben), ahol majd szeretnék mindenkit megkérni, hogy segítsen neki a szavazással ;)
Természetesen nem apróztuk el, mert kedves Dani barátom volt a fotós, akinek a munkáját már ismerhetitek (:
Ebben a hónapban voltam újra hosszú idő után ismét körmösnél is, aki nagyon szép és végre stabil körmöket varázsolt nekem. Fotózásra eddig mindig ilyen tip-et használtam (amit meglepő módon halloweeni időszakban vettem évekkel ezelőtt :D ), de ki nem állhatok, mert ha elenged a ragasztó, akkor el is hagytad a körmöt. Ezek végre a saját körmeimen vannak. ♥
Imádom, nagyon hangulatos lett ♥


Most sem maradhat el a vásárlás. Ősz elején már megrohamoztam a boltokat őszi dekorok után kutatva, amik közül volt valamennyi kint, így muszáj volt vennem ♥
Hamar megérkeztek a halloweeni cuccok is, rá pár hétre már természetesen a karácsonyi is (ez nem vicc, tényleg láttam már) :D
Idén nagyon sok halloweeni vackot vásároltam össze és imádom- mindig nagy lázban égek ettől. Lelőhelyek: Auchan, Kik, Obi, Pepco, Müller, Takko (gyerek ruhák), Tesco (gyerek ruhák), Spar / Interspar, és én többre nem emlékszem, hogy hol voltunk még.
Ezt kivételesen én karácsonykor szeretném használni :D 


Hőre alakuló minta, csokik, mécsestartók, díszek,stb. De nem volt kedvem mindent lefotózni.


Illetve itt van pár TAG az előző évekből, ha gondoljátok nézzétek meg ITT (ezt még 2015-ben töltöttem ki, szóval azóta vannak eltérések), ITT( ez még régebbi, egy 2014-es darab :D Te jó ég, azért nem semmi; ilyenkor mindig kicsit égek mostani fejjel ), és ITT (ez viszonylag egész "friss" ha mondhatom rá, mert 2016-os). Ha gondoljátok töltsétek ki.
Őszi színek
Évek óta gyűjtöm az ilyen cuccokat és tartogatom arra az esetre, ha egyszer saját kis helyem lesz. Most ugyan külön vagyok, de még nem saját, így sok mindent továbbra is csak tárolok, hogy ne kelljen kidobni ha esetleg innen tovább megyünk. Viszont egy csomag pókhálót pókokkal csak felhasználtunk ♥  Plusz kapott egy kis hópehely lakú led világítást *-*
A kép annyira nem adja vissza szerintem, de élőben imádom ♥
További képekért látogassatok el az instagram oldalamra vagy a facebook Nekromancica oldalra ♥

2018. szeptember 28., péntek

Filmes élmények - Az apáca

Szeptember 17.- én volt a névnapom, ami pont hétfőre esett, így Zoli az előtte lévő napra vett jegyeket a filmre, mert nagyon kíváncsi voltam rá és rágtam a fülét miatta egy ideje.

Megmondom őszintén, hogy a Démonok között filmek nekem nagyon tetszettek, a hozzájuk készült Annabelle filmek már kevésbé. Féltem attól, hogy ez az apáca téma is beleesik ebbe a sokadik bőr lehúzásos kategóriába, mint ahogy általában ez történik a folytatásos filmekkel.

Kaptunk sok- sok előzetest, lelkes írásokat róla, de végig az volt az érzésem, hogy nagyobb lesz ennek is a füstje mint a lángja :( Így, hogy megnéztem én úgy érzem, hogy beigazolódott a sejtésem, de ettől még nem akarom senki kedvét elvenni.

"A démonok köztünk vannak – van, akinek egy életen át sikerül elkerülnie őket, és van, akinek az a foglalkozása, hogy szembenézzen velük. 1952-ben a napfényes Rómából kis küldöttség érkezik egy isten háta mögötti fogarasföldi kolostorba.
Borzasztó dolgok történtek a szomorú falak között, a klastrom mindig félhomályos, mindig hideg és barátságtalan folyosóin, és a jövevények (egy apáca, egy szerzetes és egy novícius) bízik benne, hogy hamar kiderítik, ki állhat a háttérben, és hazatérhetnek biztonságos, napfényes világukba.
Valami rosszra készültek, de nem ennyire rosszra. Amivel itt találkoznak, az olyan ősi és olyan gonosz, hogy talán még a hit ereje sem elég rá, hogy megóvja őket. Valak ő, az apáca képében megtestesülő démon, a sátán küldötte. "-  forrás

Igazából nem nagyon tudok rá mit mondani. Se rosszat, se jót. A helyszín ahol játszódott nekem nagyon tetszett.  Volt egy eléggé sötét és feszült hangulata, és az a kolostor... Álomszép. Mondtam is Zolinak, hogy tökre megnézném élőben is. Illetve a borító amit a filmhez csináltak, azt imádom, meg az összes illusztrációt amiket a végén lehetett látni.
Volt egy két jelenet ami szintén tetszett, eltalálták.   Spoilerezni fogok.

A sztori nekem kicsit olyan semmilyen volt, híg- ha mondhatom ezt.  Annyira nem adott semmit hozzá a történethez, hogy nincsenek rá szavak.
Annyi a történet, hogy az elején meghal egy öreg apáca(a démon miatt, aki elfoglalta a kastélyt), a másik meg öngyilkos lesz - amit ki akarnak vizsgálni, hogy miért.
Így lép a képbe egy felavatatlan leányzó, aki nem tett még fogadalmat és látomásai vannak; meg egy pap, aki ilyen fura esetekkel foglalkozik, illetve egy srác, aki ott él ahol az egész játszódik és aki megtalálta az öngyilkos apáca hulláját.  Ez az összeállt csapatunk, plusz ugye a démonunk.

Elmennek a kolostorba - aminek szerintem nem néztek utána, vagy nem tudom de furcsálltam, hogy keresnek még itt élő embereket, mikor elvileg ez a két apáca élt csak itt, akik ugye a jelentés szerint meghaltak... Úgyhogy nem értem mit reméltek :D  Vagy már csak én vagyok nagyon gyanakvó, fene tudja. De értitek, a pasi az már régóta foglalkozik különleges ügyekkel- nem hiszem el, hogy nem ennyi év után nem gyanakszik még akkor is ha nem kéne. Logikátlan. Egyébként a fickó jó karakternek tűnt, igazi fasza csávó, csak ez túl hiszékenysége ( mikor a balul sült esetét vetíti ki neki a démon és elhiszi ... azt hittem akkor kifutok a teremből) tette olyan kiábrándítóvá a karaktert.
A csaj meg szintén olyan semmilyen; kapja a kis látomásait néha Máriától, aztán a végén nem képes értelmezni, hanem a pasi jön rá a megoldásra... Mi van? :D
A plakát nagyon tetszik viszont ♥

Próbálkoztak a csavarral is, hogy akkor  átverik a nézőket: úgy tűnt végig, hogy a felavatatlan kiscsajszit akarja ez a lény megszállni (bár lehet így is volt), de végül nem az ő testében jutott ki- muszáj volt így megcsinálni, mert össze kötötték a Démonok között résszel.
A végére persze számíthattunk egy kis boss fight-ra persze, de addig is megjelent a "váljunk szét, hogy több területet tudjunk bejárni" gondolat úgy, hogy csak a vidéki csávónak volt annyi esze, hogy hozzon egy fegyvert magával. Persze tudjuk ez nem sokat ér, de van amire jó. 

Amin elkapott a röhögés, hogy sok volt a felesleges hülyeség:  gondolok itt arra, mikor a kis csajszinak belekarcoltak valami pentagrammot a hátába, de utána így semmi. Azt így minek? Mi a jelentősége? Miért pont pentagrammot? Mi köze annak ehhez az egészhez? A későbbiekben semmi jelentősége nem volt, így szerintem ez a jelenet felesleges volt.
A másik érdekesség, hogy kicsit olyan volt nekem a zsák fejű apácák (?) jelenete, mint a Silent Hill nővérek jelenetei :D Remélem ez nem csak nekünk tűnt fel, de én nem tudtam másra gondolni közben. Főleg ahogy megmozdultak néha, ahogy reagáltak... Pöppet koppintás szagú.

De a legzavaróbb az az volt, hogy  a para jeleneteknél a jumpscare-t úgy oldották meg, hogy felvették a hangerőt. A legnagyobb idiótaság szerintem amit csinálhatnak egy filmben. Lényegében nem a jelenettől ijed meg az ember, hanem mert extra hangos az egész és még az is epilepsziás rohamot kap, aki amúgy nem tenné.
Áh, szóval nagyon el lett ez a része szúrva.
A sztoriból se derül ki sok plusz infó, pedig én nagyon számítottam egy ilyen jó kis nyomozós és titok feltáró részre, de semmi. A idősebb csóka olvas könyvekből és kb. ennyi.

Nem sok mindent tudok róla mondani a továbbiakban, mert nem nagyon hatott meg- és ezt nagyon sajnálom. Csalódás volt, hogy annyit piszkáltam vele Zolit és elpazaroltunk rá ennyi időt és nem beszélve pénzt, ugyanis itt a kedves Fehérváron 2000,- egy retek jegy .....  Ráadásul nem adott semmi jót.
Egyszer megnézni nem rossz, meg kell is főleg ha valaki követi ezt a történet szálat. 
Nem szerettem volna ilyen sokáig húzni az időt sem a megírásával de nem jutottam ide, hogy megcsináljam, meg gondoltam hátha leül egy kicsit és jobban megértem vagy jobban tetszik majd. Nem :D

2018. augusztus 14., kedd

V. Országos Goth Találkozó

Már az 5. ilyen országos esemény amit sikerült megrendezni. Pár éve még az ember bele se mert gondolni, hogy ebből bármi több is lehetne majd a későbbiekben- gondolok itt a legelső kis Margit szigetes kalandra (ami egyébként szintén nagyon klassz volt), mikor elindult az egész egy ötlettől vezérelve.  Örülök, hogy ezt az elején sikerült megtolni és érdekessé tenni annyira, hogy így évről évre több embert idevonzott az esemény.
Külön hatalmas köszönet a szervező csapatnak, akik magukra vállalták ezt az egészet, hogy mi egy szuper jót szórakozhassunk. Nagyon nagy pacsi és ölelés nekik és külön köszönet Annie-nek a tiszteletjegyért. Megmondom őszintén, hogy nagyon meghatódtam és jól esett a figyelmessége.♥
Kocsma csapat ♥

Így hát idén is sikerült eljutnom, ahogy eddig szerencsére minden évben- bár mindenféleképpen jöttem volna, mert előre elvolt tervezve. Nagyon szoktam várni az eseményt, mert igazából ez az az alkalom, mikor végre lazíthatok, kiszabadulok a mindennapokból és nem utolsó sorban találkozom mindenkivel akivel jóban vagyok és ha más nem legalább egy köszönés erejéig leállunk egymással.

Rájöttem idén, hogy ez évről évre egyre nehezebb és komoly kihívások elé állít :D  Eddig is sok embert ismertem, de nem mindenkivel voltam beszélő viszonyba de még köszönőben sem, viszont évről évre több emberkét ismerek meg- ami egyébként nagyon jó és örülök Nektek tényleg, de ezer meg egy bocsánat, hogy ha nem jutok oda mindenkihez pár mondat erejéig :( Rosszul is érzem magam ilyenkor. Sajnos rövid az idő arra,hogy mindenkivel nagy beszélgetéseket csapjunk, de azért én örülök annak is ha látok mindenkit.
Elmaradhatatlan. Dórival és Csilláék 

Az utunk felfelé nem volt annyira kalandos mint a hazajutás. Habár elterveztük az utat, semmi nem úgy volt ahogy akartuk- a végén kitérek rá.
Mi Zolival délelőtt elmentünk Dombóvárra egy leányzóért, akit egyébként egy csoportban ismertem meg, mert megakarta venni az egyik ruhámat. :''D Aztán eléggé bonyolult lett volna annyi embert összeszervezni, így ő felutazott oda, mi meg elmentünk érte és addig nálunk volt.
Nagy nehezen és full melegben ventilátor előtt összekészültem. Kicsit izgultam, mert az előrejelzés szerint csak ezen az egy szombati napon akart esni- de szerencsére ez hajnalban megtörtént és így még le is hűlt egy kicsit a levegő.
Aztán késve de megérkezett kolléganőm is férjével (velünk voltak maratonon is, gondoltuk ezt is ki lehetne próbálniuk) - szóval szállítottuk felfelé Zolival a friss húst rendesen, főleg mert Pesten meg várt rám egy olyan barátnőm, aki szintén még sosem volt ezen az eseményen.. Úgyhogy nagyon sok embernek elvettük az OGT szüzességét ;)
Szokásos máv-os késésekkel de felértünk Zuglóba, aztán  a "törzshelyünkön" a Jurtában találkoztunk Aleesiaékkal is - mert ő az utolsó pillanatban csak eldöntötte, hogy jön velünk és mivel tavaly is abban a kocsmában találkoztunk, ne legyen ez másképp idén sem ;)  Teremtjük a hagyományokat♥
Bettivel és Felommal♥

Végre megvolt a "mini" csapat és mehettünk. Kicsit izgultam ezen is, hogy ez hogy jön össze, mert minden embert külön szerveztem össze, hiszen eredetileg úgy volt, hogy csak ketten megyünk Zolival. Na most ahhoz képest már egy sereg ami összejött.  De örülök, hogy mindenkinek volt erre ideje és kedve, aztán ha nem bánták meg akkor főleg megérte.

Kis séta után odaértünk, és hátulról mentünk be a kerthelyiségbe, ahol rögtön az elején lecsaptak ránk az  ismerősök :''D Annyira édesek voltak, csináltunk képet, meg akkor már magunkról is, mert az a vicc, hogy nem sok kép készült- a kocsmában lőttem kettő csoport képet, ami amúgy tök egyforma, szóval lényegében egyet.
Azon nevettünk, hogy idén még kijjebb ragadtunk le a fotózások miatt, mert tavaly azért kicsit beljebb sikerült menni, aztán ott álltunk meg középen.  A törzs asztalunk is meglett, amit el is foglaltunk szépen egészen hajnalig. *-*

Igazából 6 óra után értünk szerintem oda, akkor még alig voltak emberek. Aztán estefelé meg kész tömeg gyűlt össze.
Hamar meglátogattam az árusokat is, mivel mindegyikük nagyon szép dolgokat árult és mondtam is, hogy kb. így mindent vinnék ♥
Gothic Rosett készített nekem külön egy nyakdíszt,amit még jó pár hete agyaltunk ki és azt elhozta nekem- álom szép lett. Zoli ott helyben fel is avatta, ahogy az Aleesiatól kapott fejdíszt is :'D
Aztán Suzanne Kobela is kihozta eladásra a csodálatos képeit, amiket én nagyon imádok. Egy kép jött velem haza, mert nagyon régóta szeretnék tőle valamit- aztán meg amúgy is "gazellákat" fest, gondoltam támogatom :D  Megmondom őszintén, én mindenkit küldtem oda folyamatosan, hogy vásároljanak. 
Illetve a Dark Secret dolgait is nézegettem perceken át. Tőle egy fekete rúzst hoztam el, meg egy szép noteszt, illetve Dóri vett nekem egy zsákbamacskát- amiben egyébként nekem való holmi volt: egy cica nyaklánc♥
A többi helyre is kíváncsi lettem volna, de olyan hamar elment az idő, hogy igazából észre se vettem, hogy már ránk esteledett.
Van egy pár életlen és elmosódott telefonos csoda :D 

Sok emberrel beszélgettem, találkoztam olyanokkal akiket ismerek régóta, de most találkoztunk először. Jaj nagyon élveztem (majdnem) minden percét.
A fotósok munkáját is nagyon köszönöm vagyis hát a többi leányzó nevében is beszélhetek most szerintem, szóval nagyon köszönjük, hogy ennyi időt szakítottak ránk. A régi motoros fotós arcok mellett most jöttek újabbak is- köztük egy férfi aki este a cipőnket fotózta és elvileg valami újságba kerül; erre nagyon kíváncsi leszek amúgy.
Volt egy másik srác, aki szintén csinált pár képet rólunk a csajokkal egy polaroid géppel és volt olyan aranyos, hogy előhívta és nekünk adta; most Bettinél van. Illetve volt még egy amit ott előhívott és alá is íratta velünk. Nagyon kedves gondolat szerintem, tisztára mintha sztárok lennénk x)
A kép ♥ Annyira retro ♥

A hazajutásunk nagyon béna volt, de kb. nem is mi lettünk volna. Éjfél előtt terveztük, de végül hajnali 4re értünk haza. Sajnos elszámoltuk a dolgokat, ugyanis elfelejtettük, hogy nyári menetrend és amit kinéztünk az nem is járt most.
Szóval kellemetlen buszozás és gyaloglás állt előttünk, de nagy nehezen hazakászálódtunk.

Mutatok Nektek pár képet az estéből, amiket szelfiztünk meg amiket Boldizsár Ottó és Zoli készített.










Gondolom észrevehető, hogy melyiket csinálták rendes géppel és melyiket telefonnal :D De nagyon klassz volt emberek, nagyon jól éreztem magam Veletek újra ♥
Aztán itt van pár loot, vagyis szerzemények, amiket ott vettem vagy másoktól vagy az árusoktól ♥
Dóri emlékezett a szülinapomra és ezt kaptam Tőle♥
Nagyon sok izgalmas dolog.
A kép Suzanne műve;
a nyakpánt Gothic Rosette

Egy kedves ismerősöm nyomta a kezembe mikor
indultak már haza. Ők nem messze tőlünk ültek és nekik volt  nagyon
szépen és ízlésesen megterítve az asztaluk. Imádtam és imádom ezt
a tartót is nagyon ♥

Ezt vettem a Dark Secret standról;
a cica (kicsit rosszul látszik) meg a zsákbamacska amit
Dóritól kaptam. Nagyon találó, hogy pont ez került hozzám ,
pedig csak úgy kikaptam :D 

A rúzs is a Dark secret oldaláról van, meg itt még nem nyitottam ki a zsákbacicát
így még nem tudtam mi az, csak ide tettem.
A Nyx-ek meg Trish-től vannak, akinek ezer köszi, hogy felhozta.

Ennyi lenne. Kaptam emellett még egy abroncsot, mondjuk azt kölcsönbe majd egy két kép erejéig ^^ Illetve egy táskát,meg egy mini szoknyát is vettem, de ezeket másodkézből. Azokról nincs kép.

Igazából sokat lehetne még erről mesélni részletesebben, de nem nagyon akarom húzni. Tényleg nem bántam meg, hogy idén is elmentünk és örülök, hogy van itt az országban is ez a lehetőség nekünk.
Remélem jövőre is folytatjuk- bár nem tudom mi lesz a Dürer kérdéssel.


Ti voltatok kint a találkozón?
Ha igen, akkor hogy tetszett? 

2018. augusztus 6., hétfő

Emberek és a képzelt betegségeik- avagy a divatos öndiagnosztizálás

Nem telik el úgy nap, hogy ne futnék bele olyan ismerősbe, ismeretlenbe aki saját magáról, önmaga által eldöntött és kijelentett tényeket oszt meg.
Sokszor mondom ezt, de aki régebb óta követ jól tudja, hogy sérült emberekkel dolgozom most már jó sok éve. Tényleg találkoztam mindennel amit az ember eltud képzelni; gyerekekkel, felnőttekkel, súlyos mentális betegekkel, enyhe mentális sérültekkel, közepes kategóriákkal, mániákusokkal, kényszeresekkel, fóbiásokkal, elzárkózottakkal, nyitottakkal, stb.

Rengetegféle fajta fogyatékossági típus van, de mindennek egy a lényege: hogy valamiben hiányt szenved, mentálisan gondok vannak és hátránnyal indul az életben.
forrás- google
link

Na most én nagyon megszoktam rökönyödni, mikor interneten- főleg fbon, a hülyeség melegágyában- olvasok (elvileg) ép embertársaimtól ilyet, hogy ő épp "aspergeres", "szociálisan visszamaradott, fóbiás", "antiszociális", "transznemű", mély depressziós", "egyéb fóbiás", stb.

Igazából két dolog miatt akadok ezeken ki. Az egyik, hogy nyíltan terjesztik saját magukról, hogy ők akkor értelmileg sérült vagy akadályozott emberek, ergo kezelésre szorulnának, de nem hogy orvos nem látja ezeket az embereket, hanem még divatot is csinálnak belőle, mert milyen jó már magamról elmondani, hogy nekem van ilyen, én ettől különleges vagyok. Most komolyan az ilyen normális?  Ezt lehetne szerintem a valódi sérültek kigúnyolásának is nevezni, mert másnak nem tudom.  Azt nem tudják már elérni, hogy ettől még jobban elfogadják a sérülteket, ugyanis már réges rég elvannak  társadalom által fogadva.
Valójában az egész szerintem arról szól, hogy annyira unalmas a kis életük egyeseknek, hogy muszáj bele valami izgalmas és ha feldobnak egy ilyet, akkor nem hogy sajnálják, szánják majd ezeket az embereket, de csodálattal fogják figyelni őket. Tipikus számító viselkedés.  Mindemellett még hősnek is látják majd őket,mert valójában képesek megtenni amit egy valódi beteg nem (hiszen nincs gondjuk), így hamis bálványokká, példaképekké válhatnak.

Ami a legrosszabb ezeknél az embereknél, hogy addig addig hazudják ezt a külvilágnak, míg saját maguk is elhiszik hiszen az agyunk - ami amúgy egy tökéletes és zseniális szerv,-  simán "meggyőzhető".
Az emberek a saját lelkiismereteiket is így nyugtatják, hogy mantrázzák maguknak a dolgokat míg elhiszik, hogy nekik valójában semmi közük az egészhez, nem hibásak, sőt! ők az áldozatok.

A másik gondolatom (ha mondjuk tegyük fel nem akarnak ezek az emberek népszerűek lenni), hogy extra lusták bizonyos dolgokhoz. Nem akarnak az életben fejlődni, előrejutni így ezt a taktikát választják, hogy valamilyen betegséget magukra húznak (mert hallották a tévében vagy olvasták az instagramon/tumblr-on és milyen menő már így kihúzni magunkat minden alól) , mert jól hangzik és még sajnálnak is majd.
forrás- google

Tényleg nagyon sajnálom, de engem mérhetetlenül bánt és bosszant ez az egész, mert értelmes emberek mért így akarnak elérni bármit is az életben? Én nap mint nap látom a sok valódi (!) értelmi sérült, gondokkal küszködő embereket, akik valóban félnek kimenni az utcára, valóban utálják az embereket és legbelül az az érzés marja őket, hogy lekaparnák az arcukat a helyéről, mert másnap munkába kell menniük (igen, közöttük is vannak sokan akik dolgoznak, és nem, nem nagyon tudom átadni, hogy mit éreznek ők legbelül :( ).
Ép ember mért kívánja ezeket imitálni? Inkább örülne neki , hogy mentálisan egészséges, ép.

forrás- google
Nagyon szeretem az aspergeres, autista embereket mert nekem az ő világuk különleges, viszont évekbe telik egy segítőnek, terápiásnak, hogy "emberi" szintre hozzák, hogy képes legyen megmaradni az utcán más ott sétálók között.
Szóval így mondja magát mindenki ilyen olyan fóbiásnak meg betegnek. Arról nem is beszélek, hogy egyes sérültek mennyi gyógyszert szednek arra, hogy a hangulatuk egy szinten legyen és ne a bipolaritás jellemezze.

Sajnálom, hogy a mai világban már divatos ezeket a sérüléseket magunkon hordani. Viszont ha valaki tényleg úgy érzi, hogy ezekben szenved, akkor mért nem megy el orvoshoz? Ott diagnosztizálni fogják és megmondják, hogy milyen csoportba tartozik, kell e gyógyszert szedni vagy sem. Ja vagy az már annyira nem menő?! 
forrás- google

Mindig is utáltam amikor valaki önmagának állít fel diagnózist, minden orvosi szaktudás és hozzáértés nélkül. Persze mindannyian szoktunk agyalni ha úgy érezzük van valami, de akkor minden normális ember elmegy a dokihoz és kivizsgáltatja magát. Kész.  Nem önhatalmúlag kijelentjük, hogy én ez vagyok és kész. Ez sehol nem lesz hivatalos és így nem sok helyen fognak az életben komolyan venni.

Külön elnézést kérek, hogy a transznemű dolgot belekevertem. Mielőtt félreértené bárki is, nem utálom én őket, sőt. Nagyon sok ilyen ismerősöm és barátom is van, jóba vagyok velük, szeretem őket mert a legtöbbjük rendes ember.
Viszont tény, hogy manapság már ezt is felhasználják páran arra, hogy bizonyos dolgok alól kibújjanak. Tudom, hogy rengeteg gerinctelen alak él a földön, de hogy ilyen állapotot húzzon magára csak azért mert egy szar alak, számomra hihetetlen. S ebben a bőrben bánt meg és aláz le másokat, közben eljátssza az áldozatot, mert őt senki nem érti meg.
Ennél szánalmasabb és gusztustalanabb visszaélést nem nagyon láttam még. Főleg mert itt is fel lehetne hozni a többi ilyen embert, akik valójában transzneműek, de mégis rendes életet élnek minden ilyen sumákolás nélkül.

Bocsánat, hogy ha nyers vagyok, de egyszerűen a belem kifordul ezektől a hamis, ál-emberektől, hiszen megcsúfolják vele a valóban problémákkal küszködőket és persze mellette még jobban is szenvednek mint azok akiknek valójában van bajuk. Ez is egy általános emberi undormány, hogy "nekem rosszabb mint neked", így nem csodálom, hogy annyi képzelt betegséget magukra húznak sokan, különben nem lenne túl hihető, hogy neki rosszabb. Ez a hozzáállás kikészít és mégis az ilyen embereknél ez jelen van.

Nem konkrét személyekről beszéltem, bárminemű egyezés pusztán a véletlen műve. Mondjuk úgy, hogy nyitott szemmel járok és sajnos sok csoportban benne vagyok és ott ömlik rám egyébként ez a sok shit, ott láttam sok ilyen embert akikről fentebb beszéltem; az ál-problémásokról. Az egymással versengés, hogy kinek rosszabb az élete, ki betegebb, és te vagy végül a szemét ha átlátsz ezen és szóvá teszed, hiszen ki vagy te és mit értesz ehhez? :(  Őket úgyse érti meg senki.

Biztos nektek is vannak ilyen emberek az életetekben. 
Azonnal elszoktátok hinni a másikról ha ilyen sztorival áll elő?