Oldalak

2012. december 31., hétfő

Mert mi összetartozunk....

... avagy egy csodás nap egy olyan emberrel,aki a világon mindennél többet ér nekem.

Drága Szilvi barátnőmmel megbeszéltünk egy napot karácsony után,hogy találkozzunk. Azt mondta,hogy leutazik hozzám,és végre tudunk úgy beszélgetni, mint egy évvel ezelőtt mikor Pesten laktam.
Először irtó lelkes voltam,aztán később elfogott az az érzés,hogy na tuti nem jön össze. Átkoztam is magamat érte,mert Szilvi az egyetlen ember,aki még sose árult el,vagy hagyott cserben. De tudni kell,hogy mások hagytak már bennem eféle nyomokat (kedves pesti Attila pl. )
Aztán végülis túljutottam ezen,mert megbeszéltük,hogy ő azért nem egyenlő az Attilával,és ne gondoljak rosszra. Teljesen jogos volt ,és utána inkább nem is gondoltam semmit.
Megvettem,meg elkészítettem az ajándékát,hogy majd akkor karácsony után meglepjem!
Szilvi leküzdve hatalmas félelmét az utazással szemben leutazott,és sikeresen megérkezett. =))  Én már egy órával az érkezése előtt kint voltam,mert nagyon hülyén jártak a buszok. De inkább várok,mint megvárassam.
Nagy volt az öröm mikor észrevettük egymást a nagy tömegben ^^ Én legalábbis baromira örültem,és boldog voltam,és annyira magával ragadott a pillanat,hogy alig tudtam utána már szóhoz jutni :D  Rögtön a kezembe nyomott egy nagy tescos szatyornyi könyvet- amit ugyan én kértem kölcsön,de most valahogy mégis nagyon soknak tűnt :D
Felmásztunk az árkádig, egészen odáig dumáltunk. Természetesen nők lévén az első utunk a wc felé vezetett- ki gondolná :D  Aztán vadásztunk helyet- ami meglepő módon alig volt. Én igazából kevesebb emberre számítottam, de meglátszott,hogy pár napig nem volt nyitva az árkád. Komolyan mozdulni nem lehetett. Végül kifogtunk egy helyet,ahol leültünk,pihentünk egyet,aztán ajándékoztunk ^^ Nagyon drága volt,mert a sok kölcsön kapott könyv mellett,kaptam egyet ajándékba is- amire régóta vágytam; a Nora Roberts féle Bűbájosok folytatását, a Tündérvarázst ^^ Az egy olyan könyv amit ezerszer el is tudok olvasni. Mikor anno kölcsön adta nekem Szilvi,kétszer is elolvastam ^^ Aztán én is adtam neki ajándékot; vettem neki egy csillag alakú csúcsdíszt ,mert olvastam a blogján,hogy szeretne majd egyszer egyet. Hát bevallom elég nehéz volt vadászni egy ilyet,ugyanis mindenhol a hegyes csúcsdísz a menő.  De azért találtam egy csillámos arany színű csillag alakú díszt ^^ Illetve kerestem egy szép tündéres képet- mert mindkettőnk mániája a tündér,és tudtam,higy örülne egy szép képnek- , és azt a képet vászon anyagra kinyomtattattam Márkóval - ha már ilyen helyen dolgozott- , ő meg felragasztotta valami anyagra,és beillatosította mellé. Nagyon vigyáztam rá,nehogy megsérüljön,de szerintem egy két helyen így is megkarcolódott,amiért mérges vagyok.  De az illata megmaradt valamennyire- nekem a szobám napokig illatozott :D
No ezek után Szilvi vett ebédet ,és persze meghívott engem is ^^ Sokat beszélgettünk,és hát sok érdekes dolgot megtudtam.
Később felmásztunk a Széchenyi térre,ott megmutattam neki a nagy városi karácsonyfát, és ott is leültünk,beszélgettünk. Pár órával később tovább indultunk, felmentünk a Szent István térre, megmutattam neki a Székesegyházat,és ott is leültünk a napra. Aztán csajokhoz híven fotózkodtunk :P  Hoztam a profi gépemet,amit nem is volt olyan egyszerű egy kézzel tartani :D De azért megoldottam- egy jó fotóért bármit ^^









Aztán fotóztam őt is- magyarul előjött a fotós énem,és ő modellt állt :D  Most nem teszem közzé az összeset,mert nem tudom mi tetszik neki,és mi nem, így csak egyet =)  Facebookra is ezek a képek kerültek ki- természetesen külön mappába =)

2012. december 25., kedd

Kellemes Ünnepeket!

Szeretnék mindenkinek Békés Boldog Karácsonyi ünnepeket Kívánni,és Boldog Újévet!




2012. december 20., csütörtök

Bátraknak ajánlom ezt a posztot!

Túlélő hörcsög jelentkezik!!
Mér régen említettem meg a kis bébimet,de talán azért,mert már nem kell éjjel nappal mellette ülnöm,és pátyolgatnom. =) Annyira kis cuki,hogy elolvadok. Már olyan távolinak,és hihetetlennek tűnik az a tragédia,ami történt. De csodaként élem meg,hogy ő megmaradt nekem^^
Pár hete volt nálam Csanád,és szórakoztunk a hörivel; mondanom se kell, Csanádnak volt egy pulcsija :P Mikor kivette a hörcsit,folyton felszaladt a karján,és kirágta a pulcsiját. :D Elég szórakoztatónak találtam egészen addig,míg  rá nem tette a törölközőmre- amit persze szintén megrágott :D De valahogy jobban érdekelt az,hogy lefotózzam :D



 Szerintem baromi édes pofa.  Ráadásul imádjuk egymást. Csak és kizárólag az én hangomra jön elő,a többiekétől megijed ^^ Múltkor anyum beszélt itt,és kiugrott a kezemből,annyira megijedt. De mikor én nyúzom,meg puszilgatom,meg beszélek neki,arra jön ^^

De ha már a fotóknál tartunk,akkor muszáj megosztanom még egy élményt. A poszt címe az erre a részre vonatkozik.
Azt mindenki tudja,hogy én a világon a legnagyobb pókfélők közé tartozom. Ájulás közeli állapotba kerülök mikor meglátok egy pókot rohangálni előttem. Viszont Márkónak 7 darab (!!!) madárpókja van. Na most ezeket nem nehéz észrevenni. Az elején nem nagyon barátkoztam meg még a gondolattal sem,de ma már totálisan természetes,hogy pókokkal van tele. Vicces,de még van,hogy én is szívesen elnézegetem őket.
Hát legutóbb felkért arra,hogy fotózzam őket le,mert nekem jobban megy mint neki. Életem legnagyobb,és legnehezebb kihívása volt ez. Nem is azért,mert nekem most pókot kell fotózni,hanem azért,mert levette a dobozok tetejét,és nekem közel kellett hozzájuk mennem a géppel.
De bevállaltam,mert nem akarok mindig egy hisztis csaj lenni ha pókról van szó,plusz pók fotózással még nem volt dolgom.
Az első pókját könnyű volt lekapni,mert nagyon nem izgatta magát,hogy ott villogok neki-  teljességgel tojt a fejemre.




Nos,erre nem fogom azt mondani,hogy mennyire cuki,mert baromra ijesztő. A vér is megfagyott bennem,de felesleges volt a pánik,mert mint mondtam: nem érdekeltem.
Megkért,hogy a másik ekkora pókját is kapjam már le, ha már így belejöttem. Ezzel se volt nagy probléma az elején. csak éppen ez a pók szeret sétálni.... Magyarul mozgott,így még jobban féltem. végül belevágtam. Elég vicces volt,mert a hülye beleragadt a saját hálójába,és azon röhögtem. Közben Márkó terelgette nekem,hogy különböző pózokban lekaphassam, aztán hoppá megszaladt........ Lepergett előttem az életem, hallottam a kis karmokat,ahogy futott a műanyagon. a gépemet majdnem eldobtam,ugyanis felém indult meg persze..... ezt gondolom mindenki eltudja képzelni.


Persze Márkó közben terelgette,totális nyugalomban,én meg ott féltem,hogy mi lesz ha rám ugrik,stb (persze ez lehetetlen,ilyen csak az én képzeletemben létezik :D ).
Aztán elkezdett tapogatózni a pók,ahogy kereste a szilárd felületet,és olyan vicces volt- mintha csápolt volna. Végülis másodpercek alatt megnyugodtam,és nyomtam tovább a sorozatot.


Gondolom most már mindenki rendesen elijedt a blogomtól :D De igazából semmi okom nem volt a félelemre,mert ez a pók az ég világon semmit nem csinál soha,és nem is bánt. Már sétált Márkó kezén (mikor reggel piszkálta a bolond,és kiszaladt :D), és totál ártalmatlan.

Nekem meg volt az első lépésem a pókokkal való kapcsolatomban. Már merem őket sokáig nézni,és nem félek úgy se ha leveszi a doboz tetejét Márkó.  Már voltam közel hozzájuk,és csak egy nikon választott el minket... Következő lépésként már lehet,hogy megmerem érinteni a lábát valamelyiknek,mikor nem figyel. De ehhez még túl nagy a pánik. =)




2012. december 16., vasárnap

Megjött a csomagom!

Még a hét elején megkaptam a nyaklánc csomagomat *.* Van egy ismerősöm aki csodás goth ékszerekkel foglalkozik- tőle rendeltem anno a nyakpántomat is!- és most lehetett rendelni medálokat ^^
Két antik szerű női alakos medált rendeltem,és egyik ismerősöm közölte,hogy ajándékba küld nekem egyet ,amin egy holló van ^^  Aztán mikor megkaptam,akkor 4 medált is kaptam- egyet kaptam pluszba. Nagyon meglepődtem,de örültem neki nagyon. Gyönyörű szépek,imádom őket.
Remélem jól kivehetőek a medálok, direkt a fűzőmre tettem őket. Van kettő nagyobb,a két hollós ,s ezeket kaptam egy baráttól,és van a kettő kicsi,amit magam rendeltem. Ebből egyet mamámnak adtam ajándékba,mert neki nagyon nagyon tetszett,és hát ezen ne múljon. A bal oldali hölgyes medált adtam oda ajándékba. Mondtam is neki,hogy ha ezt tudom,akkor karácsonyra rendelek neki is.

Csináltam külön képet az egyikről. Tegnap miután Attila megcsinálta nálam a gépemet- feltette a Sims2őt húgomnak- ,utána felöltöztem,és a sok medál közül az egyiket kiválasztottam,és abba jöttem Márkóhoz,mert ő még nem látta őket. A hollósat választottam,aztán megkértem Márkót,hogy csináljon egy normális képet róla úgy,hogy nincs benne a fejem (nem volt rajtam smink,és olyankor eszméletlenül hülye fejem van,plusz még nem vagyok teljesen egészséges =( )

Őt választottam (nem akartam mindegyiket a nyakamba aggatni azért :D ). Majd a többivel is csinálok képeket.
Plusz tervezek még egy medált, ami Victoria Francés-os lesz,de az majd csak januárra lesz kész sajnos =( De várom már őt is =)


2012. december 15., szombat

Hobbit premierről

Ahogy említettem korábban is, már hetekkel a Hobbit premier előtt Márkó lefoglalta a jegyeket ^^ Alig bírtuk kivárni a mozit, tűkön ültünk már!  Bár nekem fenntartásaim voltak,ugyanis rettegtem attól hogy egy szót sem fogok érteni belőle- ugyanis úgy gondoltam,hogy  mivel premier ezért tuti ,hogy angol lesz. Nem  írták rá a jegyre,hogy feliratos, emiatt úgy gondoltam,hogy van magyar,vagy angol,de lássuk be,hogy az utóbbi volt a biztosabb.
Hétvégén ugye mellé meg is betegedtem mellé,és annyira féltem,hogy az összes élmény oda lesz.

Aztán szerdán elérkezett a nap, és elmentem Márkóhoz. Kicsit jobban éreztem magam már,de az orrom,és a szám irtó piros volt,és csúnyának éreztem magam.  Pedig bealapozóztam,hogy azért nézzek már ki valahogy,de hát az orrfújás miatt lekopott =(  De felvettem a szép Arwenes nyakláncomat *.* Illet az alkalomhoz ^^ Plusz kisminkeltem magam azért- pedig betegen nem szoktam ilyesmit csinálni,no de nem is megyek emberek közé. =)
Mikor elkészültünk itthon, csináltunk pár öröm képet :P


Nagyon örültünk magunknak,de én eléggé rosszul voltam. Az egész arcüregem elvolt dugulva =( Mondjuk a képekről nem nagyon jön át a világfájdalmam :D  Azért még kellett egy poén kép is:
A piros szemet nem szedtem ki,mert most kaptam meg a képeket,és azonnal akartam róla írni ^^

Na aztán miután megelégedtem a fotókkal,elindultunk nagy nehezen. A fejem köré csavartam a sálat,hogy ne fázzon az arcom még jobban meg- ezzel kb. le is töröltem az alapozót a fejemről. =/
Hamarabb értünk be a plázába mint terveztük,de muszáj volt eljönnünk az előbbi busszal,mert a következő 50 perc lett volna.. Bementünk,és Pécsre jellemzően totális kihaltság volt.... Biztonságiak mászkáltak,meg pár kósza emberke ült a kajáldában,amik persze nem voltak ám nyitva,nehogy tudjunk vásárolni. A mozis rész is le volt zára, a biztonságiak úgy mászkáltak  azon a részen,mintha nem tudták volna,hogy lesz éjféli vetítés. Engem ez nagyon lehangolt. Pesten minden sokkal jobb volt. Premier vetítésre kivonult a Magyar Tolkien Társaság,és előadásokkal készültek,beöltöztek,meg fotózkodtak ,stb,  itt meg mint valami pusztába, totális kihaltság =( Engem ez úgy ahogy volt lehangolt.  Aztán szétnéztünk,hogy valami innit vegyünk ; találtunk is egy ital automatát,ami nem működött,szóval kérhettük vissza a pénzt- de legalább 10 ftal gazdagabbak lettünk :D
Aztán egyre többen voltak,meg megnyitott a felső rész,ahol lehet popcornt vásárolni. Azt néztük van e hobbitos menü,és volt *.*  Vettünk is egy popcornt ,amihez járt valami ital,meg nachost, szintén innivalóval. A popcornos dobozon rajta volt Galadriel,ami nekem azonnal kellett.
Nagy nehezen bejutottunk a moziterembe,elhelyezkedtünk,és vártunk. Sok volt a cuccunk,és már nem tudtunk hova pakolni,aztán Márkó lerakta a földre,majd megszólal:  "You shall not pass!" xD Olyat szakadtam rajta. Mondtam is neki,hogy örülni fognak akik majd rajtunk keresztül másznak át a helyükre :D
Aztán végre elkezdődött a film *.* *.* *.* <3
Annyira,de annyira jó volt ^^ Én nem rég kezdtem el elolvasni a könyvet,és a legjobb,hogy a filmnek is ott lett vége,ahol én abba hagytam a könyvet :D Mintha ráéreztem volna.
No,hát az élmény fantasztikus volt. Az első másodpercekben fel sem tűnt hogy magyar volt,csak mikor Bilbó elkezdett mesélni,akkor nézett rám Márkó hülyén,és akkor esett le ,hogy magyar,és én megkönnyebbültem, örültem,hogy érteni fogom,és élvezni is. ^^ Nagyon élveztem. Jó volt hozzá a 3D,nem volt fülsüketítő,a sztori csodás volt,és ami meglepett az az volt,hogy nagyon könyv hű is volt. A legtöbb magyar fordítás majdnem ugyan az volt mint a könyvben is. Bár a sztori elég sok helyen eltért a könyvtől,azokon néztem is,de nem nagyon volt vészes,meg végülis megoldották =) Nagyon büszke vagyok a rendezőre,meg azokra akik ebben részt vettek!! Főleg John Howe-ra,aki több ezer vázlat rajzot készített ehhez  a filmhez. Van is tőle egy könyve Márkónak (szerepjáték versenyen nyerte),és ő is imádja,mert Márkó is amolyan művész szerűség lenne,neki kincs az a könyv. No,és abban is szó volt,hogy a Gyűrűk Uránál is ő rajzolgatott. Egyszerűen büszke vagyok ezekre az emberekre,mert olyan dolgot alkottak meg,ami a világon ezreket borzongat meg. A zenékről ne is beszéljünk! Azt azért sajnáltam,hogy a törpök dalát is lefordították magyarra. Szép volt így is nagyon,de angolul az igazi. Az ember ebbe is belebizsereg,meg beleborzong,annyira lélekhez szóló.
Egyszerűen csodás alkotás az egész trilógia,meg ez is. Akik fikázzák,azoknak annyit tudok tényleg csak mondani,hogy valószínű,hogy nem értik az üzenetét.
A filmvége felé már szenvedni kezdtem,ugyanis rám jött a köhögés roham =( Ezt annyira tudom utálni,ha nyilvános helyen történik ilyesmi,mert ilyenkor a könnyem is folyik szerteszét,meg minden bajom van. Persze az innivalónk elfogyott addigra,plusz a gyógyszeremet se tettem el,pedig otthon kitettem az asztalra,hogy majd ezt is viszem. Hát nem. Szóval ott szenvedtem,aztán végül vége lett. Nagy nehezen összeszedtük magunkat,már mindenki kiment a teremből,csak mi nem,hallgattuk a jó zenét a végén. Márkó megjósolta,hogy 100% ,hogy ez a zene fog szólni a végén. Ezt kellett egész héten hallgatnom,és én már tele voltam azzal a számmal :D
Aztán elindultunk a nagy hidegben haza. Sajnos kertvárosból ki kellett másznunk uránvrosba. Busszal ez gyors lett volna,de sajnos hajnali fél4kor már nem jártam =( Annyira nem akartam gyalogolni,de végülis hazaértünk gyalog fél óra alatt,ami meg is lepett,mert nem siettünk, ugyanis betegen nekem nem megy.
Hazaérve,még egy ideig beszélgettünk az élményekről,majd elájultunk.
Másnap megnéztük a szerzeményeinket,ugyanis hazahoztuk a popcornos dobozt is,meg az üditős poharakat is. A pohár fantasztikus,ugyanis műanyagból van és nem papírból,így lehet használni ^^ A popcornos dobozt meg szétvágtuk,mert enyém lett Galadriel <3
De a legnagyobb öröm,hogy elmondhatjuk,hogy ott voltunk a Magyarországi Hobbit premieren =) Ugyan itt nem készült senki semmivel,de azért ez önmagában is nagy szó! =)  Nagyon élveztük!

2012. december 12., szerda

Megfázás mellé pozitív megjegyzések

Szombaton,mikor mentem suliba  zh-zni,akkor sikeresen megfáztam =/  Orkán erejű szél fújt a képembe a jó hideg havat! Sikeresen kaptam egy arcüreggyulladást. :S Azóta sálba bugyolált fejjel járok az utcán-nem mintha ez segítene már. Sajnos a hobbit premier meg ma hajnalban lesz,én meg odaállítok tök betegen; én leszek az aki folyton orrot fúj,köhécsel,szóval örülni fognak.
Sajnos kikúrálni se tudtam magamat,mert vasárnap is futkorásznom kellett,hétfőn is anyummal,kedden húgomat vittem fogászatra,és vááááá,kész vagyok. Eljöttem este Márkóhoz,na itt tudtam aludni; majdnem 2ig aludtam o.O  Már egy rakás narancsot megettem, eszek mellé kevés gyógyszer,és semmi. Ugyanolyan szarul vagyok.... Bár nem tudom mit várok,még csak szerda,és időm se volt pihenni. Vicc azért,hogy az embernek erre sincs ideje.

De mindegy is,a jóhír viszont,hogy elkészültek a csodás medálok amiket rendeltem,illetve kaptam kettő nagyobbat ajándékba *.* Sajnos most még nincs róla képem,mert nem nagyon volt lelkierőm se fotózni,se géphez ülni,se semmihez. Majd ha jobban leszek. Most is azért ültem géphez,hogy megírjam,hogy élek még,csak betegeskedek =(
Aztán még egy -számomra- jó hír; valamelyik nap készülődtem valahova,és anyum egyszer csak közli,hogy milyen jól lefogytam o.O Aztán rá másnapra Márkó is megjegyezte. De ami a legmeglepőbb volt,hogy pár napja a szomszédommal jöttem haza,és ő is megjegyezte, hogy mennyit fogytam- holott az undorító 4 éves télikabátom volt rajtam,amiben úgy nézek ki mint egy zsák. De jól esett amiket mondott,és ezek szerint ért valamit ez a dvd. Most érzem először úgy hogy jól csináltam,és minden nyafogás meg hiszti nélkül -kifogások nélkül- jól haladok.
Az ember hajlamos a kifogásokra ilyen helyzetekben ; hogy jaj nem tudja végig csinálni, hogy jaj nem akarja magát megerőltetni, hogy jaj még nem kell olyan sokat csinálnia... de ezek csak mentegetőzések,és kifogások. Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie mit akar megtenni saját magáért,és ennyi. Azt hiszem nekem kezd beleépülni a mindennapjaimba,és jól haladok ezek szerint. Már nem azt érzem az edzés előtt ,hogy "jaj már megint neki kell állni"  (az elején így érzetem,és sokáig tartott ezt legyőzni), hanem hogy végre megint formálhatom magamat,és megint teszek valamit az egészségemért. Már nem mentegetőzök,nem keresek kifogásokat,hogy mért ne csináljam végig a 60 percet ,egyszerűen csinálom.
Persze most baromi dühös vagyok,hogy jól lebetegedtem,és most aztán nem tudok neki állni. Ahogy felállok,és megindulok a konyhába,vagy  a wc-be, egyből elfáradok. Szóval értelme nem sok lenne,mert ilyenkor a lázam,meg a vérnyomásom meg minden az egekben van,szóval ezt a hetet nagyon jól ki kell megint hagynom. S pont most mikor már kezdtem bele lelkesedni :S Irtóra dühös vagyok ilyenkor amúgy.
No mindegy,ma még elszenvedem magam a moziig,aztán onnantól nem csinálok semmit,hanem pihenek,hogy hamar felépüljek.


2012. december 8., szombat

Közeleg a tél..

Azt hiszem erre vártam. Imádom a havat,és akkor a legjobb ha meg is marad *.* Reggel készülődtem a suliba- zh-t írni ^^-, normálisan megcsináltam a fejemet, alapozó,kis szempillaspirál, aztán ahogy kiléptem kaptam az áldást a képembe.
Az oké,hogy havazik mint a fene,de akkora szél van mellé,hogy levitte a fejemet majdnem. Arról már nem is beszélek,hogy az alapozóm 2 másodperc alatt semmisült meg,a szempillaspirál meg elkenődött mire beértem.
Nagy nehezen bekászálódtam,megírtam a zh-t, szerencsére nem volt vészes,mert ez a tanárunk a legnormálisabb- előre megbeszéltük a kérdéseket a válaszokat,és mellé még használhattuk a kidolgozott válaszokat! Ő már az elején is közölte hogy nem célja szívatni minket! Ilyen tanár nincs még egy ;)
Aztán megírtuk pár óra alatt,majd kollektívan úgy döntöttünk,hogy hazamegyünk. Szaktársammal még bóklásztunk az árkádban,de annyira korán volt,hogy inkább hazamentünk. Persze útközben ez a nő is összefutott minden ismerősével, komolyan mintha anyummal lettem volna :D Nála is mindig ugyanez van; kimozdulunk a városba és 100% hogy összefut minden ismerősével :D 
Márkóval találkoztam volna 2kor,de 11kor már árkádoltunk,szóval hazamentem. Persze minden buszt lekéstem,és gyalogolhattam haza a nagy hóviharban. Úgy éreztem magamat,mint aki az északi sarkon van.
Aztán otthon előtúrtam egy nagyobb sálat,és a fejem köré csavartam mikor vissza indultam Márkóhoz. Úgy éreztem magam mint a COD (call of duty)-ba a havas pályákon. Már csak egy hegesztő szemüveg kellett volna komolyan.
Tény ,hogy imádom a havazást,meg élveztem,hogy megmarad a hó,de ez a szél sok volt. Lefújta a sapkámat mindig,és félek hogy homloküreg,vagy arcüreggyulladást kapok,és nem szeretnék ünnepekre lebetegedni!


Mikor ideértem Márkóhoz,akkor közölte,hogy menjek el vele valami gyűlésre,mert évzárójuk lesz. Ma valami madárpókos,hüllős összejövetel volt,és ő meg tag lesz jövőre,és meghívták. Mondtam,hogy én nem akarok menni,mert egyrészt bazi hideg van,másrészt meg elleszek itthon- várt rám egy edzés. A hóviharban a hajam totálisan elázott,holott előtte tökre szép volt,szóval most már mindegy, összeizzadhatom.
Úgyhogy amíg ő el van,én szépen megcsináltam a napi edzés adagomat. Kicsit el is fáradtam,de örülök hogy egyre jobban mennek a gyakorlatok,és jobb is a közérzetem. De erről már írtam korábban,nem akarok megint =)


2012. december 6., csütörtök

Helyzetjelentés

Hogy nem vagyok normális az is biztos. Tegnap reggel írtam,hogy végig csináltam a Bíró Ica féle dvd-t.... Na most tegnap nem csak reggel,de este is végig nyomtam. Hát ma reggel hajnali 5kor keltem- Márkó itt aludt,és hát felkeltem vele- és először meg mozdulni se tudtam :D Azóta is fáj mindenem,és szenvedek mindenfelé,de élvezem :P Az mondjuk tuti,hogy ma nem csinálom meg,plusz hajat mostam,nincs kedvem összeizzadni szombatig- ugye akkor nekem suli van,ráadásul zh.
tegnap este még feljött Márkó,és annyira édes volt,vásárolt nekünk mikulásra raffaellot ^^ Mindenki kapott,de én kaptam a legnagyobbat ^^ Plusz megvette a Hobbit című könyvet *.* Munka után este még képes volt elmászni a tescoba,hogy örömet szerezzen nekem. Ez engem baromira meglepett,mert nem számítottam rá. De teljesen önzetlen módon,magától csinál mostanában dolgokat. Mondjuk karácsonyra azért útbaigazítottam,hogy hát mégis miket szeretnék,mert mégis csak pasiból van,és tudom,hogy sokuknak ez parás időszak,hogy mit vegyenek. =)
De nagyon örültem tegnap. A hobbitot már el is kezdtem olvasni,jó lenne ha sikerülne vetítés előtt kiolvasnom,ugyanis nagyon esélyes,hogy minden szinkron nélkül nézzük,totál angolul,és hát na...félek tőle. Nem sűrűn nézek angolul filmeket,de Márkó szerint nem kell aggódnom,mert a látványvilág kárpótól,plusz tuti megértem a fontosabb dolgokat, illetve meg akarja még nézni kétszer xD Egyszer feliratosan,és szinkronosan is :P Szóval sokat járunk majd moziba o.O




A könyvet meg elolvasom gyorsan,hogy legyen valami fogalmam az eseményekről. De nagyon klassz ahogy meg van írva. Szépen részletesen,és egyszerűen lélekbemászó.

Aztán ma elmentünk anyummal körülnézni,mert drága barátnőmnek csak az egyik fele van meg az ajándékának,és van egy dolog amit szerettem volna neki nagyon,de sehol nem láttam,pedig mikor futkostam hétvégén a városban folyton nézegettem,hogy van e,de sehol nem lehetett kapni. Na ma ez is megoldódott,mert találtunk,plusz hazára is vettünk pár szép dolgot,mert nekünk a dekorációnk pl. hiányos. Meg anyu akar a Csabinak is díszeket venni,mert neki sincs,ugyanis nem szereti a karácsonyt. Szóval bőven kellett mit vásárolnunk,és ha már erre szántuk a délelőttöt,akkor én is körül néztem,és sikerült kapnom ajándéknak valót ^^ Nagyon boldog vagyok. Már csak húgom van vissza,de hogy neki mit veszek,azt nem tudom.
Viszont mikor hazaértünk,akkor megcsináltuk az adventi koszorút. Anno régebben apám csinálta mindig,mert ő eléggé ügyes kezű volt,mi meg nem csináltuk az utóbbi években. Aztán mikor anyum lehozta a dekorációt,akkor én azért külön szedtem pár dolgot,hogy majd mi Márkóval megcsináljuk,mert milyen szégyen hogy nekünk nincs.
Aztán ma anyummal csináltuk meg végülis. Ugyan nem lett valami nagy szám,meg extrás,de mi csináltuk annak ellenére,hogy nem vagyok épp valami ügyesek. De megoldottuk,és van koszorú =)



A kép mondjuk valamiért nem adja vissza,és sokkal bénábban néz ki itt,de igazából nem számít, én örülök hogy van =)

A másik aminek örülök,hogy végre sikerült rendbehoznom a rockerek.hu-s profilomat. Az egyszer valamiért tönkrement; eltűnt a háttér,undorítóak voltak a színek,és nem tudtam vele mit csinálni. Na tegnap rávettem magam,hogy megcsináljam a kódolást- ami nem az én asztalom,de meglepő módon sikerült o.O Meg is lepődtem magamon,hogy nem adtam fel az első sikertelenség után,hanem addig agyaltam,és piszkáltam a kódokat,mígnem összejött. A színvilágon konkrétan egy óráig szenvedtem,és próbálgattam. Mert miután a kódolás nagy része sikerült,kicseréltem a hátteret,a hozzászólás hátteret,és ki kellett a betűszínt is cserélni X_X Nem ki munka volt,de teljesen egyedül sikerült *.* Őszies témát kapott az egész oldalam,mert imádom az őszi tájakat =)
Be is linkelem,hogy akit esetleg érdekel,kukkantson be. AngelWhisper

2012. december 5., szerda

Márkótól kaptam!

Tegnap mikor szórakoztam az ajándékcsomagolással,feljött Márkó,és kaptam tőle két szép képet ^^ Vinilre nyomtatta a képeket,méghozzá Victoria Francés művéből egyet,meg magát a művésznőt *.* Vááá,úgy örültem neki,imádom. Már csak ki kéne találnom,hogy teszem fel,ugyanis a falra csak úgy nem akarom kitenni,kellene képkeret,aminek a hátuljára ráragasztom,és úgy rá az üveges keretet- vagy nem tudom. Még megálmodom,aztán beszámolok róla =)
De íme,megmutatom a képeket:

Reggeli edzés

Annyira felszabadultnak,és fittnek érzem magam =) Egész hétvégén rohangáltam valakivel mindig, holott úgy voltam,hogy majd jól kipihenem a gyakorlatot. Aha,hát nem így megy ez kérem.  Alapból hajnalok hajnalán már felkeltem,mert úgy hozzászoktam a kevés alváshoz, plusz mindig futnom kellett valahova. Mondjuk nem is volt baj,mert nem punnyadtam el annyira.
De ma úgy voltam vele,hogy itthon maradok (amúgy is várok egy csomagot,és nincs kedvem a postára befutni,mert nem veszi át senki) , és tornázok. Eleinte mikor belekezdtem az életmód váltásba,meg ebbe a tornázásba,mindent magamtól csináltam. Aztán rájöttem,hogy anyumnak van itthon egy fitness dvd-je,amit jó ha egyszer használt :D
Ezt én anno kipróbáltam,és nekem nagyon bejött. Bíró Ica adta ki ezt a dvd-t,de talán erről már írtam is korábban. =) Norbival együtt állították össze,és őszintén szólva nekem eléggé hatásos. Így nincs bennem az hogy lecsípjek a gyakorlatokból,hanem kőkeményen betartom,mert ő számol. Jó persze ha már annyira fáj,hogy nem megy,akkor abbahagyom,de napról napra jobban bírom. Bár most kimaradt több mint egy hét,és nagyon rossz újra elkezdeni,és bele jönni,de nem adom fel az tuti.
Most talán egy fél órája fejeztem be,és fel vagyok pörögve ^^ Az a jó a dvd-ben,hogy ad tippeket a narancsbőr ellen is,meg hogy mivel lehet stimulálni ,meg felfrissíteni a bőrt; hogy miket lehet használni hozzá,mit együnk,stb. Szóval jól össze hozták.
Nem rég töltöttem le Rubint Rékát is,mert rá is azt mondják,hogy nagyon jó,de azt még nem próbáltam ki, meg hát még nem ismerem a filmjét,előbb meg kell néznem. Mire kiismertem ezt a dvd-t hát sok idő volt. Nagyon nem szerettem az elején,mert nem tudtam mi után mi jön,meg mikor hova fordulunk,meg akkor nézni is,meg csinálni is...szóval tanultam ebből a hibából,így először csak megnézem a videót,és utána csinálom csak,aztán előbb utóbb már tudja az ember,hogy mi után mi jön. =)





Viszont pozitívként hat rám az,hogy már látszik azért a változás,és olyan is mondta aki minden nap lát. Egyik héten mikor suliban voltam,közölte az egyik szaktársam,hogy mennyit fogytam,ő nem így emlékszik rám. Ez nagyon jól esett,és inspirál hogy folytassam,mert nem hiába csinálom.  Persze itthon is biztattak már,Márkó mg folyton mondja,hogy hova fogyok :D Ezt kicsit túlzásnak érzem,de na, jól esik :D Szóval örülök a biztatásnak,de nem akarom elkiabálni,mert visszaeshetek,főleg ha néha szarul érzem magam =(

2012. december 4., kedd

Váratlan havazás

Nem nagyon szoktam ilyen dolgokat kiírni,de most pár perce amikor kinéztem az ablakon,azt láttam,hogy szakad a hó! El nem tudom mondani mennyire gyönyörű,és csodás érzés látni.
Én mindennél jobban imádom a telet,de csak is akkor,ha havazik,és az meg is marad. Ha ez elmarad,akkor számomra nem tél a tél,és csak szenvedés.
Az előbb viszont gyönyörűen szakadni kezdett,holott Pécsre nem is mondtak havazást- talán hétvége felé,de mára tuti nem. Szóval rendesen meglepett a dolog =) Azt sajnálom csak,hogy nem marad meg; elolvad,és undorító vizes marad minden. De talán este,ha jobban lehűl a levegő =)
Ma reggel hajnali 5kor keltem Márkóval ,mert elmentem hozzá egy ajándékot becsomagolni,és ahogy jöttem hazafelé gyalog,szívtam be a hideg csípős levegőt,és szó szerint fájt. Csípett. Szóval nagyon remélem,hogy a hó is megmarad most már! =)



Karácsonyi szöszölés

Végre volt anyumnak is ideje,és neki álltunk lakást díszíteni *.* Máskor már november elején feldíszítjük a lakást,de most  én se értem rá,és ő se.
Szerencsére ma (kedd) megcsináltunk- vagyis inkább elkezdtük,a vége még odébb van ;)  Annyi sok szép díszt találtunk,és alig várom már,hogy meglegyen a fa is =) Anyu vett a Csabinak is (barátja) egy pici műfát,de totál ki fog akadni. Ő az a fajta ember,aki nem szereti,és nem is foglalkozik a karácsonnyal. Skorpió. Ahogy húgom is,és dettó ilyen.
Szóval valószínű,hogy totál ki fog akadni a műfán :D De azt mondta anya ,hogy nem érdekli,kell azért neki is :P  Mondjuk sose tudtam megérteni,hogy hogyan lehet nem szeretni a karácsonyt. Még ha nem is vallásos az ember (ahogy mi sem vagyunk azok), élvezhető egy ünnep. Mi minden évben tartjuk,és van aki le se kakilja.
Bár azért a Csabi jófej,mert tavaly annak ellenére hogy nem szereti, sőt ki nem állhatja az ünnepet, vett nekünk fát. Szóval semminek nem az elrontója- ő el van magában csöndben.

Viszont aminek nagyon örülök,hogy nem kell stresszelnem az ajándékok miatt!! A nagy részét már megvettem,már csak be kell csomagolni. Alig várom már,csak még kell venni csomagolót,mert az elfogyott.
Amit postázok csomag,az is elkészült, kb.  olyan alakja van mint egy tanknak- Márkóval még hülyültünk is rajta. =)

2012. december 2., vasárnap

Hobbitra készülj!

Jaaj,egész héten míg gyakorlatra jártam,ez tartott életben,hogy tudtam,hogy decemberben Hobbit!! S íme,december van,és már csak másfél hét *.* Nem tudom ki hogy van vele,de egyre nehezebben türtőztetem magam.

Most közölte Márkó,hogy ma megyünk lefoglalni a jegyeket,ugyanis közzétették már a mozi honlapján,hogy személyesen lehet jegyet vásárolni,foglalni meg majd csak később. Naná,hogy mi megyünk megvenni a jegyet- úgyis akkora tumultus lesz majd előtte lévő napokban,és lehet hogy hely se lesz. Szóval mi ma megyünk (vasárnap) és lefoglaljuk a premierre a jegyet!
13.án, 00:01kor lesz a legelső premier*.* Ott a helyünk! Én annyira izgatott vagyok,hogy le kéne lőni! :P


Ami még kimaradt

Amikor írtam az idős gondozós bejegyzésemet,annyi mindent kifelejtettem ami még mellette történt. =) Azért nem egész nap voltam a kórházba.
Hétfőn például mikor végeztünk,akkor hazajöttem,és innen még futhattam vissza a városba- ahonnan jöttem; mert a kórház a város közepén van,ahol az árkád is- s ott találkoztam Márkóval. Benéztünk az apacsba- mindent fél áron lehetett kapni *.* Ezt ki kellett használni ^^ Márkó nagyon akart már magának egy gyűrűt,és így hogy van pénze megoldható volt. (erről is mesélek majd) Kiválasztott egy szép ezüst gyűrűt,kelta motívumokkal. Nagyon gyönyörű,és szerencsére 6ezer helyett 3ezer volt csak- ha jól emlékszem.  Aztán ha már ott voltunk,akkor én is megnéztem a nyakláncokat. Hát nagyon sok szép darab volt. Volt egy ezüst maszk,de az sajnos ilyen mobildísz ,vagy kulcstartó szerűség volt,és olyan meg nem kellett. Kerestem medálba is,de nem volt. Viszont találtam egy tündérkéset *.* A tündérmániám előjött :D Aztán mondta Márkó hogy vegyem csak meg. Ez is 4ezer helyett volt 2 ezer,és közepes méretű kb., meg ezüst. Nagyon cuki és szép,plusz így van párja a gyűrűmnek ^^ Mondjuk még nem hordtam,mert nem akartam kibontani,meg nem is akartam magamnál tartani gyakorlat ideje alatt,aztán Márkónál hagytam. Tegnap voltam fent nála,és nem ott hagytam.... Na mindegy,majd elhozatom vele.
Egy kis kitérőt teszek a beszámolómba,mert múltkor pl. elfelejtettem írni arról,hogy végre kapott munkát! Ez nagy szó,mert több mint egy éve szenved ő is munkanélküliségben,mint ahogy az emberek 50%-a. =(  Egyik nap mondta,hogy menni fog dolgozni. Én néztem nagyokat hogy miről beszél,aztán kiderült,hogy mamájának a rokonai segítettek. A mamája szokott elmenni besegíteni a rokonainak,akik nyomdában dolgoznak. Aztán beajánlotta Márkót,aztán fel is vették próbaidőre. Most nem tudom,hogy próbaidőn van e még,de szerintem már nincsen,mert rendes beosztás szerint dolgozik. Annyi hogy a munkaügyivel el kell intéznie a főnökének a dolgokat,mert addig nem tud neki rendes fizetést adni neki.  Azt mondta Márkó,hogy nagyon élvezi,és meg is van az előnye amellett,hogy végre kap fizetést: eltudja hozni a maradék anyagokat a munkahelyről,és ezeket nagyszerűen fel lehet használni. Én bevallom őszintén ebből csinálok apróságokat karácsonyra. annyi jó anyagot hoz haza,hogy csak lesek; nekem meg annyi de annyi ötletem van- már csak kivitelezni kéne valahogy. A cég óriás plakátok nyomtatásával foglalkozik,és pl. amik az árkádban vannak fellógatva a plafonra plakátok,azokat pl. ők nyomtatták :D Eléggé büszke voltam Márkóra mikor hétfőn mutatta ^^ Persze az első napokban sikerült magát megcsonkítania,baromi szép volt a keze.... de azóta belejött.  Aztán jó fejek bent,mert megengedik neki,hogy otthonra is nyomtasson dolgokat. Szombaton mikor felugrottam hozzá,akkor megmutatta az óriás vinil (nem tudom hogy írják,bocsi :D) plakátját. Egy LOL-os képet nyomtatott,aminek lelhetett szedni a hátulját,és felragasztani. Én mikor középiskolás voltam,hasonlóan borítottam be a füzeteimet. Vettem átlátszó ragadós fóliát,vagy mit, kinyomtattam a képet amit akartam,és nagy nehezen a füzetre simítottuk. Persze nagyon sokat elszúrtunk ám,mert ha levegőt kap,vagy meggyűrődik,akkor csúnya lesz. Mi is így jártunk ezzel az óriás plakáttal.... lehúztuk a hátulját,de sok helyen bénán ragadt meg,de valahogy mégis nagyon jól néz ki. Mondjuk ez sokkal nehezebb volt,mint egy füzetet megcsinálni!
Aztán én is leadtam a rendelésemet,hogy milyen képeket nyomtasson nekem,csak nekem nem kellenek ekkora óriás plakátba,nekem elég picibe is ^^  Hasonló ajándék ötleteim is vannak, mondjuk az nem ilyen felragaszthatós lesz,de ezt nem fejtem ki,mert akkor oda a meglepi.
Közben az ilyen maradék nyomtató papírokból kreáltam egy rakat figurát,amit sokféleképpen lehet használni,de ezt se tudom itt elmondani,mert ez is a meglepi része. Annyit elárulok,hogy az elgondolásom működik,mert azért a prototípust én próbáltam ki,nehogy beégjek vele =)
Na úgyhogy az a lényeg,hogy sok előnye van annak,hogy Márkó dolgozik! Emellett sokkal jobb kedvű,és semmi negatív energia,nem nagyon vannak veszekedések,szóval most így minden okés. Anno mondta is,hogy hogy ne lenne már ideges,mikor soha semmire nincs pénze. Na most van,és nem is szólt semmit. Mindent megtud venni amit akar. eredetileg egy számítógépet akart összerakni,de azt mondta,hogy majd csak jövőre áll neki gyűjteni,mert most minden apróságra elmegy a pénz,és hát érthető,nyakunkon az ünnep.
Úgyhogy mindenki örül,hogy dolgozik,s ő is megnyugodhat. De az élet nagyon kegyetlen tud lenne ám,mert most,hogy az életének ezen szakasza helyrerázódik,egy másik összetörni látszik. Ő egészen idáig nem volt jóban a szüleivel,mert nagyon bunkók voltak velünk! Nem elég ,hogy engem fikázott az apja engem folyamatosan, de az anyja még követte is,akit nagyon szeretett,és akiben megbízott. Jól össze is vesztek egyszer,mikor a faterja itt volt,és elkezdett engem ócsárolni.  Én lent maradtam nála,ő meg felment ebédelni mamájához,és ott volt ez a paraszt is,és ugatott rám,Márkó meg kiosztotta. De úgy jött le mint valami bika. Én hirtelen azt se tudtam mi a fene van,annyira megijedtem a csapkolódástól. Utána mentem,és szó szerint remegett az idegtől,aztán kiüvöltözte magát,majd elsírta magát..... Ez egy gyakori eset,hogy ha valaki iszonyatosan felhúzza magát, sírni kezd. Volt egyik évben rockmaratonon is egy srác,már ilyen 30as volt,és annyira felidegelték egyik este,hogy sírva jött oda. Az is remegett az idegtől. Na Márkónál is hasonló lépett fel.
Megnyugtattam,aztán órák múlva elmondta miket mondott az apja,és onnantól nem beszélt velük. De őszintén szólva nem is keresték! Aztán nem régiben békült ki velük, kiderült hogy az apja kórházba került,mert májcisztája volt,vagy mi. azt is tudni kell,hogy irtó beteges egy ember,a bélrendszerének a 80% nincs is meg..... Most meg totál lerobbant,és egyedül fekszik a kórházban,és senki nem tud neki segíteni,mert rohadt jehova,és náluk tilos minden orvosi beavatkozás- ergo dögöljön meg a másik. 
Márkó anyja nem tudja látogatni,mert a kórház bent van a városban,és ezek meg kiköltöztek Komlóra....,és minden pénz elmegy az orvosi ellátásra,így jóformán éhezik otthon az anyja,meg a húga.... Egyszerűen borzalmas. S emiatt felkeresték Márkót,mert tudják,hogy kapott munkát.
Én erre nem mondom ám semmit. Egyszerűen undorítónak tartom ezt a jehova vallást,és szánalmasnak tartom Márkó szüleit is,de főleg az anyját. Ugyanis az apja ment bele először ebbe a dologba,és rántotta vele a többieket,kivéve Márkót,mert ő kitört onnan anno. De egy undorító,elmebeteg vallás ám,mert semmit nem engedélyez,téríteni kell az utcán,és a legtöbb hívője lepukkant,elszegényedett,csöves. Ennyi. És ezek is belementek,Márkóval örök háborúban állt az apja emiatt,és ott tartottak ,hogy 17 évesen a gyerek elköltözött,mert az apjával majdnem bunyóba keveredett.... De az anyját azért tartom szánalmasnak,mert nem állt ki a saját gyereke mellett! Egyszerűen undorító,hogy hagyta,hogy elköltözzön. De persze kényelmes volt így nekik. Hát pfúj. Az egész családot utálom úgy ahogy van,a buzi szemét,gyilkos vallásukkal együtt. Aztán persze most hogy beütött a baj,egyből felkeresték,ez a hülye meg lazán megbocsájt nekik. Persze nem hibáztatom,sajnos nem lát reálisan,mert szereti az anyját... Azt is bevállalta volna,hogy odaköltözteti őket magához =/ Az az igazság,hogy anyám már akkor látta,hogy milyenek a szülei mikor először találkozott velük. Ő ezeket már akkor megmondta,csak hát se Márkó,se én nem hittem neki. S mégis.
De hagyjuk is,nem is ez a lényeg. De azért elgondolkodtató az emberek számító viselkedése. Nekem hányom kell ettől. Én voltam Márkóval jóban rosszban,szemétben,munkanélküliségben, a szülei meg szartak rá nagy ívben, most hogy kezd talpra állni szerencsétlen,egyből megtalálják,és juj béküljünk. Kb. szembe tudnám őket köpni komolyan.
S most még nem is vagyok dühös. De tényleg nem részletezem tovább,mert nem rám tartozik az egész,és jobb nem törődnöm ezzel.

Na Márkóról ennyit,így is túl sokat írtam most róla =) Bár bevallom,hogy azért nem írtam eddig róla,mert nem akartam elkiabálni a dolgokat!
De ezzel még nem fejeztem be a hétfői napot =) Szóval kaptam a medált tőle,utána el kellett mennünk egy ismerőséhez,mert vett még egy pókot X_X Hát fincsi. De a legabszurdabb az volt,hogy a srác ott lakott,ahol az a lány,aki anno a barátnőm volt- írtam is róla korábban posztot. Hát nagyon örültem neki,hogy oda kellett mennem. Mondtam is neki,hogy ha nem haragszik,akkor nem mennék fel a lépcsőházba,és inkább lent megvárom.
Aztán lejött,és hozta a pókot :D Én voltam a világon a legnagyobb pók félő, a legnagyobb arachnophobiás! A mai napig rettegek ezektől az undorító állatokkal,de azt vettem észre,hogy az ő pókjait kedvelem. Közel merek menni a dobozhoz amiben vannak, meg ha leveszi a tetőt,akkor is merem nézni. Ha jól emlékszem,akkor most van neki 4 darab, de még nem olyan nagyon nagyok. az elején rázott a hideg mikor rájuk néztem,na ez pl. azóta elmúlott. Van,hogy én megyek oda magamtól,meg én nézegetem. Ez a pók amit legutoljára szerzett,eléggé barátságos. Amikor először betette neki Márkó a csipeszt,hogy kitessékelje,akkor jól odakapott,de mint kiderült azért,mert nagyon falánk pók...:''D Olyan mint a gazdája :P Aztán másnap reggel levette a doboz tetejét Márkó,és szépen ki is mászott a radiátorra a pók... na az is volt valami. De érdekes,hogy semmit nem csinált; visszapiszkálta egy dobverővel,amin felmászott,és sétált az ujjain,majd be a helyére. De mindezt halál nyugodtan. Eléggé nyugis egy pók. Én persze majdnem lefordultam a székről,mikor meghallottam,hogy kiszaladt a helyéről =/ Aztán mindig az a baja,hogy mért nem fogom meg :D Hát mondtam is neki hogy nem normális =)
De hogy fokozzam ezt az egészet, kiderült,hogy karácsonyig 6 pókja lesz!!! Mondjuk nem zavar,mert én elnézegetem őket,főleg ezt az utolsót. ezt fújkodhatjuk,piszkálhatjuk... le se szar minket. Aztán van hogy sétára indul a dobozban,de úgy ám,mint valami 90 éves papika. :D Haláli ahogy rakja a lábait.
Na de nem beszélek többet pókokról,mert mindenki elijed =)




Azon agyaltam,hogy vajon híztam e. Ugyanis most hogy hajnali 5kor keltem minden reggel,totálisan felborult a bioritmusom. Mondjuk sokat mozogtam,meg egész nap talpon voltam,ugráltam,hajolgattam,szóval nem tudom. Valahogy mégis úgy érzem =/  Újra elő kell vennem a Bíró Ica dvd-t. :D Anyum vette anno magának,de nem használja,én meg hébe hóba használom. Nagyon szeretem amúgy végig csinálni,de nagyon nehéz. Viszont pillanatok alatt formába hoz,és ezért jó! Lassan újra elővehetem.
Aztán nagyon örültem tegnap,mert végre kaptam édesítő szert. Pár hete beleittam a teába amit mamám főzött,és totál rosszul lettem,annyira édes volt. aztán eszembe jutott az édesítőszer,mert sokan azt tesznek a kávéba. Aztán mondta barátnőm,hogy neki is bevált, úgyhogy én is kértem ilyet. Tegnap főztem így egy teát,hát valami isteni volt. Esküszöm bármire,hogy sokkal jobban kihozta a tea ízét mint a cukor! Szóval ennél maradok. Jól haladok,mert sikerült itthonra a saját szokásaimat is beiktatni- pl. rozskenyeret eszek a sima helyett, főznek levest,mert inkább azt eszek mint zsíros ételt,plusz kaptam most édesítőszert,szóval lassan mamám is felfogja,hogy mire van szükségem! =)

Szombaton (tegnap) találkoztam egy barátommal,Csanáddal,és voltunk bent a városban. segített ajándékot nézni Márkónak. Én vettem volna egy szettet neki drága pénzekért,de azt mondta,hogy nem éri meg,inkább vegyem meg külön,és állítsam én össze a szettet. Ez jogos volt,mert sok pénzem megmaradt még. Mamámnak már megvettük az ajándékot,én meg vettem hozzá még valamit. Márkóénak csak az első fele van meg,még körül nézek a tescoba. Anyának nézünk valamit húgommal majd; húgomnak még semmit nem vettem :D De azt se tudom,hogy marad pénzem =( Aztán még barátnőmnek veszek valamit,meg kreálok hozzá még valami apróságot, s a többi barátomnak készítek. Egyenlőre így terveztem el,de hogy mégis mi fog kisülni belőle ,azt nem tudom =)
Csanáddal végig jártunk minden drogériát az árkádban,aztán elmentünk a könyves boltba *.* Bár ne tettük volna *.* Annyi jó könyv van ott hogy hihetetlen. Drága barátnőm rászoktatott a Fairy Oak-ra,és azt is láttam tegnap,és már piszkáltam Csanádod hogy vegye meg- de persze csak viccből,mert hát ilyet nem szoktam csinálni. Nagyon szeretem azt a kis történetet,de sok része van,és mindet külön megvenni.... Hát sok. Majd talán egyszer. De barátnőm mondta,hogy ne aggódjak,mert megint kölcsön adja,szóval lesz mit olvasnom =)
De láttam egy könyvet,az volt a címe,hogy A szerelmes Drakula. Na most elgondolkodtam,hogy vajon ez milyen lehet,és a leírás alapján nem lehet rossz. erre mondta tegnap Csanád,hogy "és így lett a twilight" :D De ez így nem pontos,mert ez csak max a híd a Twilight felé.  De a lényeg hogy elolvasnám =) Jaj annyi mindent elolvasnék *.*

No,de nem írok többet,mert megyek vissza ajándékot kreálni,mert még nem vagyok készen- tömeggyártásba kezdtem :D

2012. november 30., péntek

Egy hetes beszámoló- avagy idősgondozás az én szememmel

Egy hétig most nem írtam semmit a blogba,sőt nem is nagyon voltam gépnél ugyanis most töltöttem le a gyakorlatomat a hoszpisz kórházban,az idősek közt.
Én bevallom,hogy vasárnap,meg az előtte lévő napokban halálra rettegtem magam,hogy mi lesz,milyenek lesznek velünk az ápolók,milyenek lesznek a betegek,mit rontok el, a mosdatástól kifejezetten féltem (azért nem minden nap nyúlkálunk más ember intim területeire) ,stb.  Elmondhatatlan,hogy mit éreztem akkor.
Felkeltem hétfőn hajnali 5kor (és egész héten akkor keltem..), egy óra alatt rendbe tettem magam,és akkor vágjunk bele érzéssel neki indultam.  Természetesen minden bajom volt: csikart a hasam,görcsölt,a gyomrom szintén, páni félelem volt rajtam,hogy te jó ég mi lesz. Mégis csak én vagyok az osztályban az egyik legfiatalabb,és soha életemben nem voltam még ilyen helyzetben. Azon pánikoltam,hogy nekem még gyerekem sincs,akin megtanultam volna pelenkázni; vagy éppen beadni valami szurit.
Beértünk korán a kórházba,ott szép lassan összegyűltünk,aztán mikor megjött az ápolási osztály vezető- egy férfi-,akkor közölte,hogy oda szólt a sulinknak hogy szóljanak,hogy nem kell korán jönni hétfőn... Jól indult a nap :P Elugrottam az árkádba wc-re rögtön , hogy ne kelljen tartogatni egész nap.
Aztán mikor végre felkászálódtunk,akkor elmondott a férfi pár dolgot,amit tudni kell,hogy mibe kell lenni, meg hogy kapunk a végén osztályzatot,stb. Drága osztálytársammal-Ágival- bekértük magunkat az ápolási osztályra- ezen kívül volt még kettő osztály,de valahogy egyikről se hallottunk semmi jót.
Felkísért minket a férfi ,és ott találkoztunk az ápolókkal,akikkel dolgoztunk egész héten. Én tőlük is rettegtem,mert féltem,hogy minden béna munkát velünk fognak végeztetni,vagy hogy épp szarnak majd bele- mert ilyenről is hallottam. De olyan kellemesen csalódtam bennük! Ők úgy voltak vele,hogy ha akarunk,akkor becsatlakozhatunk,ha nem akkor nem. Nem mondták hogy mikor mit csináljunk,hanem hagyták hogy nézzük őket,és esetleg becsatlakozzunk. Nagyon drágák voltak,és ez már egy hatalmas megkönnyebbülés volt.
Az első nap még para volt,mert nem ismertük a kórtermeket,meg hogy melyik beteg mire képes, kit kell etetni,kit nem,ki az aki ép elméjű,és ki az aki nem... szóval csak voltunk sokszor. De azért próbáltunk besegíteni,de sokszor csak tehernek,meg feleslegesnek éreztük magunkat. Aztán szép lassan mindenbe bele jöttünk.
Az első nap után még nem volt bajom,kicsit ledöbbentem,hogy milyen emberek vannak ott,és mennyit szenvednek. Rögtön egy bácsihoz vittek be az ápolók,akit meg kellett mosdatnunk,de szegénykém olyan rossz állapotban volt. Viszont jöttek a rokonok,akik szintén tüneményesek voltak,még velünk is!
Aztán elment az egyik nővér inzulint beadni két betegének,amit én végig néztem,de totál kész voltam,mert ugye a tűfóbiám... irtóra félek az ilyen dolgoktól,és kiskorom óta rettegek a szuriktól,akár nekem adják,akár nem. Én meg pláne nem szeretek másnak fájdalmat okozni,de azért csak bevállaltam,hogy a második inzulint beadom. Hát meg kell hogy mondjam, féltem... de ennek ellenére beadtam,és nem volt semmi gáz. Szóval nekem az első napom embert próbáló volt. Azért voltak "kellemes illatok",amit pl. nem minden ember gyomra vesz be ,főleg korán reggel..., voltak furi betegek,volt minden.
Szóval bele a mély vízbe ,ahogy szokták mondani.
Hazafelé menet furán éreztem magam,mert rálelkiztem a dolgokra,ugyanis sajnáltam őket mérhetetlenül. Sajnáltam,hogy sokuknak fáj mindenük,sajnáltam, hogy ott kell lenniük,hogy megöregedtek,hogy elvesztették az elméjüket, mindent.  Este nagyon nehezen aludtam el,pedig Márkót rávettem,hogy feküdjünk le 7-8 körül (mert nála voltam esténként,ugyanis itthonról még korábban kellett volna kelnem...). De hiába feküdtünk le,ő elaludt,nekem meg járt az agyam, vetítette a képeket.
Második nap már reggel fájt mindenem, izomláz (ahogy görnyedtem,behajlított lábbal a néni ágya felett és etettem, kicsit elfáradt a lábam.) volt, és ment a szenvedés. Már mondtam,hogy befekszem egy néni mellé :D
Szóval a kedd is ugyanúgy telt mint a hétfő, fürdettünk reggel: elkezdtük elölről,mindig besegítettünk az ápolóknak,így ketten megmostunk egy nénit ágyban. S mentünk tovább. Rájöttem,hogy képtelen vagyok normálisan pelenkázni. Olyan nehéz,mert forgatni kell őket,meg minden,és van aki nem tud rendesen fordulni és az már megnehezíti a helyzetet. Akkor fürdés után jött a reggeli,aztán az etetés,aztán az edények összeszedése,akkor tisztába tenni akit kell,akkor figyelni hogy ittak e, szóval sok volt a dolog. Nem mellesleg volt 9 darab szoba,és a legtöbb szobában 3an feküdtek,de volt ahol 4en is. s akkor figyelni kellett mindenkire.






Azt kihagytam,hogy hétfőn hoztak egy új nénit,akinek a fia irtóra megnevettetett bennünket. Ezt én most hiába is írnám le,senki nem tudná elképzelni. De nem is kezdek bele, a lényeg hogy női rucikban volt. :D Akit érdekel,az kaphat részletes leírást privátban :D

Aztán másnap reggel-szerdán- mehettünk átadásra. Ez 7 óra előtt volt,akkor adják át az osztályt,meg megbeszélik mi volt az éjszaka folyamán. Na most mi is tanúi lehettünk ennek. Rögtön közölték,hogy nem rég meghalt egy néni. X_X Azt kedd este hozták be,és hajnalban halt meg valamikor,ergo mi nem ismertük. Mondták az ápolók,hogy halott ápolást is fogunk tanulni valószínű,de nem kötelező ezt végig néznünk ha nem akarjuk. Mindannyian benne voltunk,hogy megnézzük,hogy azért lássunk ilyet is.
Én életemben még sose láttam halottat. ez volt a legelső alkalom. Hajnalban,még friss elmével ez a látvány fogadott. Nem nagyon bírtam sokáig. Muszáj volt kimennem pityeregni,mert kikészültem. És nem is maga a látvány,hanem a tudat,hogy elment az élők közül egy,és hogy nekem is van mamám,és hogy félek,mert ő se túl fiatal,s minden lehetséges negatív gondolat rám zúdult,és nem nagyon bírtam.
Mikor nagy nehezen helyrehoztam magam visszamentem,aztán pont kezdték a fürdetést a néniknek,aztán akkor fürdettem először egyedül. Nem ment túl könnyen az se, szegény nénit nehéz volt levetkőztetni,meg felöltöztetni is- húztam vontam,fú de utáltam magamat. Aztán egyel többen lettünk,mert becsatlakozott az osztályból még egy nő,aztán ketten együtt fürdettünk,meg pelenkáztunk utána. Ez a szerdai nap nekem káosz volt,meg lelkileg nem voltam épp stabil. Végig bénáztam a napot, pelenkázni akkor se tudtam normálisan,pedig igyekeztem nagyon. Az ápolók hip-hop megvannak,idefordítják a beteget,oda fordítják,és kész is. Én meg finomkodok,nehogy megnyomjam,vagy nehogy fájjon neki... áhh szóval szenvedtem aznap.
Hazafelé a buszon is rosszul voltam,mert az egész napi érzelmeket cipeltem a lelkemben,amikor hazaértem nem volt itthon senki akinek elmesélhettem volna,csak mikor mamám hazajött,de az már nem olyan volt. meg ő csak annyit mondott,hogy ez az élet rendje,ezt el kell fogadni, és igaza van. De ettől nem lettem nyugodtabb. Márkónak is elmeséltem,de ő meg semmi értelmeset nem tudott hozzászólni,szóval sírtam este egy sort magamba.




Elképesztően rossz volt az a szerda,viszont csütörtök reggelre mintha kicseréltek volna. Eltűnt minden fájdalom,és szenvedés a lelkemből,és mondhatni jól éreztem magam. Ezeken a napokon is egyedül fürdettünk,meg pelenkáztunk, stb.
Azért voltak vicces ellátottak is ám,mert volt egy aki megragadt egy régebbi időben,és folyton kiabált,hogy neki ide kell menni,meg oda kell mennie,meg telefon számot kér,meg stb. Hát ezt a nénit megfürdetni se lehetett rendesen,mert bömbölt mikor az ápoló levetkőztette.... Ma szerencsére nekem sikerült megetetni - tegnap pl. semmit nem evett,inkább leköpdöste az ápolókat- viszont a gyógyszerét ma hozzám vágta :D Nagyon örültem neki... A gyógyszer fontos volt,mert mindig be kellett nekik adni,akár tetszett akár nem. Voltak nagyon ügyes nénik,voltak szeretni valóak, szóval jó volt.
Volt egy nagyon drága néni,az úgy közölte velem,hogy nekem mennyire szép a mosolyom,meg szép az arcom,és jó az a valami a számba (a piercingem). Hát ilyet se hallottam még senkitől,főleg nem idős emberektől =) Másnap mikor mértük a vérnyomásokat szintén ez a néni közölte,hogy nagyon szép a kezem. Hát zabáltam komolyan :P
Amúgy ilyet is csináltunk a hét elején,hogy végig mértük az egész osztályt- mármint vérnyomást. erre nem nagyon van idejük az ápolóknak,mert akkora rohanás,meg fejetlenség van sokszor.... szóval mi jól jöttünk =) Az egyik néni pl. kifejezetten azt várta,hogy mikor mérik a vérnyomását =)

De összességében én élveztem. Az egyetlen rossz dolog az az 5 órás kelés volt. Egyszerűen ha van valami amit gyűlölök az a korán kelés. Nem kávézok ugye,meg nem iszok energia italt,meg semmit,és nekem kell egy kis idő míg természetesen magamhoz térek,de itt ahogy beérünk dolog van.  Na ezt az egyet utáltam,meg hogy képtelen voltam kipihenni magam.
De az ott dolgozók nagyon bájosak,és drágák voltak,nagyon megkedveltük őket,az ápoltakat is nagyon megszerettem,és olyan kis közvetlenek,meg bájosak- feltéve ha nincs rossz napjuk :P Különben az ágytálat is hozzád vágják :D 
De ahogy elkezdődött a hét,rájöttem,hogy kisebb gondom is nagyobb annál,hogy én most intim testrészeket mosok.. Sokkal jobban lekötött a gondolat,hogy mindent rendben csináljak,normálisan meglegyen,és hogy ne fájjon nekik.  Sok embernek a látványtól,és a szagoktól is felfordult volna a gyomra,de mi túléltük,és viccen kívül még élveztük is.
Ma volt bent egy önkéntes,akivel beszélgettünk,és kiderült,hogy mi nem is lehetnénk önkéntesek.... ugyanis mi szívesen besegítettünk volna,erre kiderült,hogy ha nem vagyunk ennek a hitközösségnek a tagja,akkor nem jöhetünk önkénteskedni o.O  Basszus, hiány van az egészségügyben,és akkor még itt szarakodnak ezzel a vallásos szarral is. De ezt inkább hagyjuk is,mert felbosszantom magam.
Ma volt fent egy pap,vagy én nem tudom ki volt; jött imádkozni a nénikkel,aztán jött vele pár fotós dél körül,és akkor velünk fotózkodott... Tiszta koszos,igénytelen voltam már addigra kb. ,de neki kellett fotó. :D
A másik kedvencem az volt,mikor jött egy másik önkéntes- valami volt főorvos- ,és rá volt gerjedve a pc-mre ő is o.O  Komolyan már az agyam ki volt,hogy mindenki ezzel van elfoglalva, de örültem is hogy a kutyát nem zavarja =) De mindig az volt a fő kérdése,hogy ezzel nem e akadok össze közel kerülök egy fiúhoz.... Fújci :D Ezt nem részletezem,de rosszul voltam már a kérdéseitől :D
Annyi mindent tudnék még mesélni,annyi információ,meg érzés van még bennem. De az is biztos,hogy ezt nem tudná minden ember csinálni... Ehhez emberség,együttérzés kell,ami ugye a legtöbb embernek nincs. erre mondták azt hogy "erre születni kell".
Ebben nagy igazság van!

Viszont hirtelen nem jut eszembe több dolog,de ettől függetlenül van még mit mesélnem. Nagyon élveztük,és nagyon szívesen voltunk itt,nehéz volt eljönni,bár a korán kelés nem fog hiányozni. Viszont jövünk még ide jövő évben is,reméljük mindenki meglesz hiánytalanul =)

2012. november 23., péntek

Karácsonyi TAG




Nem nagyon szoktam ilyen TAG- okkal foglalkozni,de mivel karácsonyi,és imádom a karácsonyt,ezért úgy döntöttem,hogy kitöltöm ^^
Barátnőm,Szilvi oldalán láttam,és már eléggé be vagyok zsongva az ünneptől,szóval nekem ez aktuális :D Bár tudom,hogy még csak november van,de ahogy beáll ez a télies idő,nekem karácsonyi hangulatom van. A családommal mindig szokás volt karácsonyozni,dekorálni,meg minden apróság,szóval a csontomig belém égett ez a szokás.
Ilyenkor már az áruházak is karácsonyi hangulatot vesznek fel,mennek a leárazások, a várost is kidekorálják,szóval minden adott. Már csak a hó hiányzik. ;) 





Csomagolópapír vagy ajándéktasak?
 
Én teljes mértékben a csomagolásra szavazok!  Sokkal rejtélyesebb,és izgalmasabb ha gusztusosan be van csomagolva szépen. Mikor még avonoztam,akkor ajánlottam a szép ajándéktasakokat,hogy azért tegyék bele valamibe az ajándékokat. De nálam a csomagolás a hagyomány,mindig minden évben "szenvedtünk" inkább a csomagolással =)
Valahogy nekem ez sokkal személyesebb,mintha beletenném egy tasakba. Ha csomagolva adok,akkor a másik biztos érzi,hogy dolgoztam vele,és fontos nekem ez az egész. Mondhatni ez is egy kisebb rituálé, nem illik összecsapni. Meg amúgy is erről szól ez az időszak =) 



Igazi vagy műfenyő?

Én úgy vagyok vele,hogy igazi fenyővel az igazi a karácsony.  Persze ez a fáknak nem éppen kedves időszak,mert kivágnak egy rakattal... De nekünk volt egyik évben műfenyőnk,és kollektíven egyetértettünk,hogy így nem az igazi,nem adja meg azt a feelinget,amit kéne. Szóval sajnálom ezt a nagy fairtást,de ennek ellenére az igazira szavazok. 




Mikor díszíted fel a fát?

Általában 23-24.én szoktuk,ez évről évre változik. A lakást kidekoráljuk már előtte való hetekben,aztán jön a sütés főzés,aztán ahogy marad rá idő nekiállunk! =) Tavaly jól elszórakoztunk húgommal, feldíszítettem,mint egy fát. Kár hogy ő annyira nem rajong az ünnepért mint mi.
Általában jó sokáig elszórakozunk anyummal az égők kibogozásával,mert hiába tesszük ám el szépen,ez is olyan mint a fülhallgató: szépen elteszi az ember,és mire újra előveszed, össze-vissza van :D  Szóval ezzel elvagyunk anyummal. Volt egy időszak mikor szaloncukrot nem akasztottunk a fára,hanem egy kis tálba a fa alá tettük,ami nekem nem jött be,szóval a rákövetkező évtől,újra aggattuk a fára. =)
Eddig nálunk úgy volt,hogy ünnepi ebéd volt,de anyum idén felvetette,hogy régebben ünnepi vacsora volt,és hogy nem e akarjuk inkább azt,én meg úgy gondoltam,hogy már nem vagyunk kis gyerekek húgommal,szóval visszatérhetünk a vacsorára. =)





Mikor bontod le a fát?

Az egyik legutálatosabb időszak ez számomra. Annyira nem szeretem lebontani a fát,és nem szeretem mikor vége az ünnepnek. Olyankor mindig megszakad picit a szívem,és nem tudom mért,ez gyerek korom óta így van. Nem szeretek visszarázódni a szürke mindennapokba.
De általában szilveszterig mindenképpen ott a fa,és általában utána bontjuk le,mikor már nagyon hullik szegényke. 



Szereted a tojáslikőrt?

 Ohh,anyám!! Az egyik nagy kedvencem. egyszer fiatalabb koromban,anyum házilag csinált ,és megnyalhattam :D Hát egészen odáig nem tudtam mi a finom :D Egyszerűen isteni volt,és még máig emlékszem arra az érzésre. Nem volt benne sok alkohol,és inkább édeskés volt. Hmmm,imádom.
Mondjuk egyszer Márkóval vettünk egy olcsóbb fajtát,és mondhatom,hogy nem estem hasra tőle. Nagyon sok volt benne az alkohol,és fúj,nem volt finom. A minőségibb likörök az isteni finomak! 
Amúgy nem vagyok egy nagy alkoholizáló emberke,de a minőségi likört,és bort imádom! 



Kedvenc ajándékod, amit gyerekként kaptál?

Na ez fogós kérdés,mert én világéletemben minden kis apróságnak örültem. Kiskoromban még nem alakult ki a személyiségem,így nem nagyon tudták anyuék minek örülnék,és kaptam mindenfélét,de ugyanúgy örültem akkor is,mint most bármiféle apróságnak. Ugyanis maga a csomagolás megadja a hangulatot,és örülök mint majom a farkának.
De volt egy távirányítós autóm,aminek nagyon örültem,ugyanis autó mániás voltam,és ha kaptam,akkor kész volt a boldogság. Meg volt egy elektromos autópályám kis autókkal-hát az is fantasztikus volt. =) 
De ettől függetlenül sok szépet kaptunk mindig húgommal,de még gyerekek voltunk,és nem sok emlékképem van belőle. Azt tudom,hogy mindig nagyon hangulatosak voltak a karácsonyok.






Van "Betlehemed"?

Nem,és nem is szoktunk templomba járni,nem vagyunk vallásosak,így nem visszük ezt az ágat. Mamám vitt minket régen templomba,de mi anyummal nem foglalkozunk ezzel a részével.


Kinek a legnehezebb ajándékot venni?
 
Hű,hát nem tudom. Én mindig mindenkinek találtam megfelelő ajándékot. Bár Márkónak nehéz,mert mindig változik az izlése,és hamar hóbortot vált. Sose tudom,hogy örülni fog e annak amit éppen adok neki. 



Legrosszabb karácsonyi ajándékod?

Ilyen biztos hogy nem volt. Mindig mindennek örülök. Bár volt egy év,mikor még jóba voltam apámmal,meg az anyjával,és voltunk kint karácsonyozni,kaptunk két hatalmas ajándékcsomagot (nem becsomagoltat,hanem tasakban),és a papírtasak ilyen hercegnős volt,és a legtöbb csecsebecsén ott volt az ár. Na még a hercegnős tasak nem is,de az hogy az árak nem lettek eltüntetve,ezt kicsit bunkóságnak tartottam. De anyum szerint nem kéne kiakadnom,mert apám anyja mindig ilyen volt.  



Elektronikus vagy postai képeslap?

Mamám szokott képeslapokat küldözgetni távoli rokonoknak,de az az igazság,hogy tojnak ránk,és azóta mi se küldünk semmit. De ha küldünk is valamit,akkor postai kizárólag. Az elektronikus nekem túl gagyi,meg modern,és semmi személyes nincs benne,és keményen két gombnyomás.
Mondjuk én mindig is azt szerettem volna,hogy legyen nagy családunk,és mindenki legyen jóba mindenkivel,és üljünk össze ilyenkor,de sajnos ez nekem csak egy idill,mert a családba kb. senki nincs jóba senkivel =/ 




Kedvenc karácsonyi film?

Na erre nem tudok mit mondani,mert nincs kimondottan karácsonyi filmem. Ilyenkor azt szoktam nézni amit leadnak a tv-ben. Nagyon szeretem a meghitt karácsonyi filmeket,de kedvencem nincsen.




Mikor kezdesz vásárolni?

 Általában ahogy vége a halloween-nek,egyből váltanak a butikok szép lassan,így novemberben van lehetőség nézelődni. De sokszor elhúzódik az egész decemberig. De mivel nekem most van pénzem,így most fogok vásárolni ha látok valami aktuálisat. Nagyjából megvan a fejemben az ötlet,hogy kinek mit,de nem úgy van ám ez. ahogy belépek egy üzletbe,minden gondolatom szertefoszlik,és totál mást akarok. =)




Ajándékoztál már tovább karácsonyi ajándékot?

Juj,nem,sose tennék ilyet. Ilyet nem szoktam csinálni,mivel tudom,hogy azt én kaptam,nekem lett szánva,így nagyon nagy bunkóság lenne tovább adni másnak.  Nekem ezek személyesek,és nem lenne szívem megválni tőlük =)



Kedvenc karácsonyi étel?
 
Hm,hát nem vagyok egy válogatós fajta,és kb. mindent imádok. Anyumék a töltött paufleket istenien csinálják,és mellé a sok saláta,hát csodás. Nem is kezdek bele a desszertekbe ,mert ez az amit amúgy nem sűrűn csinálunk. De imádom a szilviát már gyerek korom óta (imádlak Szilvii :D),és ilyet mindig minden évben sütünk anyuval ^^ 



Színes, vagy sima fények?

Hű,nálunk van mindenféle :D Vannak ezer éves színes égők,amikre már pár új elemet kellett venni,mert kiégtek,vagy eltörtek- ez sajnos megesik. De vannak sima fényeink is,de a színes a best of :P Általában a fára tesszük a színes égőket,és az ajtók fölé kerülnek a sima fényű égők =) 




Elutazol karácsonykor vagy otthon maradsz?

Én mindig itthon vagyok,amit nem szeretek. Mint fentebb is említettem,olyan jó lenne ha nagyobb lenne a rokonság,és mehetnék,vagy ha összejönnénk. Régebben volt szokás,hogy szenteste otthon voltunk húgommal,aztán mentünk a mamákhoz,meg volt hogy a fehérvári rokonaink utaztak le, de manapság nem jellemző.
Nem vagyok jóba apámékkal,így nem megyek sehova. Tavaly Márkó mamájánál voltunk,de az egész családja ki nem állhat,főleg mamája,szóval nem megyek sehova sajnos. Márkó szokta nálunk tölteni a szentestét ,mert az ő családja nem ünnepli,mivel buzi jehovák,fúj.... és így nálunk van,aztán megy mamájához,de idén nem tudom hogy lesz.
Sajnos a családi idilli képem nem fog megvalósulni sehogy se.

  


Csillag vagy angyalka csúcsdíszed van?

Hát nekünk nem ilyen van. Ez ilyen hosszúkás csúcsdísz,de nem csillag. Nem tudom behatárolni :D Anyum vette anno,és ez még nem törött el,pedig nálunk szeretnek a csúcs díszek eltörni. 



Mikor nyitod ki az ajándékodat?
 
Régebben mindig este nyitottunk ajándékot. Aztán az elmúlt években szintén este,de nem volt rendszer belőle. De a vicc az volt,hogy anyum nem bírt magával,és miatta kellett azonnal kinyitni :D 
Aztán mikor elmentünk másokhoz,ott azonnal megnéztük,de mint említettem én nem megyek sehova.



Legidegesítőbb dolog ebben az időszakban?

Engem az irritál a legjobban ahogy az emberek viselkednek ilyenkor. Mindenki eszeveszettül,fejvesztve rohangál a plázákban,és lesi a legdrágább ajándékokat. Valahogy ma már nem az a lényeg hogy a család együtt ünnepeljen,és örüljön,meg pepecseljen a csomagolással,hanem inkább az,hogy a legdrágább iphone-okat,vagy laptopokat, illetve kütyüket megszerezzék a gyereknek. Félő,hogy elfog veszni ez a feeling amit oly sokan szeretünk.
Ma már valahogy csak az a fontos,hogy meglegyen véve minden,legyen egy fa,megkapják az ajándékot,és ennyi. az áruházak meg ki is használják ezt,és azt hiszik az emberek hogy ez az ünnepi feeling,meg érzés,ha rohangál a drága cuccok után. Aztán elfáradnak,és csodálkozik mindenki hogy nem szeretik az ünnepet.
Nagyon sok ember panaszkodik,hogy nem szeretik az ünnepeket,meg hogy milyen kimerítő,meg unalmas,stb. hát a hozzáálláson kéne változtatniuk,mert nagyon nem a rohanás a lényeg benne. Bár én is szoktam rohanni,de valahogy én átérzem ,hogy mit mért teszek,és tudom,hogy ezzel másoknak örömet okozok,és valahogy máris más a felfogásom,meg minden.
De mindegy,én nem bosszankodok másoknak a hülyeségén. Én még élvezem ezt az ünnepet,és remélem sokáig megmarad a hangulata =)