Oldalak

2019. szeptember 9., hétfő

Északi tengeri kalandok - Norvégiai kiruccanás és Midgardsblot III.

A második fesztivál nap (péntek) elég könnyűnek ígérkezett számunkra, mert kb. csak egy zenekarra voltunk kíváncsiak - vagyis én kettőre.

Ez a nap is ugyanúgy kezdődött mint az előtte lévő; megjártuk a kisboltot, de itt már rájöttünk, hogy van wifi. Na akkor nem kevés időt töltöttünk el az udvaron, mert amióta ott voltunk senkivel nem közöltük, hogy élünk e vagy halunk.  Így le kellett adni a jelentést az otthoniaknak.

Megint a Viking centernél kezdtünk és most szándékosan a hátsó részen indultunk el, de közben tettünk egy kis kitérőt a partra az erdőn keresztül. Igazi beach goth voltam a homokos tengerparton a hatalmas bakancsommal - megért egy látképet a dolog. A vicc, hogy szerintem senki nem gondolná a képekre pillantva, hogy  annyira hideg volt ami indokolja a pulóvert 😂 De sajnos a napos idő ellenére marha hűvös volt a víz közelben. Viszont a látványt kár lett volna kihagyni.
Norwegian beach goth 😂
Ezen a napon a kapunyitások után a viking csaták érdekeltek jobban - ezzel is kezdődött a fesztivál. Rockmaratonon voltak hasonló ilyen megjátszott csaták, bár ez sokkal intenzívebb volt szerintem. Az egyik srác nagyon berserker állat módot vett fel és darált- mondjuk neki valós sebei voltak és vérzett is, szóval nagyon beleélték magukat.
Videót szerettem volna ide tenni, mert egy csatát feltettünk, de vinnyog megint a blogger, hogy hosszú 😣

Ez volt a berserker csávó (piros felső) és be is darálta a lányt- bár volt olyan kör mikor a csaj nyert 😂

Ez egy félórás kis móka volt. Utána jött az első zenekar amibe belehallgattunk, de minket főleg a Zuriaake érdekelt 😄 Azért komolyan képzeljetek el egy kinai folk és blackmetál keverék zenekart - olyan szürreális az egész nem?! Na pontosan ezért érdekelt, mert életemben nem hallottam ennyire furcsa bandáról. Viszont sajnos itt volt egy hatalmas keveredés és mivel nem volt netünk, hogy utánanézzünk mindenről lemaradtunk: a lényeg, hogy ezt a bandát kis színpadra száműzték, ráadásul abba, amelyik korlátozott férőhelyes 😱 Egyszer csak az tűnt fel, hogy a Völuspá van a nagy színpadon (amit én szintén meg szerettem volna nézni, de bőven a Zuriaake után kezdett volna, és a kis színpadon). Szóval azt végig néztük, viszont így full lemaradtunk a másikról, mert nem fértünk be, plusz hiába álltunk volna sorba, kígyózott az épület előtt a sor.
Nem tudni mi történhetett, hogy ekkora csere volt, de rohadt sokan lemaradtak róla. Sajnos a Völuspá nem töltötte fel a nagy színpad előtti teret (természetesen isteniek voltak, imádom azt a nőt és a bandáját is), viszont ez a másik megtette volna.
Arra tippelek, hogy késett a Kínai bagázs 😴 Aztán ez volt a megoldás. Csak ez olyan kiábrándító, mert tényleg szerettünk volna rajta ott lenni, mert nem minden nap lát az ember ilyen kombót.
Voluspá ♥ A csajszi aki az énekese fent van instán The Viking Queen névvel. Évek óta követem, igazán tehetséges csaj, imádom ♥
Úgyhogy a nap nagy részét innentől shoppingolással töltöttük és még milyen szerencse - másnapra sok hely bezárt és el is mentek.
Nagyon sok mindent hazavittem volna erről a helyről bakker, de az árak a legkisebb dolgokra is ott kezdődtek ha átszámolom, hogy 3000- 3500,- 😌😂 Teljesen mindegy, hogy kicsi dolgot vagy nagyobb dolgot vettél, ez volt a belépő ára. Ennél meg csak feljebb volt (legalábbis a fesztivál területen).
Még lent a Viking centerben vettünk pár dolgot: képeslapokat hoztunk a családnak/ barátoknak, sikerült vennem egy rúnakövet is. Szívem szerint hoztam volna mágnest, egyéb köveket, könyveket😂 De szerettem volna a fesztiválon is vásárolni, így nem lehetett szórni a pénzt.
Programfüzet
Nagyon sok árus volt bent, így nehéz helyzetben voltunk, hogy mit honnan. Végül amit az előző posztban említettem sátrat, aminél kígyózott a sor,  sikeresen meghódítottuk: bejutottunk. Na itt tudtunk venni egy Heilungos pólót nekem és Zoli választott magának egy ugyanilyen pulcsit; amit végül nekem adott, mert neki mégse tetszik az anyaga belül 😴😴 Mindegy, én jól jártam ezzel- főleg mert másnap özönvíz volt, aztán marha hideg, így jó volt a kettő pulóver😂

Sikerült egy csont rúna medált is venni, amin a Hagall rúna van (viking futhork forma; Hagalaz a közönséges germán Fuhark szerint). Igazság szerint leginkább egy Ansuz-t vettem volna (vagyis a viking futhork szerint Oss-t), de második nap már olyan kevés volt a választék, hogy ilyen nincs. Mindenesetre sorsszerű volt, hogy ez került hozzám - azóta le sem vettem.
♥Hagall♥
Voltak kint olyan árusok, akik maguk csinálják a ruhát, saját dizájnnal - ami nem is lett volna csúnya- de annyira extra drága volt az ottani árakhoz képest, hogy köszi nem (egy pulcsi vagy kabát szerűség valami 100 ezer ft átszámolva - ezt még neten néztük).
Nagyon szerettem volna ilyen vászon szatyrot; kedvelem ezeket a vackokat, mert munkába tökéletes vagy vásárolni menni, viszont amim van, az már kezd tönkre menni - igaz még a 2014es rockmaratonon vettem 😂😂
Ezeknél hiába tetszett a minta: kicsi volt és kétszer annyi mint a többi standnál. Egy másik helyen meg az unikornisos a minta, így köszi nem... Végül úgy döntöttem, hogy legyen onnan ahol adományként megy az ára. Ha jól értettem ez is valami természetvédő egyesületnek megy, ahol az újrahasznosítás a fő profil meg állatvédelem, stb. Nem nagyon ismerem én az ottani ilyen szervezeteket, de úgy érzem legalább volt értelme és még jól is néz ki a szatyor (farkasos).


Elég sok idő elment a nézelődéssel, vásárlással. Utolsónak azért megnéztük a viking tábort is. Valami csodálatos volt. Ez a fesztivál mellett elkülönítve létezett, de bárki számára látogatható. Itt laktak pár napig a hagyományőrzők, köztük azok akik a csatában felléptek.
Itt is sok helyen lehetett vásárolni, meg ahogy elnéztem lehetett harcolni velük. Nagyon sokan voltak de irtó hangulatos a hely - mondjuk jókat mosolyogtam, mikor kijött autentik ruhában egy csajszi, de azért a műszempilla 😂😂 Mondjuk nőként megértem - jól kell kinézni, főleg ha 3 napon keresztül 0-24-ben néznek az emberek.
Volt egy stand ahol szőrméket árultak, de direkt ilyen vállra tehető kis darabokat. annyira tetszettek és úgy szerettem volna, viszont az árát meg se mertem nézni😌 Még mindig szeretnék ilyesmit, de nálunk nem tudom mennyire elérhetőek ezek. Ha valaki tud valamit, szóljon 😊

Aznap hamar hazamentünk, mert annyira nem sok minden volt már. Viszont legalább az elmúlt két napot sikerült rendesen kipihenni. Minden nap végére elhalt a lábam. Úgy képzeljétek el, hogy reggeltől estig álltunk jóformán és azt hiszem ezzel kiidegeltem a lábujjaimat - szó szerint.

Teszek be pár képet arról amit sikerült zsákmányolni 👿
Poharat innen is kellett hozni- utolsó nap annyi részeg volt, hogy sokan elhagyták, így összeszedtem őket. Ezek amolyan visszaváltható poharak voltak, de ki adná vissza?😊

Másik oldala ♥

Muszáj volt programfüzetet is nyúlni - eléggé igényes volt itt, egy kisebb könyv. 

Hoztunk haza pár kagylót is a partról. 

Matricákat is gyűjtöttem amikor vettük a Heilungos ruhákat.

Olyan szépek!! ♥

A rúnák nagy kedvenceim, így most van itthon egy mini darab nekem. Az a kis "izé" meg egy szakáll / haj gyűrű. Ilyenek voltak a hajamba fonva, csak nekem fából és azokat saját kézzel csináltuk itthon. De amúgy ezt találtam egyik nap. 😌

Dóri kérte, hogy hozzak neki egy viking csávót. De nem igen tudtam ezt hogy kivitelezzem,  de azért csak sikerült ilyen formában 😄 Ezt a Descended from Odin sátorból hoztam el xD Mindenhonnan egy keveset. 

Hamarosan írom a következő részt- abban már lesz Heilung. Az egésznek a szíve ♥ Azt vártam a legjobban, amiatt mentünk főleg.

2019. augusztus 26., hétfő

Északi tengeri kalandok - Norvégiai kiruccanás és Midgardsblot II.

Az előző bejegyzésemben meséltem Nektek az utazás körülményeiről meg a megérkezés pillanatáról. Most már szeretnék rátérni a fesztiválra is, mert lényegében azért mentünk.

Csütörtökön volt kapu nyitás, de igazából semmit nem tudtunk, hogy mi hogyan meg mikor. Annyi volt a neten írva mikor elindultunk még, hogy 10- kor van valami kezdés. Dél körül le is sétáltunk a területre és hát az tárult a szemünk elé, hogy még mindig nem lehet a főbejáraton bemenni és pakolnak.

Így hát újra lesétáltunk a Midgard Vikingcenterhez, ahol igazából a mini múzeum volt, kávézó, szuveníres, illetve az udvaron már lehetett a tradicionális viking játékokkal játszani. Itt körbe sétáltuk a területet, megnéztük az ősi viking sírokat is, amik rám nagyon nagy hatással voltak. Igaz látványra  csak nagyobb domboknak tűntek, de maga a tudat, hogy olyan szent földön járunk ahol előttünk nagy emberek jártak, éltek és lettek eltemetve, felbecsülhetetlen. Ennek olyan nagy súlya , értéke van számomra; nagyon szakrális.
Ebben az épületben minden is van 
Amikor meguntuk a járkálást - mert amúgy ne egy kis területet képzeljetek el, vagy ne is egy Rockmaraton fesztivált (ami amúgy szintén nem kicsi), hanem egy hatalmas területet; a napok végére a lábam bedagadt és leszakadt - leültünk nézni a viking játékokat a domboldalra. Nagyon sok érdekesség volt, de az abszolút kedvencem a balta dobálás - na ez nem volt olyan egyszerű mint ahogy hangzik. Zoli kipróbálta egyik nap, itt van is videó róla - remélem le is játssza.

Mellette lehetett íjászkodni, amit szerettem volna kipróbálni utolsó nap, de nem jött össze sajnos (nagyon nagy vihart kaptunk akkor). Ez a kettő volt amolyan főbb játék, segítettek benne ha kellett.

Ezen kívül volt ilyen balance vagy egyensúly játék: a lényege, hogy farönkön álltok ketten, ami alapból inog a lábatok alatt és közben valami zsákkal kell egymást püfölni, hogy essen már ugyan le a másik 😂😂 Nagyon mókás játék volt.
Ennek a másiknak nem tudom mi a neve, de annyi a lényeg, hogy valami faágon van egy mini zsák és fel kell dobni, majd szépen ugyanúgy elkapni a fával - ha jól láttam ezzel főleg gyerekek szórakoztak, nem egy túl veszélyes dolog (habár azok után, hogy fejszét is lazán dobtak nem mondok semmit inkább 😃).

Volt ilyen dobálózós játék, mint valami óriási társasjáték. Két sorban bábuk és lekellet dobni a szembelévő ember bábuit.  Ha ez megvolt, akkor azt az egy szem középsőt is és akkor nyertél. Így nem hangzanak valami izgalmasnak, de igazából ha benne van az ember, akkor eléggé az.  Csináltam egy rövid videót (a pofázásommal nem kell foglalkozni xD) , itt látjátok ezt a fa játékot, meg mögötte a többit is.

Aztán volt még kötélhúzás- na ebből is voltak mókás pillanatok. Igazából elnézegettük itt az embereket, de olyan 2 óra előtt elindultunk a kapuhoz, mert 2 órára volt a kapunyitás meghirdetve, de ugye itt semmit nem lehetett tudni biztosra. Ez az egy ami nem tetszett annyira, hogy sok mindenről sehogy nem értesültél sajnos - pláne ha nulla wifi meg net. Nagyon megszenvedtük ezt a részét. Később világossá vált, hogy a 10 órai kezdés a szemináriumokra volt érvényes (saga előadások voltak), amit itt a vikingcenterben tartottak. Maga a fesztivál minden nap csak 14- kor nyitotta a kapuit meg.

A kapunál nem kellett sokat állni, de tiszta pánik volt, mert kb. egy kisebb csoport volt előttünk csak és senki más. Ergo totál ránk láttak és minden tele volt kamerásokkal, fotósokkal.  Befelé menet nagyon ellenőriztek mindenkit- már szinte ijesztő módon. Igazából a reptéren kellett volna ilyennek lennie 😂😂
Teljesen pánikba voltam, hogy bakker itt majd hozzám szólnak, mi a szar lesz, nem értem majd. Persze azt hozzá kell tennem, hogy az angolját majdnem mindenkinek érteni lehetett, szépen beszéltek vagy nagyon törték, de épp emiatt beszéltek lassan én meg így értettem.
Végül csak annyit kérdeztek, hogy üveg van e nálunk vagy kés, meg ilyen marhaságok... Aztán össze tapiztak. Persze ezt így teljesen felvette a kameraman és azóta Zoliék ezzel piszkálnak, hogy biztos nem értettem mit mond a biztonsági csaj a motozásról és félreértettem- ugyanis én lazán ott ölelgettem. Pedig nem igaz: minden értettem, de ha már tapiznak akkor tőlem is jár ennyi 😂 Szóval ez amolyan poén volt. No meg kevés olyan ember volt, aki ezt nem poénkodta el. 
Egy bejárat

Végre beértünk. Két oldalt különféle árusok, középen egy sörsátor, ami igazából az egyik kisebb színpad volt.  Rögtön körbe jártuk a vásárosokat. Nagyon szerettem volna a Descended from Odin- os srácoktól venni valamit, mert imádom a cuccaikat. Kint voltak az új kollekcióból, aztán különböző ládákban beleömlesztve régi termékek is - jó turkálós képességeimmel 😃 neki is estem, mielőtt elviszik a jó cuccokat. Természetesen így is volt, mert másnapra már alig maradt. Ilyen haspólók, meg gyerek ruhák... Engem meg aznap a Sors vezetett, ugyanis volt egy minta amit imádok Tőlük, de normál pólóban nem volt a weboldalukon, de véletlenül egy a kezembe akadt az utolsó pillanatban egy pont méret és rendes női póló ❤ Annyira boldog voltam, mert ilyet már sehol sem sem látok.
A hátulján van a Training for Ragnörök felirat. Zseniális gym póló, de nekem utcai lesz ♥

Rohadt sok idő ment el, hogy itt nézelődtünk meg sorba álltunk, Zoli már rosszul volt, hogy lemaradtunk a nyitó ceremóniáról és én is full azt hittem. Végül kiderült, hogy nagyon nem, mert az egy külön részen volt a nagy színpad előtt és az bizony még le volt zárva. Elég sokat álltunk ott mire kinyitották, de végreee!

Sajnos a nyitó ceremóniáról nem csináltunk videót, mert hamar körbevettek minket a magas emberek. Úgy kell elképzelni, hogy mikor bementünk, akkor már pár nő állt ott fáklyákkal (a videó alapján kiderült, hogy nem álltak ott végig, hanem velük ment be a tömeg - csak én ezt már nem láttam) a kezükben és középen volt egy Frey szobor (óriási fallosszal; aki nem tudja esetleg annak mondom, hogy ő volt a termékenység istene és neki áldoztak a bőség jegyében) és előtte két tál igazi vér.  De közben találtam az egyik hivatalos videót Tőlük, így ha gondoljátok nézzétek meg, szerintem sokkal jobb képet kaptok az egészről mintha csak dumálok róla, - amúgy megtaláltok a videóban?😎😄

A szervezők között rengeteg olyan ember van akik valóban így élnek és nem csak játék, cosplay, vagy pénzbevételi forrás ez az egész. Három faszi nyitotta meg a blotot; beszéltek az istenekről meg, hogy örülnek, hogy  összejött ez az egész, aztán megszólítottak, beszéltek egy - egy istenről. Igazából sok mindent nem is hallottam. Lényegében Freynek áldoztunk itt. Aki akart később oda mehetett a véráldozásra is - ami abból állt, hogy megszólítottál egy istent és dumáltál neki valamit akár magadban, akár hangosan, végül összevérezted a Frey szobrot és magadat.  Zseniális volt.

Igazából itt lehetett révedni, vagy teljesen beleélni magad ezekbe a dolgokba, de nem fejtem most ki ennek az eszméjét; az istenek meglettek magunk közé hívva. Én persze teljes pánikba voltam a sok ember miatt, de így vissza emlékezve iszonyú jó volt.

Mielőtt valaki megkérdezi: igen, rendesen levágtak egy állatot (nem tudok semmit a körülményekről, de szerintem egy helyi tenyésztővel lett ez megbeszélve); nem nem állatkínzás, mert ugyanolyan mint egy disznóvágás és ebből az állattulajnak haszna van (hús, bőr, stb).
Most azoktól aki esetleg kiakadtak kérdezem:  mit gondoltatok? Egy viking témájú fesztivál nem lehet álszent. Ez egy teljesen hagyomány hű blot volt, nem cosplay vikingeknek.  Ha ezen túl tud bárki is lépni, akkor megérzi a lényegét és szépségét.

Mi egy idő után inkább elmentünk sörözni, mert annyira fojtogató lett a tömeg, mindenki oda akart jutni. Végre kipróbálhattuk a mézsört, az északiak hivatalos italát, vikingeknek kötelező 😀😃 Őszinte leszek: megértem miért itták ezt állandóan, marha finom.
Közben elkezdődtek a koncertek; figyeltek arra a szervezők, hogy ne legyen túl sok lefedés, így nem kellett egyik koncertről a másikra rohanni.
Muszáj volt pohárral kitakarni az embereket megint, mert mindig belelógtak x) 

Három színpad működött: a Valhalla (ami a nagy volt), a Gildehallen (ő volt az épület, minimális férőszámmal sajnos), és a Kaupangr Torg (ez volt a sörsátor és a végében zenéltek).
Amin nagyon csodálkoztam, hogy fellépett a Tormentor zenekar az elsők között, de alig voltak rajta. Ez azért is furcsa, mert elvileg ők egy nagy név és anno mikor rockmaratonon voltak, akkor mocskos nagy tömeg volt (bár lehet csak álmodtam?!), itt meg mindenki leszarta őket. Eléggé elcsodálkoztam.

Aki minket erről az első napról érdekelt, az a legenda ember, akire nincsenek szavaim: Einar Selvik (Wardruna)♥ Ez az ember egy csoda. Tavaly (2018) léptek fel itt a Wardrunával így alap volt, hogy idén nem, viszont neki van egy másik bandája amit Ivar Bjornsonnal (Enslaved) csinálnak és valami Hugsja & Skuggsja néven fut (legalábbis a programfüzetben így írták). Egyszerűen zseniálisak voltak, leesett és le is szakadt az állam Tőlük aztán el is hagytam. 
Ő egy egyszerű ember, mégis csodálatos nézettel, hozzáállással, értékrenddel. Igazából semmi nagy show nem volt; feljöttek, zenéltek, beszéltek, és a végén pár szóban elmondta, hogy álljunk meg, menjünk ki a domb sírokhoz, adjuk át magunkat az érzésnek, mert itt lehet.
Nagyon tud; én csak álltam és beleborzongtam minden egyes mondatába, számába. Ő is tipikusan az a fajta ember aki eszerint a felfogás szerint él- egyszerűen látszik, érződik rajta, mégis egy  szerény egyszerű figura.
Szóval nagyon nagy hatással volt rám az ő kis performance-uk (videót még nem tudok feltenni, mert túl nagy, de lehet feldobjuk youtube-ra és akkor dobok be linkeket - vissza nézve is minden nagyon átjön; nem recseg a hang, nem sül ki a képernyő!).

Ezután már konkrét zenekar nem érdekelt minket, így beültünk a sörsátorba, ott hallgattuk amik következtek.
Meg volt egy sátor amit nem nyitottak ki a többivel együtt, csak valamikor késő délután, így ott extra nagy tömeg kezdett el gyűlni ami estére kígyózott. Mi már be sem álltunk, mert esélytelen volt bejutni aznap (ott délután óta álltak sorba az emberek és éjfél után is állt a sor) ,plusz leszakadt az ég is, szuper volt. Szerettem volna én is körülnézni ott, mert ez volt a fesztivál sátra, itt kaphattál fesztiválos pólókat és pulcsikat, de aznap esélytelen volt (végül másnap bejutottunk ám 😉).

Határozottan hálás voltam Barkas barátnőmnek mert kaptam tőle gyapjú műrasztát fesztivál előtt és az volt a hajamban (- én felkészültem az időjárásra Norvégiában: ha esik, ha fúj, legalább a hajam nem megy tönkre, mert ezek bele vannak fonva; nem vittem se hajvasalót, se sampont, semmit, ez védett -), plusz a nyakamat volt ami melegen tartsa amikor épp rosszra fordult az idő 😄

Hajnali 2 körül hazakászálódtunk, mert úgy elég volt aznapra. Sok zenekart láttunk, sok nagyon tetszett is - azért mondom így, mert nem egy olyan volt ami nem annyira ismert számunkra.

Amit pozitívumként meg kell említenem mindenképpen, hogy a hangosítás zseniális volt. Annyira volt hangos amennyire kellett, hogy legyen, az éneket nem nyomta el semmi, sőt nagyon tiszta volt (feljebb is említettem, hogy nagyon tiszta és szép felvételeket tudtunk készíteni a koncertekről). Mindenki tartotta magát a menetrendhez, nem volt egy darab késés sem! A hangolás, a színpad berendezése sem volt indok arra, hogy bárki is késve kezdhessen. Nagyon tartották magukat ehhez, sőt ez az egész városra jellemző volt.
Le a kalappal a szervezők előtt; a sok munka a szervezéssel biztos nem volt könnyű. De megcsinálták: létezik olyan, hogy késés nélküli fesztivál. Most már tudom, hogy nem csak mítosz. 😂

A következő bejegyzésben mesélek a második napról, hozok onnan is képeket - főleg mert az egy vásárlós nap volt inkább. 

2019. augusztus 21., szerda

Északi tengeri kalandok - Norvégiai kiruccanás és Midgardsblot I.

Azt hittem, hogy könnyen belekezdek majd ebbe a bejegyzésbe, de igazából mégsem. Annyira sok inger ért minket, hogy nehéz keretbe foglalni, de mindenképpen megteszem mert úgy átláthatóbb lesz később is.

Tavaly találtuk ki, hogy kellene valami külföldi fesztivált is meglátogatni, mert jók a hazaiak is csak már a legtöbb helyen olyan horror árakat kérnek el a semmikre, hogy akkor már hozzá csapunk valamennyit és akkor nézzük meg milyen kint.
A Midgardsblot fesztivált választottuk Norvégiában, vagyis pontosabban azon belül is Borre városában. Ez viking tradícióknak, életstílusnak, zenének ad otthont 3 napon keresztül, megfűszerezve egy kis blackmetállal pluszban. Utána olvasva nem tűnt egy olyan nagyon ismert fesztiválnak, de annál szimpatikusabb volt. Viszont valamiért idén 3× többen vettek rajta részt mint tavaly. Szóval ennyit a népszerűtlenségről 😄

De a történetemet megpróbálom legelölről kezdeni.
Zoli egy éve szervezi az egészet mert ide ki is kellett jutni, ott is kellett éjszakázni és élni napokig. Természetesen nem ment egyszerűen. A jegyeket azonnal megvettük ahogy vége volt az előző évi fesztiválnak és megnyitották a forgalmazást; ezt úgy kell elképzelni, hogy éjfél körül itt ültünk a gép előtt és vártuk, hogy végre vége legyen neki és egyből csaptunk is le. Akkor nem keltek el olyan hamar a jegyek, viszont idén kb. 2 nap alatt elfogyott az összes early bird jegy 😲😲Nagyon ijesztő.

Idén év elején sikerült a repülőjegyeket is jó áron megvenni. A hotellal voltak problémák, ráadásul pár hónappal az indulás előtt; közölték, hogy megszűnt a hely: valaki azt mondta a csoportban, hogy csak tulaj váltás történik, valaki szerint ennyi volt. Szóval egy kicsit para volt az egész, mert én pl. sátrazni nem szerettem volna semmilyen formában, hisz aki kicsit is ismeri az országot tudja, hogy itt szem nem marad szárazon, vagyis inkább test. Meg a sátras időket régebben jobban bírtuk- be kell látni az ember öregszik így az igények is változnak.
Végül hamar megoldódott a dolog, Zoli talált egy a fesztiválhoz sokkal közelebb lévő hotelt, jobb áron, amit gyors le is foglaltunk. Innentől igazából várni kellett csak.

Én totál be voltam pánikolva, mert sose voltam külföldön, sose repültem és a fesztiválok ijesztőek a sok ember miatt, itt meg ráadásul a minimális biztonságérzet is eltűnik, mert senki nem ismeri a nyelvünket.
Elérkezett a nagy nap; egy keddi éjszakán indultunk meg: persze ki kellett gyalogolni a nagy cuccokkal a vasútra, ami nincs közel hozzánk. Az idő nagyon adta a hangulatot, mert telihold volt felhőkeretben; még mondtam is Zolinak, hogy Odin figyel és Thor kíséri lépteinket, ugyanis végig villámlott és dörgött. Amiért extrém hálás vagyok, hogy nem áztunk rögtön ott szarrá. Pesten kapott már csak el, de nem volt vészes.

A repülőtér  úgy nézett ki mint valami hajléktalanszálló, ugyanis mindenhol fetrengtek és aludtak az emberek- feltételezem fesztiválozók és talán a Szigetről jöhettek, mert annak pont akkor volt vége. Ránk is kb ez a sors várt, ugyanis éjfél és egy között értünk oda és valami 3 óra után kezdték az embereket az ellenőrzéshez beengedni. Na most itt ebben az országban ez egy nagy rakás fos - csak, hogy finom és nőies legyek.
Volt ilyen gyors beszállítónk ,ami természetesen tökre feleslegesnek bizonyult (mi anno jó ötletnek gondoltuk..), mert amikor rákérdeztünk a nőnél, akkor az ott flegmázott és eléggé menekülőre fogta a dolgokat, hogy ne kelljen ezzel foglalkoznia. Így konkrétan semmilyen választ nem kaptunk ezzel kapcsolatban, de azok sem akik mögöttünk várakoztak ebben a sorban. A rendszer persze felismerte és bár tovább engedett, de becsipogott, mert nem ott volt a helyünk.
Az ellenőrzés gyorsan és egyszerűen ment. A belső rész olyan volt mint egy pláza. Itt dekkoltunk még több órát és cseszte fel az agyunkat a takarítónő flegmázása, aki fontossága tudatában nem tudott akkor takarítani mikor nem voltak még ott bent emberek (pedig akkor már rég műszakban voltak), hanem pont akkor kellett mikor megtelt a hely emberekkel. 
Összesen majdnem 6 órát vártunk mire felmehettünk a gépre.

Végre a gépen voltunk. Persze mielőtt mehettünk volna a géphez, újabb ellenőrzés, de ez  sem ment egyszerűen és az egész egy nagy káosz volt és jelzem, hogy a fesztiválon jobban ellenőriztek mint itt a reptéren; mindenki húzta a száját, bunkók voltak, flegmák és ez nagyon nem volt kellemes élmény így, hogy először estem át ezen. Magyarország  😐
Igazából nem szegte a kedvünket, mert épp elhagyni készültünk ezt a helyet, így kapják be.
Hú én nagyon fostam a gépen. De nem azért amit mindenki kérdez álladóan, hogy mert mi van ha lezuhan... Mondtam, hogy ez meg sem fordult a fejemben és különben is úgy voltam, hogy ha meg is kell halnom, akkor inkább vissza felé, mert akkor már láttam a Heilungot és úgy már megéri. 😃
Én attól félem, hogy milyen érzés lesz a felszállás. Hallottam sok verziót, de erre szerintem senkit nem lehet felkészíteni. Úgy éreztem magam mint anno a vidámparkban a gyomor és bél kiszakadós játékok közben. Szörnyű, de a szükséges rossz. Maga a repülés olyan mintha vonaton lenne az ember, nem nagy eresztés és nem is félelmetes, kivéve ha magadban ízlelgeted, hogy hiába van talaj a lábad alatt igazából nincs is. A leszállás meg szuper jó érzés - számomra jobb mint a felszállás. Visszafelé meg már külön vártam, hogy repcsire üljek.

Ahogy kiszálltunk a gépből megcsapott a jó hűvös északi szél ♥ Az időjárás extra változékony volt: egyik pillanatban sütött a nap és megsültél, utána meg csöpögött az eső vagy a szél fújt és hűvös volt.

Vettünk itt vonatjegyet, másfél órás vonatozás következett. Itt megismerkedtünk egy amerikai csajjal. Amikor leszálltunk akkor egy buszra kellett várni, ahol szintén egy kisebb csoportosulás volt. Ők voltak azok az emberek akik kempingeztek, mert oda egy nappal előbb be lehetett menni. Mindegyik nagyon közvetlen barátságos arc volt, érdeklődtek, beszélgettek, vidámak voltak.
A busz után odasétáltunk a Midgard Vikingcenter épülethez, mert ott mellette volt a jegypénztár, ahol felvettük a karszalagokat. Itt külön kaptunk 20 év feletti szalagot is, mert csak azokat szolgálják ki szeszes itallal akinek van ilyen. Igen, 20 év felett.

Ezután elköszöntünk a csajtól és elkellet mennünk megkeresni a szállást. Itt már több mint 24 órája fent voltunk.
Nagyon kedvesen fogadtak itt minket, fel is mehettünk rögtön a szobába. Elmondtak dolgokat, meg kaptunk egy papírt is- ami persze full norvégul volt.  Sajnos a wifit a mi telefonunk valamiért nem fogta, így semmi kapcsolatunk nem volt csak mikor elmentünk a boltba- de erre is másnap jött rá Zoli.
Be is jártuk a környéket, mert első nap semmi dolgunk nem volt még, így felfedeztük a boltot is ahol később mindig vásároltunk. Nagyon szép helyen volt a szállásunk, lent az öbölbe ahova többször is kimentünk- innen hoztam haza kagylót is. Az egész hely szép zöld, olyan nagyon természetes, tiszta (sehol egy szemét, sehol egy falfirka, stb).
A bolt után vissza jöttünk a szállásra és kidőltünk teljesen. Annyit még hozzá kell tennem, hogy az az ország nem a mi pénztárcánknak való. Mindig átszámoltattam Zolival ha vettünk valamit és hát na, nem kellett volna.
A kedd, szerdánk kb így telt. Nagyon sok új dolog vett körül és kb felfogni se tudtam az egészet; bennem volt az utazás alatt felgyűlt feszültség meg izgultam, hogy mi lesz ha hozzám szólnak és majd nem értem 😂 Viszont a látvány, az érzés, a tudat, hogy itt vagyunk mindenért kárpótolt. Annyira egy más világ. Az emberek itt alapból kedvesek, mosolyognak rád ha meglátnak; mennek segíteni ha azt látják, hogy el vagy veszve ( volt egy eset, hogy egy bácsika odajött, mikor a boltba néztük a halas dolgokat, hogy hát kell e segítség- hát meghaltam olyan cuki volt); nem szólnak be a durvább látvány miatt sem; olyan természetese pozitív kisugárzásuk volt azoknak akikkel találkoztunk ott; nyugodt ott nagyon az élet, nem kapkodnak el semmit, ráérnek, MÉGIS minden megvan időben, nincs késés semmi (gondolok itt a hotel szolgálataira, a tömegközlekedésre pl).

Persze mindenhol megvannak a paraszt és idióta emberek, nyilván itt is, de szerencsére mi a szép és jó részét láttuk, így tompulni kezdett a Magyarországon beszerzett rossz emlékek képe.

A következő posztban folytatom majd a fesztivállal, a koncertekkel, meg lesz képes bejegyzés is majd külön is 😏

2019. augusztus 2., péntek

Filmes élmények - The Ritual

Ennek a filmnek találomra indultunk neki még tavaly - sőt igazából Zoli találta online, tetszett neki a trailere, aztán amolyan talonba el lett rakva, mondván annyira úgyse jó, így elég sokára néztük meg ahhoz képest. Viszont első nézésre ott és akkor engem lebilincselt teljesen. Imádom. ♥


"Egy csapat jó barát, akik még az egyetemen ismerkedtek meg, most újra találkozik, hogy túrázzanak egyet az erdőben, ám a vadonban valami leselkedik rájuk." - link

Sajnos a leírás nagyon gagyi és semmi információt nem tartalmaz, ezek alapján én nem nézném meg, viszont az egész film jóval több volt ennél.

Spoileres részek
Van pár főszereplőnk, akikről konkrétabban semmi extra nem derül ki - nem lehet azt mondani, hogy nagyon megszerettetik magukat már az elején. Egy csapat férfi, egy csapat látszólag unalmas férfi, akik a nagy szabadidejükben azon tanakodnak, hogy mégis mit kellene magukkal kezdeni - beszélgetnek arról, hogy hova kellene utazni, ahol az egyikük Svédországot javasolja, a Királyok útját (hm, máris szimpi).

Háttérinfó egyik szereplőről sem derül ki, ami jelen esetben annyira nem nagy baj, mert nem vagyunk felesleges információkkal traktálva.

Történik egy gyilkosság és megfogyatkozik a kis csapatuk, így mindenki lelki nehézségekkel küzd, gyászol. Hogy tiszteletüket tegyék elhunyt társuk előtt, elmennek a Királyok útjára (ide egyébként egyszer mi is elszeretnénk menni), ahova a férfi szeretett volna eljutni. Ott búcsút vesznek tőle aztán indulnak tovább.

Egészen idáig hulla unalmas (vagy mondhatnám átlagos) a történet (számomra) és végig azon járt az eszem, hogy mégis miért adták neki ezt a címet, meg ki a szart érdekel a lelki vívódása 4 srácnak ilyen hosszasan. Vontatott, lassú az egész, kevés értelmes és még kevesebb lényeges párbeszéddel.
Na de ezután jönnek az izgalmak. Klisés módon felvezetik a folytatást: az egyik szerencsétlenebb tag megbotlik és a térde kimegy. Oké, kell valami megoldás, hogy gyorsan a táborba lejussanak.

Néha olyan érzést kelt a film, hogy ezeket a filmes trükköket bizony láttuk már(nyilván), viszont villant fel megannyi új dolgot. Ami számomra szívmelengető, hogy belevitték a skandináv mitológiát. Persze, hát mi másért is tetszene egy film nekem, ugye? 😄
Rúnák a fába vésve mint egy rossz ómen, ház az erdő mélyén ahol rég eltévedtek, viharos éjszaka, fura dolgok abban a kis házban, de főleg sok sok rémálom, ami talán előrevetít valamit, plusz egy lény a fák között suhan végig utánuk. Imádtam.

Szép lassan ugyan de elhullanak a karaktereink és a sok lelki terhet cipelő főszereplőnk marad a végére. Igazából mikor először láttam, akkor nem esett le azonnal melyik éli túl -bár egy idő után kezdi sejteni az ember, de mivel annyira jelentéktelenek a szereplők, így megnehezíti a dolgokat.

A kis szörnyünk meg végre nem az a megszokott szörnyike. Mivel kiderült, hogy vittek bele skandináv mitológiás utalásokat, így egyértelmű volt, hogy a lénynek is valami ilyen vonatkozása lehet- és bingó. De zseniális, mert egy olyan ősi isten leszármazottjaként emlegetik, akihez nem imádkoztak az emberek akkoriban.
S mikor felfedik az ellenséget (mert bizony az addig sejtelmes jeleneteket felváltja a 'durr bele mindent mutatunk' részek), megkezdődik az ember és az ősi isten harca, a kettő szembeállítása, behódolás- behódoltatás, és a végére kiderül ki kerül ki győztesen.
Na mondjuk ez az egy midig egyértelmű a filmekben - néha úgy érzem, hogy az ember saját magát mindenkinél tényleg jobbnak és ügyesebbnek tartja, mert minden film végén az emberiség kerül ki győztesenItt mondjuk azért úgy oldották meg, hogy nem csak az ember nyert.. Azért ez korrektebb, bár lehetne fejtegetni, hogy mikor mi történne vagy éppen mi miért van így.
Pinterest
Talán ezért is tetszik a film. Nincsenek benne akkora túlzások, felesleges idétlen jelenetek, időhúzás, logikátlan viselkedés vagy döntés. A misztikussága is megvan a maga módján, de azért látunk vért is rendesen, viszont mégsem annyit ami azért irreális lenne. A mitológiai vonatkozását meg külön köszönöm ♥
A tájak meg úgy az egész látványvilág nekem nagyon lélekmelengető volt. A gyönyörű hegyek, erdők, az éjszakai kép sejtelmessége nagyon szépen volt megcsinálva.

Egy kritikus tollából:
"{...} Bekapcsolt egy gát a fejében, amit át kellene szakítani. Ebben segít a kaland: az idegen lény külső fenyegetése a túlélési ösztön bekapcsolása mellett egy lélektani előrelépésre is rákényszeríti a férfit. A klasszikus, akár sablonosnak nevezhető megoldás furcsa mód mégsem zavart, mert Bruckner már-már lírai módon vezeti végig hősét a belső útján {...} " - Filmtekercs.hu

Csak dicsérni tudom a filmet, de  nyilván elfogult vagyok vele szembe. Ha tehetitek egyszer nézzétek meg, érdemes.

Valaki látta már? Ha igen, hogy tetszett? 

2019. július 20., szombat

Pokolgép koncert

Mostanában sok elmélkedős, meg témaboncolgatós bejegyzést hoztam, így úgy voltam vele, hogy legyen egy kicsit más is, plusz rövid időn belül voltunk kettő Pokolgép koncerten is ♥

Régen nem voltam nagy magyar zene kedvelő, sőt igazából a mai napig megtudom számolni a két kezemen mennyi ilyen bandát szeretek. A Pokolgép az ami évek óta gyerek korom óta a nagy kedvenceim közé tartoznak; mondhatni ezen nőttem fel a Manowar mellett.

Rockmaratonon azért szinte minden évben fellépnek, így az ember lányának lehetősége van megnézni őket, viszont idén nem mentünk ki rockmaratonra (hosszú idő után az első ilyen 😲 ).
Pár hónapja léptek fel a Barba Negrában, illetve pont a  rockmaratoni fellépésük után egy motoros találkozóra is eljöttek ide nem messze mellénk Polgárdiba.  Ez utóbbi amolyan közös ünneplés volt, mert a kis csapatunkból kettőnknek is szülinapja volt /van (Zoli tesója 20.-án, nekem 19.én), és így volt ideje mindenkinek, aztán ezzel a bulival ünnepeltük.

De nem akarok sokat fecsegni, inkább kép mutogatásnak szántam ezt a bejegyzést.
Annyit még muszáj megemlítenem, hogy kérlek olyanokkal ne zaklassatok, hogy húgomat (a vörös hajú lány) mutassam be bárkinek is- nem keres társat, köszönjük.

Barba Negra 

Indulás előtt szerettem volna végre egy szelfit

Erre Zoltán a hátsómat tapogatta, sumákolt- közben túl ártatlan fejet vágott xD

Végre egy normális kép ♥

Ja nem, eddig tartott xD 😂😂

Jó, magamról is kellett egy 😂
Na már a fehérvári buszmegállóban ♥ Itt csak így hárman mentünk; húgom a vörös hajú, a többit tudjátok😂😂 

Oké, kezdődik 

Egy kis pózolás belefér na ♥

Kedves Zoltánnal is ♥

..és a vonaton is, bár itt mellettem senki nem ült 😁

Feltaláltam magam 💖

Itt már nem voltunk szomjasak

Póóóóz


Kezdődő őrület...

.... a többieknek is ^^ 

Mire ideértünk elfáradtunk 😂

Már a helyszínen- itt viszonylag sikerült előre állni, de oldalt.

Oké 😂

Én már elvoltam varázsolva xD


Ehh, fej xD

Ezek a démoni tekintetek xD Közben csak húgom mondott valamit, ami gáz volt xD 

Hát ez mindent elárul 😀

Sajnos a koncert képek nem lettek túl élesek sötétben már- ezeket találtam a legjobban sikerültnek (remélem a koponyát látjátok) ♥

Ati bácsi 

Na az a koponya nagyon kellett volna  nekem, fájt rá a fogam bőven ♥ 


Amúgy szülinapi koncert volt; a gitáros itt ünnepelte- fain tortát kapott. 

Nagyon sok közös kép készült Attilával, de sajnos mindegyik vagy életlen, vagy mi vágunk hülye fejet xD 

Koncert utáni csendélet xD A fejek mindent elárulnak. 

A dobverő ♥ Igazából én belenyúltam, de mögém esett és egy csávó elvitte; végül vissza jött egyszer csak  és húgomnak adta. Elég rendes húzás volt tőle. 

Polgárdi

Még a bulika előtt, indulásra készen; húgom és Attila

Tesó squad 

Erre most ennyien mentünk; Csilla a kolléganőm és a férje bal oldalról ♥ én húgommal, aztán Sanyi  és Attila, szegény Zoli meg csak fotózott ♥ 

Éééés itt van Zoli ♥

Pózolj budival xD Ez valamiért nagyon érdekes volt; lehet azért mert egy szál magában árválkodott itt. Természetesen semmi haszna nem volt annak, hogy ketten is elkísértek ide, mert ugyanúgy rám nyitottak 😂😂😂

Mi a fene...? xD

Csillával nem sok közös képünk van,de ez a kb. vállalható xD  Ja és  első sor ♥

Tesó squad #2

Oké xD

Bojjzz

♥♥

Koncert után; fogalmam sincs mit figyeltünk annyira

Éééés megint Attilával ♥ 




Koncert után elvadultak a dolgok, régen mikor a kicsiknél dolgoztam, akkor mindig a térdemre ültettem őket, és "lovacskáztam" velük és valami idióta dalt énekeltem: na ugyanezt eljátszottam húgommal és szakadtunk a röhögéstől, végül Sanyi is és mindenki végig ment a térdemen xDD

Meghaltam a röhögéstől. 

Démonok között xD 
Az én telefonomról is vannak erről a buliról képek - szóval nincs vége 😂😂

Sanyi elszedte a fűzőmet- kétségkívül neki  sokkal jobban áll 😍😍

Hé? Készülődés közben fotózni?? xD

Csillus ♥

Csilla, István

Csendélet ♥


Mint a hülyegyerekek ♥


Olyan pici ♥♥

De erős... ja nem 😂😂 Megint játszotta a keményfaszú fasza gyereket

Tesó squad



Eléggé valós képet fest rólunk- ez az igazság 😂😂


Csoport ♥

Középen mindig hülyék vannak 😂😂


Igazából ennyi lett volna. Nagyon szuper bulik voltak ezek, én imádtam minden percét. Az utóbbin persze elkapott minket az eső, ráadásul úgy néztem ki a sok tombolás után a nap végére mint egy ősember. De teljesen megérte.
Ez volt a második motoros találkozóm, eddig mindegyik tetszett ♥

Ti voltatok valamilyen fesztiválon, koncerten idén?