Oldalak

2012. november 30., péntek

Egy hetes beszámoló- avagy idősgondozás az én szememmel

Egy hétig most nem írtam semmit a blogba,sőt nem is nagyon voltam gépnél ugyanis most töltöttem le a gyakorlatomat a hoszpisz kórházban,az idősek közt.
Én bevallom,hogy vasárnap,meg az előtte lévő napokban halálra rettegtem magam,hogy mi lesz,milyenek lesznek velünk az ápolók,milyenek lesznek a betegek,mit rontok el, a mosdatástól kifejezetten féltem (azért nem minden nap nyúlkálunk más ember intim területeire) ,stb.  Elmondhatatlan,hogy mit éreztem akkor.
Felkeltem hétfőn hajnali 5kor (és egész héten akkor keltem..), egy óra alatt rendbe tettem magam,és akkor vágjunk bele érzéssel neki indultam.  Természetesen minden bajom volt: csikart a hasam,görcsölt,a gyomrom szintén, páni félelem volt rajtam,hogy te jó ég mi lesz. Mégis csak én vagyok az osztályban az egyik legfiatalabb,és soha életemben nem voltam még ilyen helyzetben. Azon pánikoltam,hogy nekem még gyerekem sincs,akin megtanultam volna pelenkázni; vagy éppen beadni valami szurit.
Beértünk korán a kórházba,ott szép lassan összegyűltünk,aztán mikor megjött az ápolási osztály vezető- egy férfi-,akkor közölte,hogy oda szólt a sulinknak hogy szóljanak,hogy nem kell korán jönni hétfőn... Jól indult a nap :P Elugrottam az árkádba wc-re rögtön , hogy ne kelljen tartogatni egész nap.
Aztán mikor végre felkászálódtunk,akkor elmondott a férfi pár dolgot,amit tudni kell,hogy mibe kell lenni, meg hogy kapunk a végén osztályzatot,stb. Drága osztálytársammal-Ágival- bekértük magunkat az ápolási osztályra- ezen kívül volt még kettő osztály,de valahogy egyikről se hallottunk semmi jót.
Felkísért minket a férfi ,és ott találkoztunk az ápolókkal,akikkel dolgoztunk egész héten. Én tőlük is rettegtem,mert féltem,hogy minden béna munkát velünk fognak végeztetni,vagy hogy épp szarnak majd bele- mert ilyenről is hallottam. De olyan kellemesen csalódtam bennük! Ők úgy voltak vele,hogy ha akarunk,akkor becsatlakozhatunk,ha nem akkor nem. Nem mondták hogy mikor mit csináljunk,hanem hagyták hogy nézzük őket,és esetleg becsatlakozzunk. Nagyon drágák voltak,és ez már egy hatalmas megkönnyebbülés volt.
Az első nap még para volt,mert nem ismertük a kórtermeket,meg hogy melyik beteg mire képes, kit kell etetni,kit nem,ki az aki ép elméjű,és ki az aki nem... szóval csak voltunk sokszor. De azért próbáltunk besegíteni,de sokszor csak tehernek,meg feleslegesnek éreztük magunkat. Aztán szép lassan mindenbe bele jöttünk.
Az első nap után még nem volt bajom,kicsit ledöbbentem,hogy milyen emberek vannak ott,és mennyit szenvednek. Rögtön egy bácsihoz vittek be az ápolók,akit meg kellett mosdatnunk,de szegénykém olyan rossz állapotban volt. Viszont jöttek a rokonok,akik szintén tüneményesek voltak,még velünk is!
Aztán elment az egyik nővér inzulint beadni két betegének,amit én végig néztem,de totál kész voltam,mert ugye a tűfóbiám... irtóra félek az ilyen dolgoktól,és kiskorom óta rettegek a szuriktól,akár nekem adják,akár nem. Én meg pláne nem szeretek másnak fájdalmat okozni,de azért csak bevállaltam,hogy a második inzulint beadom. Hát meg kell hogy mondjam, féltem... de ennek ellenére beadtam,és nem volt semmi gáz. Szóval nekem az első napom embert próbáló volt. Azért voltak "kellemes illatok",amit pl. nem minden ember gyomra vesz be ,főleg korán reggel..., voltak furi betegek,volt minden.
Szóval bele a mély vízbe ,ahogy szokták mondani.
Hazafelé menet furán éreztem magam,mert rálelkiztem a dolgokra,ugyanis sajnáltam őket mérhetetlenül. Sajnáltam,hogy sokuknak fáj mindenük,sajnáltam, hogy ott kell lenniük,hogy megöregedtek,hogy elvesztették az elméjüket, mindent.  Este nagyon nehezen aludtam el,pedig Márkót rávettem,hogy feküdjünk le 7-8 körül (mert nála voltam esténként,ugyanis itthonról még korábban kellett volna kelnem...). De hiába feküdtünk le,ő elaludt,nekem meg járt az agyam, vetítette a képeket.
Második nap már reggel fájt mindenem, izomláz (ahogy görnyedtem,behajlított lábbal a néni ágya felett és etettem, kicsit elfáradt a lábam.) volt, és ment a szenvedés. Már mondtam,hogy befekszem egy néni mellé :D
Szóval a kedd is ugyanúgy telt mint a hétfő, fürdettünk reggel: elkezdtük elölről,mindig besegítettünk az ápolóknak,így ketten megmostunk egy nénit ágyban. S mentünk tovább. Rájöttem,hogy képtelen vagyok normálisan pelenkázni. Olyan nehéz,mert forgatni kell őket,meg minden,és van aki nem tud rendesen fordulni és az már megnehezíti a helyzetet. Akkor fürdés után jött a reggeli,aztán az etetés,aztán az edények összeszedése,akkor tisztába tenni akit kell,akkor figyelni hogy ittak e, szóval sok volt a dolog. Nem mellesleg volt 9 darab szoba,és a legtöbb szobában 3an feküdtek,de volt ahol 4en is. s akkor figyelni kellett mindenkire.






Azt kihagytam,hogy hétfőn hoztak egy új nénit,akinek a fia irtóra megnevettetett bennünket. Ezt én most hiába is írnám le,senki nem tudná elképzelni. De nem is kezdek bele, a lényeg hogy női rucikban volt. :D Akit érdekel,az kaphat részletes leírást privátban :D

Aztán másnap reggel-szerdán- mehettünk átadásra. Ez 7 óra előtt volt,akkor adják át az osztályt,meg megbeszélik mi volt az éjszaka folyamán. Na most mi is tanúi lehettünk ennek. Rögtön közölték,hogy nem rég meghalt egy néni. X_X Azt kedd este hozták be,és hajnalban halt meg valamikor,ergo mi nem ismertük. Mondták az ápolók,hogy halott ápolást is fogunk tanulni valószínű,de nem kötelező ezt végig néznünk ha nem akarjuk. Mindannyian benne voltunk,hogy megnézzük,hogy azért lássunk ilyet is.
Én életemben még sose láttam halottat. ez volt a legelső alkalom. Hajnalban,még friss elmével ez a látvány fogadott. Nem nagyon bírtam sokáig. Muszáj volt kimennem pityeregni,mert kikészültem. És nem is maga a látvány,hanem a tudat,hogy elment az élők közül egy,és hogy nekem is van mamám,és hogy félek,mert ő se túl fiatal,s minden lehetséges negatív gondolat rám zúdult,és nem nagyon bírtam.
Mikor nagy nehezen helyrehoztam magam visszamentem,aztán pont kezdték a fürdetést a néniknek,aztán akkor fürdettem először egyedül. Nem ment túl könnyen az se, szegény nénit nehéz volt levetkőztetni,meg felöltöztetni is- húztam vontam,fú de utáltam magamat. Aztán egyel többen lettünk,mert becsatlakozott az osztályból még egy nő,aztán ketten együtt fürdettünk,meg pelenkáztunk utána. Ez a szerdai nap nekem káosz volt,meg lelkileg nem voltam épp stabil. Végig bénáztam a napot, pelenkázni akkor se tudtam normálisan,pedig igyekeztem nagyon. Az ápolók hip-hop megvannak,idefordítják a beteget,oda fordítják,és kész is. Én meg finomkodok,nehogy megnyomjam,vagy nehogy fájjon neki... áhh szóval szenvedtem aznap.
Hazafelé a buszon is rosszul voltam,mert az egész napi érzelmeket cipeltem a lelkemben,amikor hazaértem nem volt itthon senki akinek elmesélhettem volna,csak mikor mamám hazajött,de az már nem olyan volt. meg ő csak annyit mondott,hogy ez az élet rendje,ezt el kell fogadni, és igaza van. De ettől nem lettem nyugodtabb. Márkónak is elmeséltem,de ő meg semmi értelmeset nem tudott hozzászólni,szóval sírtam este egy sort magamba.




Elképesztően rossz volt az a szerda,viszont csütörtök reggelre mintha kicseréltek volna. Eltűnt minden fájdalom,és szenvedés a lelkemből,és mondhatni jól éreztem magam. Ezeken a napokon is egyedül fürdettünk,meg pelenkáztunk, stb.
Azért voltak vicces ellátottak is ám,mert volt egy aki megragadt egy régebbi időben,és folyton kiabált,hogy neki ide kell menni,meg oda kell mennie,meg telefon számot kér,meg stb. Hát ezt a nénit megfürdetni se lehetett rendesen,mert bömbölt mikor az ápoló levetkőztette.... Ma szerencsére nekem sikerült megetetni - tegnap pl. semmit nem evett,inkább leköpdöste az ápolókat- viszont a gyógyszerét ma hozzám vágta :D Nagyon örültem neki... A gyógyszer fontos volt,mert mindig be kellett nekik adni,akár tetszett akár nem. Voltak nagyon ügyes nénik,voltak szeretni valóak, szóval jó volt.
Volt egy nagyon drága néni,az úgy közölte velem,hogy nekem mennyire szép a mosolyom,meg szép az arcom,és jó az a valami a számba (a piercingem). Hát ilyet se hallottam még senkitől,főleg nem idős emberektől =) Másnap mikor mértük a vérnyomásokat szintén ez a néni közölte,hogy nagyon szép a kezem. Hát zabáltam komolyan :P
Amúgy ilyet is csináltunk a hét elején,hogy végig mértük az egész osztályt- mármint vérnyomást. erre nem nagyon van idejük az ápolóknak,mert akkora rohanás,meg fejetlenség van sokszor.... szóval mi jól jöttünk =) Az egyik néni pl. kifejezetten azt várta,hogy mikor mérik a vérnyomását =)

De összességében én élveztem. Az egyetlen rossz dolog az az 5 órás kelés volt. Egyszerűen ha van valami amit gyűlölök az a korán kelés. Nem kávézok ugye,meg nem iszok energia italt,meg semmit,és nekem kell egy kis idő míg természetesen magamhoz térek,de itt ahogy beérünk dolog van.  Na ezt az egyet utáltam,meg hogy képtelen voltam kipihenni magam.
De az ott dolgozók nagyon bájosak,és drágák voltak,nagyon megkedveltük őket,az ápoltakat is nagyon megszerettem,és olyan kis közvetlenek,meg bájosak- feltéve ha nincs rossz napjuk :P Különben az ágytálat is hozzád vágják :D 
De ahogy elkezdődött a hét,rájöttem,hogy kisebb gondom is nagyobb annál,hogy én most intim testrészeket mosok.. Sokkal jobban lekötött a gondolat,hogy mindent rendben csináljak,normálisan meglegyen,és hogy ne fájjon nekik.  Sok embernek a látványtól,és a szagoktól is felfordult volna a gyomra,de mi túléltük,és viccen kívül még élveztük is.
Ma volt bent egy önkéntes,akivel beszélgettünk,és kiderült,hogy mi nem is lehetnénk önkéntesek.... ugyanis mi szívesen besegítettünk volna,erre kiderült,hogy ha nem vagyunk ennek a hitközösségnek a tagja,akkor nem jöhetünk önkénteskedni o.O  Basszus, hiány van az egészségügyben,és akkor még itt szarakodnak ezzel a vallásos szarral is. De ezt inkább hagyjuk is,mert felbosszantom magam.
Ma volt fent egy pap,vagy én nem tudom ki volt; jött imádkozni a nénikkel,aztán jött vele pár fotós dél körül,és akkor velünk fotózkodott... Tiszta koszos,igénytelen voltam már addigra kb. ,de neki kellett fotó. :D
A másik kedvencem az volt,mikor jött egy másik önkéntes- valami volt főorvos- ,és rá volt gerjedve a pc-mre ő is o.O  Komolyan már az agyam ki volt,hogy mindenki ezzel van elfoglalva, de örültem is hogy a kutyát nem zavarja =) De mindig az volt a fő kérdése,hogy ezzel nem e akadok össze közel kerülök egy fiúhoz.... Fújci :D Ezt nem részletezem,de rosszul voltam már a kérdéseitől :D
Annyi mindent tudnék még mesélni,annyi információ,meg érzés van még bennem. De az is biztos,hogy ezt nem tudná minden ember csinálni... Ehhez emberség,együttérzés kell,ami ugye a legtöbb embernek nincs. erre mondták azt hogy "erre születni kell".
Ebben nagy igazság van!

Viszont hirtelen nem jut eszembe több dolog,de ettől függetlenül van még mit mesélnem. Nagyon élveztük,és nagyon szívesen voltunk itt,nehéz volt eljönni,bár a korán kelés nem fog hiányozni. Viszont jövünk még ide jövő évben is,reméljük mindenki meglesz hiánytalanul =)

2012. november 23., péntek

Karácsonyi TAG




Nem nagyon szoktam ilyen TAG- okkal foglalkozni,de mivel karácsonyi,és imádom a karácsonyt,ezért úgy döntöttem,hogy kitöltöm ^^
Barátnőm,Szilvi oldalán láttam,és már eléggé be vagyok zsongva az ünneptől,szóval nekem ez aktuális :D Bár tudom,hogy még csak november van,de ahogy beáll ez a télies idő,nekem karácsonyi hangulatom van. A családommal mindig szokás volt karácsonyozni,dekorálni,meg minden apróság,szóval a csontomig belém égett ez a szokás.
Ilyenkor már az áruházak is karácsonyi hangulatot vesznek fel,mennek a leárazások, a várost is kidekorálják,szóval minden adott. Már csak a hó hiányzik. ;) 





Csomagolópapír vagy ajándéktasak?
 
Én teljes mértékben a csomagolásra szavazok!  Sokkal rejtélyesebb,és izgalmasabb ha gusztusosan be van csomagolva szépen. Mikor még avonoztam,akkor ajánlottam a szép ajándéktasakokat,hogy azért tegyék bele valamibe az ajándékokat. De nálam a csomagolás a hagyomány,mindig minden évben "szenvedtünk" inkább a csomagolással =)
Valahogy nekem ez sokkal személyesebb,mintha beletenném egy tasakba. Ha csomagolva adok,akkor a másik biztos érzi,hogy dolgoztam vele,és fontos nekem ez az egész. Mondhatni ez is egy kisebb rituálé, nem illik összecsapni. Meg amúgy is erről szól ez az időszak =) 



Igazi vagy műfenyő?

Én úgy vagyok vele,hogy igazi fenyővel az igazi a karácsony.  Persze ez a fáknak nem éppen kedves időszak,mert kivágnak egy rakattal... De nekünk volt egyik évben műfenyőnk,és kollektíven egyetértettünk,hogy így nem az igazi,nem adja meg azt a feelinget,amit kéne. Szóval sajnálom ezt a nagy fairtást,de ennek ellenére az igazira szavazok. 




Mikor díszíted fel a fát?

Általában 23-24.én szoktuk,ez évről évre változik. A lakást kidekoráljuk már előtte való hetekben,aztán jön a sütés főzés,aztán ahogy marad rá idő nekiállunk! =) Tavaly jól elszórakoztunk húgommal, feldíszítettem,mint egy fát. Kár hogy ő annyira nem rajong az ünnepért mint mi.
Általában jó sokáig elszórakozunk anyummal az égők kibogozásával,mert hiába tesszük ám el szépen,ez is olyan mint a fülhallgató: szépen elteszi az ember,és mire újra előveszed, össze-vissza van :D  Szóval ezzel elvagyunk anyummal. Volt egy időszak mikor szaloncukrot nem akasztottunk a fára,hanem egy kis tálba a fa alá tettük,ami nekem nem jött be,szóval a rákövetkező évtől,újra aggattuk a fára. =)
Eddig nálunk úgy volt,hogy ünnepi ebéd volt,de anyum idén felvetette,hogy régebben ünnepi vacsora volt,és hogy nem e akarjuk inkább azt,én meg úgy gondoltam,hogy már nem vagyunk kis gyerekek húgommal,szóval visszatérhetünk a vacsorára. =)





Mikor bontod le a fát?

Az egyik legutálatosabb időszak ez számomra. Annyira nem szeretem lebontani a fát,és nem szeretem mikor vége az ünnepnek. Olyankor mindig megszakad picit a szívem,és nem tudom mért,ez gyerek korom óta így van. Nem szeretek visszarázódni a szürke mindennapokba.
De általában szilveszterig mindenképpen ott a fa,és általában utána bontjuk le,mikor már nagyon hullik szegényke. 



Szereted a tojáslikőrt?

 Ohh,anyám!! Az egyik nagy kedvencem. egyszer fiatalabb koromban,anyum házilag csinált ,és megnyalhattam :D Hát egészen odáig nem tudtam mi a finom :D Egyszerűen isteni volt,és még máig emlékszem arra az érzésre. Nem volt benne sok alkohol,és inkább édeskés volt. Hmmm,imádom.
Mondjuk egyszer Márkóval vettünk egy olcsóbb fajtát,és mondhatom,hogy nem estem hasra tőle. Nagyon sok volt benne az alkohol,és fúj,nem volt finom. A minőségibb likörök az isteni finomak! 
Amúgy nem vagyok egy nagy alkoholizáló emberke,de a minőségi likört,és bort imádom! 



Kedvenc ajándékod, amit gyerekként kaptál?

Na ez fogós kérdés,mert én világéletemben minden kis apróságnak örültem. Kiskoromban még nem alakult ki a személyiségem,így nem nagyon tudták anyuék minek örülnék,és kaptam mindenfélét,de ugyanúgy örültem akkor is,mint most bármiféle apróságnak. Ugyanis maga a csomagolás megadja a hangulatot,és örülök mint majom a farkának.
De volt egy távirányítós autóm,aminek nagyon örültem,ugyanis autó mániás voltam,és ha kaptam,akkor kész volt a boldogság. Meg volt egy elektromos autópályám kis autókkal-hát az is fantasztikus volt. =) 
De ettől függetlenül sok szépet kaptunk mindig húgommal,de még gyerekek voltunk,és nem sok emlékképem van belőle. Azt tudom,hogy mindig nagyon hangulatosak voltak a karácsonyok.






Van "Betlehemed"?

Nem,és nem is szoktunk templomba járni,nem vagyunk vallásosak,így nem visszük ezt az ágat. Mamám vitt minket régen templomba,de mi anyummal nem foglalkozunk ezzel a részével.


Kinek a legnehezebb ajándékot venni?
 
Hű,hát nem tudom. Én mindig mindenkinek találtam megfelelő ajándékot. Bár Márkónak nehéz,mert mindig változik az izlése,és hamar hóbortot vált. Sose tudom,hogy örülni fog e annak amit éppen adok neki. 



Legrosszabb karácsonyi ajándékod?

Ilyen biztos hogy nem volt. Mindig mindennek örülök. Bár volt egy év,mikor még jóba voltam apámmal,meg az anyjával,és voltunk kint karácsonyozni,kaptunk két hatalmas ajándékcsomagot (nem becsomagoltat,hanem tasakban),és a papírtasak ilyen hercegnős volt,és a legtöbb csecsebecsén ott volt az ár. Na még a hercegnős tasak nem is,de az hogy az árak nem lettek eltüntetve,ezt kicsit bunkóságnak tartottam. De anyum szerint nem kéne kiakadnom,mert apám anyja mindig ilyen volt.  



Elektronikus vagy postai képeslap?

Mamám szokott képeslapokat küldözgetni távoli rokonoknak,de az az igazság,hogy tojnak ránk,és azóta mi se küldünk semmit. De ha küldünk is valamit,akkor postai kizárólag. Az elektronikus nekem túl gagyi,meg modern,és semmi személyes nincs benne,és keményen két gombnyomás.
Mondjuk én mindig is azt szerettem volna,hogy legyen nagy családunk,és mindenki legyen jóba mindenkivel,és üljünk össze ilyenkor,de sajnos ez nekem csak egy idill,mert a családba kb. senki nincs jóba senkivel =/ 




Kedvenc karácsonyi film?

Na erre nem tudok mit mondani,mert nincs kimondottan karácsonyi filmem. Ilyenkor azt szoktam nézni amit leadnak a tv-ben. Nagyon szeretem a meghitt karácsonyi filmeket,de kedvencem nincsen.




Mikor kezdesz vásárolni?

 Általában ahogy vége a halloween-nek,egyből váltanak a butikok szép lassan,így novemberben van lehetőség nézelődni. De sokszor elhúzódik az egész decemberig. De mivel nekem most van pénzem,így most fogok vásárolni ha látok valami aktuálisat. Nagyjából megvan a fejemben az ötlet,hogy kinek mit,de nem úgy van ám ez. ahogy belépek egy üzletbe,minden gondolatom szertefoszlik,és totál mást akarok. =)




Ajándékoztál már tovább karácsonyi ajándékot?

Juj,nem,sose tennék ilyet. Ilyet nem szoktam csinálni,mivel tudom,hogy azt én kaptam,nekem lett szánva,így nagyon nagy bunkóság lenne tovább adni másnak.  Nekem ezek személyesek,és nem lenne szívem megválni tőlük =)



Kedvenc karácsonyi étel?
 
Hm,hát nem vagyok egy válogatós fajta,és kb. mindent imádok. Anyumék a töltött paufleket istenien csinálják,és mellé a sok saláta,hát csodás. Nem is kezdek bele a desszertekbe ,mert ez az amit amúgy nem sűrűn csinálunk. De imádom a szilviát már gyerek korom óta (imádlak Szilvii :D),és ilyet mindig minden évben sütünk anyuval ^^ 



Színes, vagy sima fények?

Hű,nálunk van mindenféle :D Vannak ezer éves színes égők,amikre már pár új elemet kellett venni,mert kiégtek,vagy eltörtek- ez sajnos megesik. De vannak sima fényeink is,de a színes a best of :P Általában a fára tesszük a színes égőket,és az ajtók fölé kerülnek a sima fényű égők =) 




Elutazol karácsonykor vagy otthon maradsz?

Én mindig itthon vagyok,amit nem szeretek. Mint fentebb is említettem,olyan jó lenne ha nagyobb lenne a rokonság,és mehetnék,vagy ha összejönnénk. Régebben volt szokás,hogy szenteste otthon voltunk húgommal,aztán mentünk a mamákhoz,meg volt hogy a fehérvári rokonaink utaztak le, de manapság nem jellemző.
Nem vagyok jóba apámékkal,így nem megyek sehova. Tavaly Márkó mamájánál voltunk,de az egész családja ki nem állhat,főleg mamája,szóval nem megyek sehova sajnos. Márkó szokta nálunk tölteni a szentestét ,mert az ő családja nem ünnepli,mivel buzi jehovák,fúj.... és így nálunk van,aztán megy mamájához,de idén nem tudom hogy lesz.
Sajnos a családi idilli képem nem fog megvalósulni sehogy se.

  


Csillag vagy angyalka csúcsdíszed van?

Hát nekünk nem ilyen van. Ez ilyen hosszúkás csúcsdísz,de nem csillag. Nem tudom behatárolni :D Anyum vette anno,és ez még nem törött el,pedig nálunk szeretnek a csúcs díszek eltörni. 



Mikor nyitod ki az ajándékodat?
 
Régebben mindig este nyitottunk ajándékot. Aztán az elmúlt években szintén este,de nem volt rendszer belőle. De a vicc az volt,hogy anyum nem bírt magával,és miatta kellett azonnal kinyitni :D 
Aztán mikor elmentünk másokhoz,ott azonnal megnéztük,de mint említettem én nem megyek sehova.



Legidegesítőbb dolog ebben az időszakban?

Engem az irritál a legjobban ahogy az emberek viselkednek ilyenkor. Mindenki eszeveszettül,fejvesztve rohangál a plázákban,és lesi a legdrágább ajándékokat. Valahogy ma már nem az a lényeg hogy a család együtt ünnepeljen,és örüljön,meg pepecseljen a csomagolással,hanem inkább az,hogy a legdrágább iphone-okat,vagy laptopokat, illetve kütyüket megszerezzék a gyereknek. Félő,hogy elfog veszni ez a feeling amit oly sokan szeretünk.
Ma már valahogy csak az a fontos,hogy meglegyen véve minden,legyen egy fa,megkapják az ajándékot,és ennyi. az áruházak meg ki is használják ezt,és azt hiszik az emberek hogy ez az ünnepi feeling,meg érzés,ha rohangál a drága cuccok után. Aztán elfáradnak,és csodálkozik mindenki hogy nem szeretik az ünnepet.
Nagyon sok ember panaszkodik,hogy nem szeretik az ünnepeket,meg hogy milyen kimerítő,meg unalmas,stb. hát a hozzáálláson kéne változtatniuk,mert nagyon nem a rohanás a lényeg benne. Bár én is szoktam rohanni,de valahogy én átérzem ,hogy mit mért teszek,és tudom,hogy ezzel másoknak örömet okozok,és valahogy máris más a felfogásom,meg minden.
De mindegy,én nem bosszankodok másoknak a hülyeségén. Én még élvezem ezt az ünnepet,és remélem sokáig megmarad a hangulata =) 





Mikulásra való felkészülés extrém módon

Én személy szerint nem szoktam nagyon ajándékozni mikuláskor,meg nálunk nem is volt hagyomány annyira,de facebookon az egyik kis csoportban létre lett hozva egy ilyen esemény,hogy ajándékozás. Aki részt akart benne venni,az szólt a szervezőnek,és adott gy címet,és cserébe kapott egy nevet,plusz címet.
Meg van határozva,hogy max mennyit lehet beleölni,de lehet kézzel készített apróság is.
Szerintem jó kis ötlet,én részt veszek benne. Ugyan nem ismerek én ott mindenkit,de szerintem itt a lehetőség. Aztán végülis én fogom ajándékozni a szervezőt,mert őt ismerem,meg lány is,szóval könnyű a dolog,mert mellé még hasonló a stílusunk is.


Nem tudom még mit készítek,de már tervben van,de most nem szeretném elmondani. Mindenféleképpen be kell menjek a városba,mert másoknak is készítek csomagot ^^ Csak azt karácsonyra.
Nem mellesleg már karácsonyi lázban égek egy ideje,főleg hogy látom,hogy az üzletek is alakulnak át,és jaj =( Emlékszem Budapest milyen gyönyörűséges volt karácsony előtt. Nekem az fáj a legjobban,mikor leszedik a dekorációt ,és minden olyan uncsi lesz =(
Bár Pécsen az utcák még nincsenek dekorálva,nem tudom máshol hogy van.  De lassan itt az ideje,mert jövőhét már november utolsó hete- és igen,akkor megyek gyakorlatra X_X




2012. november 21., szerda

Óriási pánik

Egyre jobban  eluralkodik rajtam a páni félelem ,mert egyre közelebb vagyunk a jövő héthez. Nekem most lesz életem első ilyen kórházas gyakorlata. Soha életemben nem voltam még,és nem csináltam ilyen feladatokat,mint amiket most kell majd.
Mindenki azt mondja,hogy nem kell félni,mert ott lesznek az ott dolgozók,meg nem hagyhatnak magunkra... Aha,ez csak a nagykönyvben van megírva. Nagyon szépen mindent megtanítanak,meg elmondanak a suliban az ápolásról,de teljesen máshogy működik az egész. Szépen megtanultuk hogyan kell az idősekkel viselkedni,mikor mit csináljuk, de mégsem így csinálják az ott dolgozók.
Akik voltak már gyakorlaton,azon beszámoltak mindenről. Amellett hogy lelkileg is megterhelő,úgy fizikailag is. De ami a legrosszabb,hogy az ápolók szarnak bele. Nem mindegyik osztályon,de van egy,ahol nincs sok motiváció.
De ezeket leszámítva is vannak parás dolgok.  Alapból ott kezdődik,hogy sose láttam még el egy másik embert. Nagyon rémisztő így elsőre az a gondolat,hogy nekünk kell fürdetni. Ez a gondolat totális stresszt vált ki belőlem,ugyanis ezek nagyon szemérmes dolgok,és amellett hogy nekem rohadtul kínos,eltudom képzelni mit érez a szerencsétlen ellátott. Szóval rettentően nagy a pánik.
Az etetés,ágyazás gondolata nem olyan vészes, viszont ha egy össze végtermékelt ágyat kell leszedni,az már más.
De nagyon édes padtársam van,mert mindig mondja hogy nem fog elhagyni,meg velem lesz. Ugyanarra a hétre tett be mindkettőnket,így nagyobb az esélye hogy vele maradhatok. Mindig nyugtatgat,hogy nem kell ilyenektől stresszelni.
No majd meglátjuk. Viszont a kedves szervezők csesznek bármit is elmondani nekünk. Azok közölték velünk,hogy mit kell vinni gyakorlatra,akik már voltak,de elsőre ők megszívták,mert cseszték elmondani hogy vigyünk fehér cuccot. Különben nem engednek fel az osztályra.
Ez is elég rossz,mert én nem az a fajta ember vagyok,aki tud fehéret vinni. Ma fogok elrohanni az egyik osztálytársam melóhelyére,mert szerez nekem fehér nadrágot. Remélem méretben is jó lesz. ez is nagy pánikot kelt bennem,mert sose hordtam nadrágot,csak 15-16 éves koromig. Nem tudom mi a méretem,nem tudom hogy fel fog e rám jönni. Plusz kell köpeny is... annyira izgi. Orvosoknak öltözünk lassan :D
No mindegy,most kikellett adnom magamból a pánikot,de nem mondanám,hogy jobb. :D


2012. november 19., hétfő

Szeretni való hörcsögöm, és köszönet nyilvánítás

Gondoltam írok egy kis összefoglalót a bébimmel kapcsolatban ^^ Most szombaton töltötte be a kis drágám a 4 hetes korát. Azt hiszem elmondhatom,hogy sikerült.
Sose hittem volna,hogy nekem valaha is részem lesz ekkora megpróbáltatásban.  Persze kaptam már az élettől hideget is meg meleget is, pl. érettségi, dolgozatok,vizsgák,orvosi vizsgálatok,stb... De ezek mind olyanok voltak,hogy számítottam rájuk. Viszont erre az egészre már kevésbé számítottam. Mindig úgy vagyok ezekkel,hogy ilyen velem nem történhet meg. S most mégis.
Az élet,vagy a sors nagyon jól rám ijesztett,és hatalmas próbatételnek tett ki ezzel. Azért életben tartani,és felnevelni egy hetes bébiket maga a lehetetlenség. Most nem fejtem ki ismét,de azt tudni kell,hogy egy hetesen még halálra ítéltek az anyjuk nélkül,és minden tenyésztő rémálma,hogy a mami elfordul a bébiktől. Ezért is nem szabad piszkálni őket,meg semmit csinálni egészen 3-4 hetes korukig.

Én a lehetetlennel fordultam most szembe,mikor felvállaltam,hogy életben próbálom tartani őket,és hogy felnevelem.
A legtöbb emberben ott van ez a segítőkészség,hogy ha egy kisállat bajban van,akkor segítenek, de azért egy hörcsögnél más a helyzet. Ezekkel a pici rágcsálókkal semmit nem szoktak kezdeni,mert nagyon picik,és nincsenek is megfelelő eszközök erre. Egy kutya,vagy macska annyira más. Megeteti őket az ember cumisüvegből,és helló. De egy bébi izgő mozgó kis hörcsögöt próbáljon meg valaki etetni. Az orra pár miliméterrel a szája felett van,és ha a tej csepp hatalmas,akkor máris az egész képét betemeti. Szóval szörnyű volt ez az egész...
De megérte. Akkora szerencse övezett végig,hogy hihetetlen. Az egyik ilyen szerencse,hogy csak kettő bébi született. Most mi lett volna velem ha ideszül 6-7et?! Így is sok volt még ez a kettő is... el is ment egy,amiért még a mai napig is esz a fene.
A másik ilyen mázli,hogy amiket rendeltünk csomagokat húgommal az avontól, pont akkora méretű dobozokba jött meg,amikre nekem szükségem volt. Húgomé egy hatalmas nagy dobozba jött,amit fel tudtam használni. Bele tettem a másik dobozt amiben volt a bébim,plusz kitömtem a házát a zoknimmal,meg törölközővel csavartam körbe,stb. Amit én rendeltem ,az nagyon pici dobozba jött meg,és ez pont jó volt,hogy tudjam szállítani a kincsemet ^^ Mert egyik hétvégén elmentem Márkóhoz,ugyanis azt hittem hogy suli.... ,de nem hagyhattam még otthon a bébit.
Akkor jól jött az is,hogy nem kellett 3 hétig sehova mennem,mert nem volt suli! Szóval nagy mázlim volt.

Persze arról se szbad elfeledkeznem,hogy mennyi ember állt mellém. Ismerősök,ismeretlenek... szóval sokan. Persze kaptam negatív beszólásokat,hogy inkább altassam el,meg nem sokat kéne remélnem,stb. Ez fokozta a stresszt bennem,hogy milyen lehetetlen küldetés ez.
De végülis többen voltak,akik biztattak. Van egy hörcsög fórum,ahol mondta egy nő,hogy ő úgy gondolja,hogy vannak még csodák,és sikerülhet,ha kitartok. Itt volt nekem Márkó,aki adott jó ötleteket,itt volt Attila is,aki megmentette a bébi lábát mikor beakadt,és majdnem leszakadt. (na az volt valami. ott már elvesztettem a fejemet a stressztől,és szétremegtem a testemet ,annyira ideges voltam. De ő meg halál nyugodtsággal leoperálta róla fél órán belül...) Aztán barátnőm is biztatott,hogy megtudom csinálni,anyumék is velem voltak,még mamám is,pedig ő ki nem állhatja a rágcsálókat, Csanád is velem volt,plusz ott voltak a facebookos ismerősök is. Örültem a sok pozitív visszajelzésnek.

 Tulajdonképpen most szeretnék mindenkinek külön köszönetet mondani,akik kicsit is biztattak,és bátorítottak,és velem voltak. Sikerült együtt megmentenünk egy ártatlan kis állatkát a halál torkából.





Viszont nagyon féltem attól,hogy fogyatékos lesz,ugyanis csak az egyik szeme nyílt ki szegényemnek.  Az elején ez nem is zavart annyira,mert megesik az ilyen hogy nem egyszerre nyílik ki,de kb. 2 hét elteltével már aggódtam. Gondoltam,hogy megnyalogatom,mert az anyja szokta mosdatni ugye,de aztán nem akartam ilyesmivel kínozni. Így maradt a nedves törölköző. Óvatosan mindig megdörgöltem.
Aztán elfogadtam,hogy így marad.








Egyik alkalommal mikor fotózni akartam, furcsálltam a hörcsögöt,meg a fotót is. Nem tudtam elképzelni mi a fene lehet ennyire furi. Aztán rájöttem,hogy a két szép,csodás sötét szemével mered rám *.* Kinyílt a másik szeme is végül ^^ Annyira örültem neki,de sajnáltam szerencsétlent,mert én meg ott fotózgattam... Megvakolt kb.
De nincs semmi baja. annyira életerős bébi hogy csoda. Érdeklődik minden iránt,imád a kezemben lenni,meg minden. Az ösztönei is rendesen működnek,mert ha megijed akkor csipog, eszik rendesen.
Imádtam mikor még nem tudta a magokat rendesen kibontani,és hisztizett közben :D Az annyira cuki volt. Olyankor mindig meghámoztam neki. Sőt az elején én hámoztam neki a nagy részét,de nem akartam annyira elkényeztetni,mert meg kell tanulnia. A tejről is leálltunk szépen,és jól el van.





Ma költöztettem át a ketrecbe,mert eddig abban a nagy dobozban volt. De ideje megszoknia az állandó lakhelyét. annyira ép hörcsög; mindenért érdeklődik,kíváncsi,tetszik neki. Rendesen mosakszik magától. Azt nagyon régóta csinálja magától.  Már mászkált a rácsokon,amitől kellőképpen féltem is,mert lazán leeshet róla,de muszáj megtanulnia,mint a többinek. Bár eléggé ügyesnek tűnik,ugyanis megtanulta egyből,hogy ha felmászik akkor mászva jöjjön le. Nagyon bébi.

Tegnap itt volt Csanád,és meglátogatta. Ő is nagyon imádja őket,és imádta a bébimet,mert egyből belement a kezébe,meg lehetett szeretgetni. Anyukája összepuszilgatta,meg én is mindig azt szoktam,és olyankor mindig megnyal *.* Ez sokaknak undi,de nekem annyira cuki *.* Mit meg nem adnék azért,hogy más is átérezze ezt egyszer.
Most jól érzi magát a kis helyén. Rögtön összetúrt mindent ^^ Már csak egy mini itató kellene neki,mert a másik elromlott. Meg mondjuk egy nagyobb ketrecnek is örülnék,de hát most ez van. Kíváncsi vagyok ez a drága mennyire fog elhízni :D Csanád szerint nálam a fiú hörcsögök óriás hörcsöggé válnak :D Mondjuk ez kislány,de nem fogom kiéheztetni ,ergo ez is nagy lesz :D
Kiszoktam néha venni,megfuttatom a karomon,meg felmászik a vállamra,felzabálja a hajamat,meg a ruháimat, most épp nem rég beleharapott a kisujjamba :D Kell vennem neki fogkoptatót majd,mert kell valamit rágnia =)
Tegnap lefotóztam még párszor Csanád kezébe- azt is rágcsálta ^^





Csanád szerint egy új színt hoztam létre. Az anyukája ugye orosz kék volt,az apja meg vadas. Az orosz kék olyan sötét szürkéskék... A vadas meg sötét szürke. A képek sajnos nem adják vissza a szín finomságát,de nagyon szép világos a bébim. Sötétebb mint az orosz kék,de még sem vadas.  Szóval érdekes a kicsi. Amúgy Kleopátrának hívom ^^

Tudom,hogy kicsit sokat beszélek róla,és elnézést ha valaki unja már,de egyszerűen minden egyes pillanatot muszáj kiírnom magamból! S most érzem úgy hogy sikerült, és vége a szenvedésnek,meg a stressznek. Persze most még fel kell nőnie szegényemnek,de már nincs életveszélyben. Most éjjel nappal lehet nyúzni,meg szeretgetni,meg játszani vele.
S még egy utolsó kép,amit most nem rég csináltam^^

Szombat esti kimozdulás

Még mielőtt belekezdenék a címnek megfelelően ebbe a bejegyzésbe szeretnék megjegyezni valamit. Ahogy beléptem a blogba,és rámentem a megtekintésekre meglepően tapasztaltam,hogy nagyon sok oldal megjelenítésem van. o.O  De ami még meglepőbb,hogy az ország több pontjáról nézik meg a blogomat. Annyira meglepődtem rajta. Magyarországról van a legtöbb,de van mellette Ausztria,meg Amerika,Románia,Németország,stb. Ez annyira meglepett :D

No de rátérek a témára. ^^ Szóval tegnap délután kijött hozzám Csanád,és az anyukája hörcsög baba nézésre :D Aztán meg lett szeretgetve a bébim,majd Csanád anyuja lelépett,Csanád még kicsit maradt. Dumálgattunk,höriztünk,stb. Aztán 2 óra körül lekísértem a buszvégre,ő onnan hazament,én meg Márkóhoz- mert így beszéltük meg. Dumálgattunk,aztán neteztünk,majd közölte,hogy csütörtökön volt az Alkonyat premierje,és hogy sok haverja megnézte, s a vélemények meglepő módon pozitívak voltak.
Gondolkodtunk,hogy akkor nekünk is el kéne menni megnézni valamelyik nap. Jövő hét szombatra tettük,hogy majd akkor megnézzük,mert ezen a héten ő délutános,és 10ig lazán bent van.
Aztán felment a mozi oldalára,és kiderült hogy vasárnap is van vetítés. Én addigra már levetkőztem,és átöltöztem otthoni cuccba, mire beközölte,hogy menjünk már el a 8 órásira. :D Nagyon örültem,mert öltözhettem újra fel :D A szerencsém az volt,hogy nem kellett kapkodnom,mert ezt kb. 4 körül beszéltük,és 8ig volt még időnk.
Én azért vissza öltöztem,viszont smink,meg valami szép kiegészítő nem volt nálam,ugyanis nem terveztem,hogy mennénk bárhova is.
Márkó meg indulás előtt egy órával állt neki a hatalmas haját megmosni... Nem hittem volna hogy elkészül. Mert megmosni egy óra,és megszárítani se kevesebb,mert nagyon sok haja van,és nagyon hosszú. Végül nagy nehezen elkészültünk,és előbb odaértünk.
A legjobb az volt,hogy volt diákom ^^  Kicsit féltem a feliratozástól,de meg kell hogy valljam,hogy jó volt! Bár közrejátszott talán,hogy olvastam az összes részt,így sejtettem mi történik.

Míg várakoztunk,addig gyönyörködtünk az óriás Hobbit plakátokban,meg díszekben *.* Azt várom a legjobban.
Majd vettünk popcornt- ezerszer megkérdeztem Márkót,hogy vajon mennyit hízok majd emiatt :D ,és már nagyon utált érte :P
Végül 8 körül engedtek be minket- amikor már rég kezdődnie kellett volna. Meglepődtem,ugyanis annak ellenére,hogy vasárnap volt,és 8 óra nagyon nagyon sokan voltak. Mi előre foglaltuk le a helyet,és a felső részeket totálisan ellepték. Csoda volt,hogy tudunk még lefoglalni helyeket.
Aztán elhelyezkedtünk nagy nehezen,majd kivártuk a negyed órás reklámokat meg ajánlókat,amiktől már megőrültem majdnem.
Egyedül a Hobbit ajánlója volt az amitől kész voltam *.* Annyira várjuk már azt a filmet,hogy hihetetlen. Mondtam is Márkónak,hogy csak ezért is érdemes volt beülni :D

Aztán végre elkezdték a filmet. Igazából vegyes érzelmekkel ültem be a moziba. Ugyanis nem volt akkora szám a szememben ez a sztori,hogy moziba megnézzem,plusz annyi béna,meg negatív kritikát kapott,hogy meg sem lehet számolni.
Viszont valamiért ez a 4. rész annyira más volt mint a többi 3.  Ezt a rendező annyira eltalálta,és annyira értelmesen van megcsinálva,hogy már jó. Én anno olvastam a könyvet,ami iszonyú vastag,és iszonyúan részletezi a sztorit,és kissé már unalmasnak tűnik,viszont a rendező baromi jól megcsinálta. Nincs benne akkora túl fényezés,hanem pont jó.
A film többi részében a Bella annyira idegesített engem,hogy elmondani nem tudom. Magát a sztorit bírtam,de a színészen kiakadtam... Aztán azon agyaltunk Márkóval,hogy mi van ha direkt volt ilyen eszméletlenül szerencsétlen?! Ugyanis ebben 4. részben már sokkal normálisabban alakított. Voltak gesztusok az arcén,meg érzelmek. A többinél ugyan az a fa pofa 3 részen keresztül. Most vagy beletanult a színésznő,vagy direkt van az egész.
Illetve látszott ezen a részén,hogy eléggé modern. Egy -két kamera mozgás nem tetszett,mert a fejem is belefájdult,de ez nem olyan lényeges.
A lényeg hogy jó rendezés volt. Mintha megtalálták volna az arany középutat. A könyvet többet nem hiszem hogy elolvasom,mert abban agyon van nyálazva a Bella,meg az újszülött képességei,és az agyamra ment.... De a filmet lehet megnézem szinkronosan is majd.

A vége volt vicces a filmnek. Valahogy a csatajelenet részletei kiestek.... aztán rájöttem,hogy miért. A könyvben is ugyanígy fogtam a fejemet :D Aztán azon agyaltam,hogy 100% hogy ezt a csatajelenetet azért tették bele,mert baromi uncsi lenne a film. A 4. rész első felénél ott szúrták el,hogy baromira elhúzták,és lényegében unalmas volt. Már a film közepénél tartunk,és még mindig csak az esküvő megy.  Ebben a 2. részében meg bele volt sűrítve minden akció.
No de mindegy,lényeg hogy nagyon jó volt,nekem tetszett,meg Márkónak is,pedig egyikünk se Twilight fan.

Amit még így megfigyeltem,az az volt,hogy nem csak 12-16 évesek voltak a moziban,hanem bőven nálam idősebbek is,ráadásul mindenki a párjával- ha nem a barátnőivel.  Nagyon meglepő volt számomra,hogy a férfiak is eljöttek!
Ez egy tipikusan olyan film,amit a férfiak fikáznak a legtöbben. Ahhoz képest nagyon sok pasi volt.  Sőt,akik mellettem ültek azok lehet hogy melegek voltak :D Ezen elmélkedtem mikor beültem melléjük :D Ugyanis nem volt velük senki más,ketten voltak,és egymással dumáltak. Na már most ez a film nem egy férfiaknak való film :D Erre nem jön csak úgy egy pasi  se :D De nem volt velük nő. Ez gyanús :P

No mindegy,a lényeg hogy volt egy jó esténk,és már csak a Hobbitot várom *.* Még 3 és fél hét, addig 100× meghalok még.