FőoldalValamiért mindig is utáltam, mikor az emberek azzal jöttek nagy általánosságban, hogy jaj "legyél pozitív", "nem kell a negativitás", "csak pozitívan" ,stb. Alapból ezt egy marhaságnak éreztem, mert én személy szerint mindig is az egyensúlyban hittem - főleg mert bennünk is és körülöttünk is minden az egyensúlyra törekszik.
Légy pozitív! Nos, nálam ezt a tesztek eredménye is bizonyítja, hogy mennyire pozitív személyiség is vagyok, ugyanis sikeresen kimutatták nálam is a mostani őrület főszereplőjét, a covidot. 😂 Yeah. Ugye, hogy ebben a kontextusban se jó ha pozitív az ember? 😴
Természetesen semmi ok a pánikra, én a szinte tünetmentes típusa vagyok ennek, így sikerült kisebb kellemetlenségekkel megúszni - amit egyébként magam sem reméltem, lévén, hogy az asztma / allergia nem egy megkönnyítő tényező igazából.
Egyébként ha csak minimális tünetei vannak az embernek, akkor eléggé nehéz felismerni, hogy gond van, ugyanis szimpla náthával kezdődik (legalábbis nálam), amire az ember nem reagál általában.
A történetem annyi, hogy sikeresen érintkeztem olyannal, akiről rá pár napra ( a találkozásunk után) kiderült, hogy pozitív. Nyilván mondhatnám azt is, hogy összeszedtem a boltból vagy bárhonnan, de higgyétek el nem nagyon járok el itthonról (nem tömegközlekedek már - vagy gyalog, vagy bicajjal, vagy autóval tolom, de főleg az utóbbival), illetve boltban és bolt után mindig az előírtaknak megfelelően jártunk el (egyébként az meg szerintem ezelőtt az őrület előtt is evidensnek kellett volna lennie, hogy a kezét megmossa az ember😣), de persze soha nem lehet tudni.
Én nem nagyon izgattam magam emiatt, mert hát lesz ami lesz, nyilván erről a helyzetről és történetről senki a világon nem tehet, főleg mert ha körül nézek az ismeretségi körömben, már lassan több a fertőzött, mint a nem. Szóval 'ezen túl kell esni előbb utóbb' gondolattal álltam ehhez hozzá, de mivel nem éreztem rosszabbul magam napokig, én jártam tovább dolgozni, nem is volt indok az ellenkezőjére (jelzem, ennek hivatalosan is utána lett kérdezve és mindent felsőbb utasítások szerint csinált mindenki!).
Természetesen onnantól éjjel nappal rajtam volt a maszk és fertőtlenítettem a kezem, mert ugye ördög barátunk sosem alszik és nem akartam oka lenni senki betegségének (még ha én ezt nem is így fogom fel; sajnos a környezetemben nem minden ember ilyen, a legtöbben szeretnek okokat keresni és ujjal mutogatni egymásra - valamiért megnyugtatja a lelküket).
A lényeg, hogy eltelt jó pár nap mikor elkezdtem amolyan lightos megfázásos tüneteket produkálni, így elmentem venni aszpirin forróitalt, ami amúgy nekem nagyon bejött előző alkalommal. Jobban is lettem tőle, éreztem, hogy kimegy belőlem a betegség - így megnyugodtam, hogy csak ennyi. Viszont mégis az orromban olyan érzés maradt, mintha tele lenne, de nem volt... S egy idő után nem hozott jobb érzést az aszpirin sem.
Egyik szabadnapomon éppen tanultam (erről majd később), mikor pillanatok alatt elkapott egy ilyen WTF? érzés, hogy nem tudtam eldönteni mi van: extra fáradtnak éreztem magam, levertnek, depressziósnak, kedvtelennek - de ezeket mind annak tudtam be, hogy lefáraszt a sok tanulás, illetve, hogy sok a munka és év vége van.
Aztán ehhez hozzá kell adnom, hogy már napok óta fájt a fejem, így már elgondolkodtam mikor ez a hirtelen beálló rossz közérzet is idekapcsolódott. De ugye benne van az emberben, hogy most ilyen piti dolgok miatt szóljon, hogy nem megy dolgozni?! Milyen cink már.
Végül azon a napon a rossz érzéseim annyira felfokozódtak, hogy úgy voltam vele, hogy ez nem lehet csak munkaundor vagy szimpla tanulási kimerültség; plusz ugye a már nem tudom hány napja tartó fejfájásom.
Ezen a ponton már itthon voltam és figyeltem a további jeleket, ami annyiban merült ki, hogy picit mintha éreztem volna a légcsövemet (ami nálam megint nem mérvadó, mert sokszor szoktam ezt érezni a rohadt allergia miatt, főleg ha több napig nem szedem a gyógyszereimet - hülyelány😌), hogy nem olyan mint szokott, meg mintha néha égne, illetve ami megpecsételte egyébként az egészet, hogy eddigre már nem éreztem ízeket és szagokat sem.
De se láz, se semmilyen horror tünet, amikről mindenki beszél. 🙏
Beszéltem a háziorvossal, ahogy ilyenkor kell, megkaptam az utasításokat, illetve a pár napra rá a tesztre az időpontot, amitől azért izgultam ,mert mindenféle sztorit hallani.
Tényleg nem volt kellemes, de cserébe nagyon rövid időt vett igénybe az egész.
Ezek után bőven elmúltak a tüneteim igazából, ami a mai napig velem van, az íz érzékelés és a szaglás - derengenek néha illatok már és ízek, de kevés és nem folyamatosan. Lassan ott tartok, hogy ránézek valamire és az agyam pótolja az illatát és ízét. Nagyon kellemetlen.
Ez az államilag elrendelt teszt nekem konkrétan egy hét múlva lett kész (a beígért 2-3 nap helyett) és csodaszép pozitív jelzést kaptam... Addigra már csak annyi bajom volt, amit említettem feljebb; és igazából a rá következő hétre már terveztem vissza menni, mert időben is akárhogy nézem, időközben letelt aminek le kellett. Az orvossal beszélve zöld utat kaptam, de végül a munkahelyem a biztonság kedvéért támogat egy magán tesztet, ami miatt izgultam szintén mert sose lehet tudni.
Egyébként nagyon zavaró a sok tudatlan ember okoskodása; mikor olyanok akarják megmondani mit kellene tennem, meg hogyan csináljam, akik maguk benne sem voltak ebben az egészben, max a szomszédnak a lányának a szomszédjának az unokájától hallották mi volt az ő élettársával mikor elkapta a vírust.
Extra bosszantó volt, főleg mert a hivatalos tájékoztató és az orvos teljesen mást mondtak ki és nyilván a betegnek eszerint kell tennie, nem a szóbeszédek szerint.
Tény, hogy nagyon nagy a fejetlenség, senki nem tud pontos információkat, csak szóbeszédeket, meg persze amit a média közvetít (= mindmeghalunk), de ezeknek a fele nagyfokú baromság.
Én ezzel úgy vagyok - és próbálok mást is erre buzdítani-, hogy ha el kell kapni, akkor úgyis elfogjuk, így felesleges az extra pánik, a hiszti, meg a spekulációk. Nyilván nem szabad félvállról venni a helyzetet, mert a krónikus betegeket és időseket védeni kell ahogy tudjuk (pl. én se megyek haza szerintem most jó ideig, mert akármilyen az eredményem, jobb a békesség - holott nagyon hiányzik mindenki, de van idős rokonom), amit lehet be kell tartani (bár én ezt az első hullámban is nagyon trének éreztem, hogy az embereknek el kell magyarázni, hogy haver mossad meg a rohadt kezedet egy tömegközlekedés vagy vásárlás után, mert minden szart összefogdostál 👀), aztán reménykedhetünk, hogy elkerül vagy csendben átesünk rajta.
De igazából én megmondani senkinek nem akarom mit tegyen ezzel a helyzettel, mert szerintem mindenki másképp éli meg alapból és sokszor nem is ugyanazokat a tüneteket produkáljuk, ráadásul ezt mindenkinek magának kell átvészelnie egyedül.
Szívesen meghallgatok bárkit, illetve beszélgethetünk erről ha érdekel valami ezzel kapcsoltban. Nem egy jó helyzet ez pont most, mert itt vagyunk az ünnepek előtt és táppénzen lenni ilyenkor mindig szívás, de tudom, hogy vannak ennél rosszabb helyzetek is és nem is akarok hálátlan lenni.
Egyébként hálás vagyok, mert nagyon sok ismerősöm és barátom keresett az elmúlt időszakban és ajánlkozott segítségre vagy csak jöttek érdeklődni felőlem. Nagyon jól esett mindenki aggodalma és kedves szavai! ♥ Akik meg végig velem voltak, azokat a sírig üldözöm a hálámmal 😉😍
♥ Kívánom mindenkinek, hogy ha már elkapta, akkor vészelje át ilyen könnyedén, mint ahogy nekem sikerült. ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése