Olvasólistám - Papp Dóra Fénytörés

 Korábban írtam már erről a magyar lányról, akinek a könyvét egy barátnőm ajánlotta annak idején. A Bolyongóval ismerkedtem meg először (továbbra is ajánlom bárkinek, főleg viking lelkületű társaimnak) és már ott annyira tetszett az írónő stílusa, hogy úgy voltam vele adok esélyt a többi könyvének is.

Nagyon érdekes, de Dóra könyvei pont olyanok, amiket a fülszöveg alapján magamtól tuti sose olvasnék el. Annyira nem fejezik ki azt, amiről valójában szólnak a történetei. Legalábbis most kettőből kettő könyv alapján mondom ezt, de gyanítom a többinél is hasonló a helyzet. Fogalmam sincs, hogy ez szándékos e, vagy csak random az egész.
A Bolyongónál sejtettem, hogy jó lesz a sztori, különben nem ajánlották volna. De ezt a Fénytörést magam döntöttem el, hogy elolvasom, habár persze erről is kaptam pozitív véleményeket, meg azért utánaolvastam.  
Kicsit nehezen vettem rá magam egyébként és pont a fentebb említett összefoglaló szöveg miatt. Legbelül éreztem, hogy ez megint egy olyan stílusú és hangulatú könyv lesz mint amiket szeretni szoktam, de baromira nem győzött meg a rövid leírás alapján. 
Napokig egyébként emiatt tettem jobbra balra a könyvet, nézegettem, végül úgy döntöttem, hogy neki kezdek (jelenleg amúgy a Harry Potter sorozatot olvasom és épp az utolsó előtti könyv végére érek lassan, de nincs meg még az utolsó rész, így lassítani kellett 😂 ).

Természetesen nem csalódtam a megérzéseimben, valóban egy szuper könyv. Nagyon hamar bedaráltam és most természetesen sír a szám ennek a folytatására (is).  Hála az Isteneknek - és kedves Dórának - ez egy trilógia, így egy ideig van mit olvasni. 😉

Azt mindenképpen hozzáteszem, hogy én az átdolgozott kiadást vettem meg, nem ismerem az eredetileg kiadott könyveket.

Alapból engem már a borítóval megvett magának. Tudom, szokták mondani, hogy ne borítóról ítéljünk meg egy könyvet, de szerintem mindenképpen fontos a csomagolása a történetnek. Erre a könyvre pedig jól esik ránézni, kellemes érzéseket kelt bennem és még lelkesebben ütöm fel; a jó sztori miatt meg az egész lénye a könyvnek egy pozitív érzésként marad meg bennem a későbbiekben is. Így ezért tudom most Nektek ezt ennyire lelkesen ajánlani. 

Egy ifjúsági regényről beszélünk, kellemes, könnyű nyelvezettel, értelmesen felállított párbeszédekkel és egy egyszerű, mégis izgalmas, rejtélyes történettel, meg azért egy kis stresszel természetesen. Imádom a fantasy témákat és így mikor a hétköznapi sztorikba van belecsempészve, hát különösen élvezem. 

Nagyon tetszett, hogy nincs túlmagyarázva benne a misztikusság; értelmesen fel van vezetve minden, mindennek megvannak az okai.
Nagyon bosszantó tud lenni, mikor valaki valamilyen természetfeletti témát ránt bele a könyveibe és próbálja hiteles infókkal alátámasztani innen - onnan, de a fele marhaság. 😶
Itt is féltem egy picit, mikor főszereplőnk természetfelettije kiderült, hogy majd ez is túl lesz magyarázva, de szerencsére tényleg elment inkább fantasy vonalba, de úgy, hogy kerekítve lett neki egy történet ami teljesen követhető volt. Ezért végtelenül hálás vagyok!
Ne értsetek félre, szeretem azt is mikor kutató munkát végez egy író bizonyos témákkal kapcsolatban (itt pl. a Bolyongó volt ilyen és le a kalappal!), de ez az itteni téma eléggé nehéz szerintem. Kevés hiteles infó van manapság és sok a felhígult. 

Ami számomra még egy plusz volt, hogy imádtam a karaktereket. Kivétel nélkül mindet - kivételesen.😃 Valahogy úgy fogalmazódott meg bennem míg olvastam, hogy ezek a szereplők simán mintha bekúsznának az ember bőre alá és nem eresztenének. 
Megmondom őszintén kicsit tartottam attól is, hogy átmegy majd ilyen Twilight stílusba, ahol minden a főszereplő körül forog és ő a szent meg az istennő... Nem szeretem az ilyen túldrámázott főkaraktereket, de szerencsére ez a könyv tartotta a balanszot úgy érzem.
Fontos volt a főszereplő körüli rejtély felvezetése is, meg az a pár körülugrálás, de mivel a többi karakter körül is volt esemény meg sztori, így az egész jól jött össze, nem esett túlzásba a történet, amiért szintén hálás vagyok 🙏

Mondhatjuk úgy, hogy minden karakter jóféle személyiséget kapott. Egyedül talán amivel nem szoktam egyetérteni az a karakterek kora. Nem csak ebben a könyvben, de pl a Bolyongóban is. Mindenki általában ez a 17-19 éves figura, de olyan "kemény"szöveget és olyan komolyabb/ érettebb személyiséget kap, ami egyszerűen nem összeegyeztethető a korukkal. Ha megnézünk egy átlagos tizenéves emberkét, hát nem fog így, ilyen stílusban beszélni, sem pedig így viselkedni ahogy ezen könyvek szereplői. 
Nekem végig ilyen 26 év körüli fiatalok lebegtek a szemem előtt, mert azokhoz tudok elképzelni egy ennyire megérett személyiséget és ilyen mélyebb gondolati szintet.  Persze ennél a könyvnél rá lehet fogni, hogy nem egyszerű tinikről van szó, hamar fel kellet nőni - én legalábbis így fogom fel. De a másik könyvben nincs ok ekkora különbségekre szerintem. 
De ez persze nem változtat azon, hogy tökéletesek számomra; csak egy gondolatszikra. 

Szeretem az ilyen történeteket amikben ilyen részletesen leírják a családi, szerelmi és baráti összetartozást és annak fontosságát - ezeket a mély érzelmeket, amik manapság nem értékek amúgy sem annyira a legtöbb embernél. Így nekem ez is adott egy pluszt a történet során. Ráadásul a főszereplőnk az totál Barkash barátnőmre emlékeztet sok dologban.❤

Mindenesetre azt kell mondanom, hogy tényleg bátran olvassa el bárki aki kicsit is szereti az ifi regényeket, a misztikusságot és rejtélyeket; kialakuló barátságokat és szerelmet. 
Most nagyon várom, hogy a következő könyvet is beszerezzem és újra a jófej karakterekkel lógjak 😂