Oldalak

2015. április 9., csütörtök

Veszteségek

Meghalt a beteg hörcsögöm.
Iszonyú milyen érzések kavarognak bennem emiatt. Főleg,hogy szerintem pár napja történt és a legszomorúbb,hogy éreztem az egészet de nem mertem megnézni mert féltem,hogy bebizonyosodik a megérzésem. Nagyon rossz ember vagyok.
Pedig azt hittem,hogy most már rendbe jön,mert úgy tűnt megy össze a seb. De tévedtem.
Orvoshoz se vittem,mert féltem,hogy elaltatná- az ilyen kisállatokra nem nagyon vannak szakosodva az orvosok; no meg nem is erőltetik magukat. Én meg félek...mindig csak a félelem. Csanáddal beszéltünk erről,hogy rágja magát és  szerinte daganatos volt. Nekik is volt olyan kis hörcsögük,ami ugyanezt csinálta és kiderült a daganat.
Visszagondolva lehet jobb lett volna állatorvoshoz vinni és nem istent játszani.  Gáz vagyok és tökre balf*sz... Soha egy bébimmel se történt még ilyen szerencsétlenség. Bele se merek gondolni,hogy mennyit szenvedett.

Egy évet volt velem. Tavaly valamikor ilyenkor került hozzám- azt hiszem márciusban. Belehalok a gondolatba is és rettegek,hogy a másik se marad velem sokáig.
De így emlékezek rá
Szerettem. Mindegyik kisállatomat szerettem és bár örökké velem maradnának. Vagy ha örökre nem is,de legalább mindenféle betegségmentesek lennének.  Nem érdemlik meg,hogy szenvedjenek s most majd én szenvedek a gondolattól.Nem igazán van most jó kedvem,szóval nézze el mindenki. 

De egy búcsú számot Neki:

14 megjegyzés:

  1. Sajnálom :( Nem is lehet ilyenkor mit mondani. De ne ostorozd magad, ezt már nem lehet visszacsinálni. Kitartás!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm aranyos tőled! Igyekszem nem nagyon emészteni magam.

      Törlés
  2. Nagyon sajnálom :(
    Az előző hörimnek is hasonló baja volt. Először mi sem akartuk orvoshoz vinni, remélve, hogy jobban lesz, de végül már visított szegény, ezért elvittük. Hihetetlen milyen kedves orvoshölgyet fogtunk ki! Nagyon türelmes volt, fertőtlenítette a sebet, adott vízbe cseppenthető gyógyszert (amit természetesen nem volt hajlandó Őnagysága meginni), és négy hetes "kúrára" vissza kellett járni. Sajnos Burbur ez után "csak" 8 hónapot élt, de legalább a sebe beforrt és fájdalmai sem voltak.
    Sajnos a hörcsögöknél nagyon gyakori a daganat, öt hörimből három ebben halt meg. Tényleg ne okold magad, nem találkoztál még ilyen esettel, természetes, hogy nem tudtad, mit tegyél. Ha ne adj Isten ilyen történne, szerintem legközelebb fordulj dokihoz, de az is rizikós, hogy milyet fogsz ki...
    Kitartás! Gondolj arra, hogy már nem szenved és most biztos a Hörcsögparadicsomban rágcsálja az almáját :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor szerencséd volt azért az orvoshölggyel. Én betadine-al kentem a sebét,és papír alapú almot használtam miután feltűnt a seb. Csak nehéz volt állandóan figyelni,mert dolgoztam- volt hogy otthon se voltam és az én hörcsim tele kakilta a házát és kitudja miféle fertőket szedett úgy is össze. Persze sűrűn takarítottam,ahogy tudtam,..de akkor is.
      Elvileg nem kéne daganatosnak lenniük- én tenyésztőtől vettem eddig mindegyiket (mert a boltiaknál előfordul sajnos igen; mindenféle hiba) ,de a tenyésztőknél ritkábban,mert figyelnek. Szóval ezért gondoltam,hogy saját hibám.

      De persze legközelebb (ami remélem nem lesz) orvoshoz megyek. Viszont nekem nem visított,még akkor sem ha megfogdostam-szóval nem ezért nem tudtam,hogy most fáj e neki vagy mi a fene.

      Köszi a kedves szavakat (:

      Törlés
  3. Nagyon sajnálom...:(

    És tudom, hogy most rosszul fog kijönni, dee egyet kell értenem azzal, hogy legközelebb mindenképp vidd orvoshoz...Mi a kutyánkkal rontottuk ezt el...nem hibáztatlak, hogy nem merted megnézni jól van-e és azért se mert nem vitted el...én is iszonyatos gyomorgörccsel mentem le a pincébe mindig nézni a kis barátomat (mellette nőttem fel, 12 évig volt nálunk)...végigkísértem a szenvedéseit (vagyis szó szerint a szemem láttára szenvedett ki), annak ellenére, hogy én voltam az egyetlen, aki az elaltatás mellett álltam (anyáék szerint kegyetlenség, de nem az...neki jobb lett volna), én voltam az egyetlen is, aki összeszedett annyi bátorságot, hogy óránként ellenőrizzem él-e még...

    Szinte törvényszerű amúgy, hogy az első állatot így "kell" elveszíteni (jó, ez még borzasztóbban hangzik), de mindig meg kell ezt tapasztalni SAJNOS, hogy a többivel már ne legyenek gondok...Nagyon remélem, hogy a másik hörid jól van, és hosszú (bár a hörcsögöknél a hosszú se sok emberi években - és állatoknál amúgy se elég még a sok se) élete lesz még melletted...:)
    Szerintem jó gazdája voltál neki is - az itt megosztott információkból gondolom, hiszen te szeretettel és rengeteg törődéssel tartottad, ne hibáztasd magad, ez tényleg nem rajtad múlt! :)
    Szóval tarts ki! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a kedves szavakat,kedves tőled!

      Mivel láttam a jobbulását,meg eléggé eleven volt(futkosott -már amennyire tudott a sebtől- ,meg jött ment,nem szólt semmit),azt hittem jól van és nem lesz komolyabb baj. De hát volt. Az a szomorú,hogy nem első hörcsög. Az első hörcsögömmel nem volt baj,pedig eléggé bénán tartottam.
      Viszont megfigyeltem,hogy a kitenyésztett fajtáknál van mindig a baj- eddig mindig az olyan hörcsijeim haltak meg betegségek miatt. A sima vadas (amilyen a túlélőm is) nagyon "igénytelenek" és sokáig elélnek bárhogy.

      Sajnálom a te rossz történetedet is- akinek volt kisállata az mind tudja,hogy elveszteni őket nagyon fájdalmas.
      Igyekszem én is túltenni magam ezen és örülni hogy az öreg még él. Csak azzal is az a baj,hogy ő meg már tényleg öreg és így is tovább élt mint kellett volna (tudod , ő az akit egy hetes korában megmentettem)- most lesz 3 éves és a hörcsik nem élnek eddig :S szóval félek.

      De köszi tényleg,kedves vagy hogy megosztottad a gondolatod (:

      Törlés
  4. Sajnálom a hörit, és tudom, hogy ez rossz érzés nagyon. Tényleg, ne ostorozd magad, viszont legközelebb érdemes orvoshoz elvinni.
    Nekünk amúgy egy macskánk rágta magát, de rajta látszott is, hogy valami nem stimmel. Daganatos volt, őt elaltatták, de jobb is volt így. Viszont, meséltem már neked, hogy a kutyánk is beteg lett tavaly, és egyáltalán nem úgy indított a doki, hogy akkor altatás, pedig igazán nem volt jó bőrben.
    Mondjuk, az orvos azért jobban tudja, mi kell a kisállatnak, meg a nagynak is.

    Na, de nem húzom tovább. Jól teszed, hogy így emlékszel rá. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom,hogy az orvos jobban tudja,de nem bízok benne. A macskáimnak se mondta meg sose a baját,csak beadott nekik lázcsillapítót és elkért egy valag pénzt.. S a macskának nem tudtuk mi a baja. Szóval kicsit bizalmatlan voltam,és féltem,hogy ha elviszem akkor elaltatja.
      Persze most már tudom,elfogom vinni legközelebb azt az állatomat amelyiknek baja lesz..

      Köszi neked is azért az együttérzést ^^

      Törlés
  5. Sajnálom, hogy elveszítetted együtt érzek veled. Nekem évek óta ezért nincsen állatkám, 3 éve halt meg Tanponkám, és azóta nem kell több tengerimalac, hörcsög, göri semmi csak a cicák vannak meg a csiguszom akit tavaly vállaltam el belehalnék, Amikor megnézte a cicám fülét az ovos nem tudott semmit mondani, később meghalt:(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen az együttérzést.
      Lehet,hogy egy időre nekem se lesz semmim utána,mert fáj nagyon. Pedig tudom hogy nem élnek örökre,meg az az egy két év semmi,de hát szeretem őket,meg rájuk vagyok berendezkedve.
      Sajnálom a cicád -de sajnos nem lep meg az orvos tudatlansága.. Sajnos nem sokan értenek a dolgukhoz. =(

      Törlés
  6. Jaj Zsófim most olvastam végig, úgy sajnálom :((( Teljesen megértem az érzéseid, minden kis lélek elvesztése fájdalmas, legyen akármilyen kicsi is. Neked ő fontos volt, érthető, ha megvisel... De ne ostorozd magad, nem tudhattad mi lesz később, hiszen nem vagy állatorvos. Biztos vagyok benne, hogy szép és boldog élete volt melletted. És tudod azt mondják, hogy elhunyt állat társaink ott várnak minket a szivárvány híd lábánál, hogy aztán együtt mehessünk velük a túlvilágra - már aki hisz ebben, én hiszek. Ha erre gondolok kevésbé fájnak a veszteségek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kedves szavakat- mostanra elmondhatom,hogy jobban érzem magam. Pár embertől megkaptam,hogy mit foglalkozom vele,meg mért nem altatom el magam,meg ilyesmik... S ezek még jobban lehangoltak.
      De most kicsit jobb- nem is tudom már miben hiszek,de próbálok valami jóban.

      Törlés