FőoldalDe mindenesetre azt kell mondanom: igen. Nálam ez legelőször is, lelki eredetű. Szóval ha lélekben rá vagyok hangolódva a stílusra,akkor tud ez majd külsőségekben is megjelenni. ( nem tudom ki hogy van vele,de szerintem vagyunk így egy páran.) 15 évesen ismerkedtem ugye meg a stílussal,és kezdtem utána járni,s egyre jobban magával vitt,és egyre inkább kezdtem megérezni mi is ez valójában. A legjobb az egészben,hogy a mai napig így érzem.
Azért merem életstílusnak nevezni,mert rendesen a hétköznapokban is így jelenek meg. Én nem csak bulikra,meg piálásokra,illetve fotózásokra öltözök ki,hanem mindennap ha megyek valahova,így megyek. Na most a munka esete más,mert ott nem fogok szoknyában árut feltölteni =D
De ettől eltekintve,én egy sima sétára,egy nagy bevásárlásra, barátnőimmel való találkozáskor is ugyanúgy nézek ki- rendesen felöltözök,és ez azt takarja,hogy szoknya,felső,cipő, plusz a fejem rendbetétele,illetve smink. Nem szoktam nadrágban,vagy itthoni cuccban rohangálni sehova. Nagyon nagyon ritka,ha ez megtörténik,és annak oka van azért.
Ez az egész annyit jelent,hogy én lélekben eléggé viselem a stílust,és ez van kihatással a külsőmre,ergo igen, számomra egy életstílus. Ez olyan mint valaki másnak a hétköznapi élet,hétköznapi felfogással,és ruhákkal.
Egyszer volt olyan,mikor meg akartam változni- rendesen átfestettem a hajam,a ruhatáram más lett- ,de rájöttem,hogy nagyon nagyon nem nekem való dolog ez. Ez az egy stílus áll jól- illetve én úgy érzem,de ez lehet azért is,mert ez áll hozzám közel. De sokak megerősítettek abban,hogy ez a jó nekem,és egy véleményen vagyok velük. Már nem akarok más lenni,úgyis visszatérnék ehhez mindig =)
Számomra ez a természetes =)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése