Emlékek

Ma reggel arra keltem,hogy egy gondolat kavarog a fejemben,méghozzá olyasmi,amit itt meg is osztok. A sok-sok emlék kép között alig tudtam rendet tenni,de ahogy kapcsolt a tudatom,minden a helyére került,és akkor jött az ötlet,hogy blogot írok róla,"megemlékezek" ezekről az eseményekről,plusz mivel pozitív dolgokról van szó,még jobb,mert úgy is igyekszem ezeket előtérbe hozni.
Ezenkívül , mivel nem régóta blogozok,ezekről az eseményekről nem nagyon tud senki =)

Az egyik ilyen kedves emlékem,mikor az avonnal mentünk fel Pestre. Én bevállaltam az utat,és elhívtam magammal az akkori legjobb barátomat ; Csanádot.
12. év vége volt,és ez június 5.-én volt- nekünk akkor még vissza volt a szóbeli érettségi. De úgy gondoltuk,hogy egy nap belefér,hogy nem a könyvek közt kuporgunk. Így hát a két hülye nyakába vette a várost.
Az indulás napján -ha jól emlékszem,ami nem biztos- a vasútállomáson találkoztunk,és onnan kisétáltunk a domusz parkolóhoz. Közben kiderült ,hogy a Csanád rossz menetrendet nézett,így ott voltunk órákkal korábban. Na ezen jól kinevettük magunkat,de már totál untuk a várakozást. Akkor megjelent ott egy busz,ami avonos volt,de tele volt öregasszonyokkal,és olyan fura volt az egész. Mi persze majdnem felszálltunk már teljes elkeseredésünkben,de végül mégsem,mert elkezdtek szállingózni az emberek. Ettől kicsit megnyugodtunk.
Végre a csoportunk,és buszunk is megjött,fel is szálltunk egy tökre szép és modern távolságira,ahol el is helyezkedtünk, erre közölték velünk,hogy mi nem ide vagyunk beosztva,és szálljunk át a másikra-amit mondanom se kell,de nem épp arról volt híres,hogy nagyon modern lett volna.
Ahogy mentünk Pestre,elhaladtunk a sulink közelébe,amitől bepánikoltunk,mert a közelgő érettségi lobogott a szemünk előtt. Szerencsére ez a kezdetleges pánik elmúlott,mert elkezdtünk minden féléről beszélgetni,meg ott volt egy másik ismerősöm is,és el voltunk.

Félúton megálltunk egy benzinkútnál- a puszta kellős közepén. Nagyon boldogok voltunk. Az egyedüli látványosság,egy csapat hungarista,vagy skinhead,már nem is tudom,de azt igen,hogy kopaszok voltak =D Ja és rajtuk kívül még láttunk tini lánykákat,akik ott tették magukat.
A benzinkútnál mindenki elrohant wcre, még Csanád is,és sikeresen megtapasztalta a jövő wcjét. Legalábbis mikor kijött ezt mondta =)
Aztán felértünk Pestre,és le is tett minket a busz a helyszíntől 100ezer méterre,nagyon boldogok voltunk. Előző nap meg valószínűleg esett az eső,mert minden tiszta sár volt- mi erre azt mondtuk anno,hogy "jaj fúj,tiszta mocsaras minden". {Ezek az emlékek fel vannak jegyezve nekem címszavakban}

Dög meleg volt persze,és még semmi normális program nem volt,így beálltunk egy újságos stand elé,ingyen újságért. Aztán miután az meg volt,elmentünk az adomány sátorhoz,ott vettem egy mobil díszt-nem nagy dolog,de adományoztam.
Ezután álltunk egy órát a mobil szépség szalon előtt,ahova bejutni nagyon lassan ment. Csanád kint megvárt, ő is kb. 2 órát ült a napon. Én bent begyűjtöttem minden hülyeséget amit lehetett,meg utána olvastam dolgoknak,aztán mikor sorra kerültem volna,egy kis csaj elénk pofátlankodott. Hát kb. felrúgtam volna,ugyanis nem azért álltam sorba ezer évet,hogy ő oda tolja magát. Aztán kihagytam azokat ahova ez a lány befurakodott,és mentem a sminkeshez. Ő kisminkelt,és adott tippeket,majd mire elkészültünk, letörött a lábunk. Elmentünk kajálni,meg inni,meg ülni,majd lassan kezdődött a séta.

(elég bénán néztem ki akkoriban..)

Séta közben láttunk Barátok köztös sztárokat,teljesen örültünk magunknak. Illetve megfigyeltük,hogy fél Budapest le volt zárva a séta miatt.
Visszafelé menet láttuk a Nemzeti vágtát,plusz már koncertek mentek az avon területen (ez már mikor vissza értünk). Emlékszem Csanád meg is jegyezte: " Galambos Dorina a színpadon,de a kutya nem figyel rá. Vásári André meg vonyít.. "
Leültünk,ittunk,és néztük az eseményeket. Aztán volt a lufi eleresztés- kollektíven elengedték az emberek az avonos lufikat. Ez is egy ilyen jelképes dolog,illetve x összegű pénz jött össze a rákosok támogatására.

A másik csaj aki velünk volt,ki találta,hogy kell neki egy lufi csontváz,el is ment,hogy szerezzen egyet,de a pasi csak csigát tudott neki csinálni,ami sajna nem volt hosszú életű,mert valamiért kidurrant,de olyan hülyén,hogy szakadtunk a nevetéstől: here alakú lufi lett belőle.

Lassan elindultunk visszafelé,de nem találtuk a buszt xD Ez annyira jellemző ránk. de szerencsére meglett. Mikor felszálltunk,háát..., melegebb volt benne mint kint. o.O Borzalmas volt,és eléggé féltem,hogy a lufim kidurran (mert én megtartottam az avonosat,nem engedtem el.)
Persze sok ember késett,akiket mind meg kellett várni.

Haza felé a buszon,a mellettünk ülő nő levette a cipőjét,és hát had ne mondjak semmit. Enyhén bebűzölte a buszt- vagy csak mi képzeltük be?
Emlékszem Csanád ki volt akadva,hogy mi az,hogy nincs ingyen net a buszon =D  Azon is fel voltunk háborodva,hogy úgy kezdték az egészet,hogy mindenki ajándékot kap : nos ez egy hűtő mágnes volt =)
Elég sokat marhultunk,és vicces volt. Még Pesten látott Csanád valami balesetet,amit közölt is velem: " Baleset, úristen!" , erre én: "Jaj ne,ki fog durranni a lufim" Na igen,eléggé bolondok voltunk.
Mikor már untuk magunkat,elkezdtünk fotózkodni,no persze a telefonommal.

Nem nagy dolgok ezek,de az én emlékeim,és mindig pozitívumként gondolok vissza rá.