Valamiért rám tört egy szörnyű mély depresszió. Valószínűleg most jön ki rajtam a távozás Pécsről. Elkezdett anyukám rettenetesen hiányozni,és nem is egyszer rám tör a sírás emiatt. Az egész családom hiányzik,plusz itthon se a legjobb minden. Márkó ha nem gépezhet folyamatosan a macskánkat baszogatja,és nem túl finoman. Nem tudom megállítani,és félek hogy rohadtul elfogja vadítani. Most érzem úgy hogy elbuktam. Ez az a tipikusan "most összejött minden" időszak,és úgy igazán szükségem lenne egy barátra,egy igazi emberre,akit valóban érdeklek,és aki valóban meghallgat,s nem restell felvidítani.
Ebben a lakásban olyan szinten elvagyok határolva mindenkitől.. Alig van társasági életem. A legnagyobb társaságom a könyveim,de azok se sokáig,mert lassan kiolvasom mindet. Meg igazából akármilyen jók a könyvek,nem helyettesítik a barátaimat.
A barátoknál meg az a baj,hogy soha senki nem ér rá, vagy ha épp ráérnek,akkor én nem érek rá,mert meló vagy valami. Teljesen kezdek süllyedni,valakire szükségem lenne.
Mondjuk nem az msn barátokra gondolok,hanem aki képes kimozdulni.
Főoldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése