Dolgok amiket nem szívesen vallok be még magamnak se.

Gondolom minden embernek vannak hülyeségei,pozitív ,negatív gondolatai,egyebek. No én olyasmit osztanék meg,amiket még magamnak se merek bevallani vagy amikre nem szívesen gondolok. Egy kis személyes téma.

Szeretem a hosszú göndör hajat. Alapból én az a 'csak azért is' vagy a 'csak azért se' emberke vagyok- ami igen rossz tulajdonság,(-bár szerencsére nem mindig van jelent az életemben): én hullámos hajjal születtem és utáltam. Mindig is tiltakoztam,hadakoztam ellene, gyűlöltem,mert mért pont nekem kell ilyennek lennie.  Persze szándékosan utáltam,mert nekem ilyen volt,meg anyáéknak tetszett. Na jó,hozzá kell tenni azt is,hogy valóban nem is állt jól,mert kerek volt a fejem gyerek koromban és ez még jobban nagyított rajta.
Azóta viszont rájöttem,hogy abszolút nem utálom a göndör hajat,sőt nagyon is tetszik; szeretem elnézegetni másokon (:

Szeretem a nálam jóval idősebb embereket. Ezt a valóságban sose mondom ki senkinek,mert ezen a legtöbben már ott megsértődnek,hogy "nálam idősebb". Ebből sokan sértést hallanak,pedig eszembe se jutna bárkit is lenézni a kora miatt!
Próbáltam sokféleképp meghatározni,mint például "anyum korabeli". De volt aki ilyenen is megsértődött,úgyhogy azóta nem hangoztatom a kor témát,mert csak a baj van vele, vagy én voltam túl hiú emberekkel körül véve?!

Rettegek az új dolgoktól,a fájdalomtól (amit más okoz fizikailag) és a félelemtől. Ez így furán hangozhat,de megtud a félelem bénítani ha egy ismeretlen emberrel kell találkoznom mondjuk állásinterjú céljából. Szerencsére azt a félelmemet leküzdöttem,hogy olyanoktól már nem félek,akikkel neten váltottam jó pár szót: emiatt tettem meg azt,hogy tavaly nyáron elmentem az Országos goth találkozóra.  Ha nem gyógyítom ki magam ebből a rossz szokásomból,akkor lehet begubózva néztem volna végig milyen jól szórakoznak,az amúgy ismerőseim. (:
A félelemtől magától is tartok,mert nem szeretek megijedni és nem is szeretek félni. Tudom,hogy páran ki sem nézik belőlem,és sokat  is fejlődtem ezen a téren!

Tömegiszonyom van- lightosan. Ez lehet beörököltem-ha lehet ilyesmit-,de kellemetlen mikor a tömött buszon úgy érzem menten lefordulok a székről. De ezt én gyengeségnek élem meg és nem foglalkozom vele,ergo elhitetem magammal,hogy nincs: és így elvonatkoztatok. 

Utálom,ha van valami témám,vagy ötletem,ami másnak is megtetszik és szó nélkül lemásolja magának a saját oldalára. Nem vagyok egy irigy,gonosz csaj,mert szívesen adok bármit, de megtisztelhetne a másik fél,hogy megemlít ha már tőlem ihletődött meg.

Igazából azért vagyok fent sok oldalon,mert imádok elpepecselni a szerkesztgetéssel,meg a design alakításával. Szeretek szépítgetni és a tumblr oldalam is arra használom a kép vadászáson kívül.

Szeretem ha különböző emberek fotóznak. Ez lehet egoistának hangzik,de mivel sokan sokfélék vagyunk,így minden ember látószöge más és mindenki másban láthatja a szépet. Én is emiatt szeretek különböző modellekkel együtt dolgozni ha fotózásról van szó,mert az én elvem szerint: mindenkinek van szép és kevésbé szép oldala,minden csak fény,türelem és viszonyulás kérdése. De ugyanezt fordítva is szeretem: ha valaki belőlem hoz ki többet. Semmi jónak nem vagyok elrontója. S ezt tényleg nem egoizmusból írom, az távol álljon tőlem. 

 Utálom mikor egy ember a goth szubkultúrát bele keveri egy egészen oda nem illő  stílusba és akkor van képe rámondani hogy: "az én egyedi stílusom". Nem lányom, ez feltűnési viszketegség,vagy szimplán képtelen vagy eldönteni hova tartozz! Ámen!

Titkon rajongok az olyan emberekért,akik tehetségesek és a semmiből csodákat alkotnak (rajz,festmény,építészet,stb). Ha tehetném minden tehetséges művészt támogatnék,csak hogy lássam a műalkotásaikat,meg a kreativitásuk kibontakozását! (: 

Nem mindig vagyok erős,kitartó és pozitív. Igyekszem mindig ezt a látszatot kelteni,de néha nekem is szükségem van felkarolásra és nyugtató beszélgetésekre.