FőoldalTisztában vagyok vele,hogy ma már a 21. századot éljük és mindemellett még fel is gyorsult az életmódunk a rohanástól. Sok régi korban játszódó filmet néztem már ,s meg kell mondanom: ég és föl a mai világunkhoz képest. Meglepődök igen,pedig tudom,hogy mi tettük ilyenné az életet; nem okolhatunk mást érte.
A legnagyobb különbség a kölcsönös tisztelet megadásában mutatkozik meg szerintem. Az emberek manapság nem tisztelik és figyelnek oda a másikra.
Alapból ha körülnézünk egy tömegközlekedésen,mit látunk?: diákok egymás mellett nagy kussban és telefon a kézben facebookozás és mellé zenehallgatás; néha néha egymáshoz szólnak de körülbelül ennyi. Ezt így napjában.... hm... mindig tapasztalom.
Most,hogy sokat utazok egyedül és minden nap,van időm megfigyelni az embereket.
A fiatal korosztályunk olvasni is csak a facebook üzeneteket képes és kb. jó lenne ha fb-os kötelező olvasmányokat kapnának. Habár kicsit más téma ez,de ide köthető: ugyanis mennyire tiszteli az egyik a másikat,ha beszélgetés közben félig bent van a füles a fülében vagy facebookozik?!
Ahogy az én drága jó angol tanárnőm megmondta régen: nem lehet tanulni zenével a fejünkben! Ugyanis nagyon elvonja a figyelmet, így nem várhatunk sokat az olyan beszélgető partnertől aki így beszélget velünk. Fél információk talán eljutnak a központig,de többre nem lehet számítani. Nekem már ez is tiszteletlenség és oda nem figyelés.
A másik ami felháborít a gyerek szülő elkorcsosult kapcsolata. a régi filmekben azt hallod,hogy "igen apa/anya" és nem azt hogy "húzzál má innen muter". Az ilyen kölyköket szó nélkül fejbe vágnám ,de a szülőt is aki a 10 éves pofátlan kölykének Ipodot vesz.
Nem mondom,hogy mindig mindenben egyet kell a gyereknek és a szülőnek értenie, mert pl. személy szerint nálunk se volt ez: én is sokat lázadoztam,meg a csak azért se,stb. De tiszteletlen nem voltam! Tőlem azt se hallották sose a szüleim,hogy "te hülye". Soha semmi negatív szóval nem illettem őket és ez mind velem született dolog volt,nem neveltetés. engem nem fenyegettek,meg zsaroltak meg a szüleim,hogy viselkedjek,meg szépen beszéljek velük. erre nem is volt szükség.
Érdekes,hogy manapság meg egyre undorítóbb dolgokat hallok a gyerekek szájából a szüleik felé. Tudom,hogy mindkettő fél hibás és nem tudom,hogy ez a vonal az életben merre tart.
A férfiak viselkedése is megváltozott nagy ívben. Régen magától értetődő volt,hogy előre engedik a nőket az ajtón. Most had ne mondjam miket tapasztalok néha. Budapesten is,mikor villamosra szállás van: mindenki lök fel mindenkit.. mint a hasmenéses víziló. Teljesen mindegy,hogy te szeretnél szépen nyugodtan felszállni.... Az a lényeg hogy ő feljusson és ha te a villamos,vagy metró alatt kötsz ki: kit érdekel?!
De hasonlót tapasztaltam a saját városomban is; szintén buszra szállás, előttem állt meg a sofőr, szállnék fel,és valahonnan a távolból oda sietett egy srác és engem fellökve felszállt.... Akkor azért morogtam neki,mert ez a bunkó,tahóság magasiskolája volt. Ez nem pusztán nem engedett előre,hanem fellökött. Habár nem tudom hova sietett,de az ilyen az agyamra megy.
Nem szoktam kiakadni minden ilyen dolgon,de kezd minden napossá válni az udvariatlanság,meg a tiszteletlenség.
Lehetne még miket írni példának,de nekem ennyi elég egyenlőre. Sajnos változni nem fog a világunk,de ahogy egy kedves ismerősöm mondta: tegyél érte,hogy jobb legyen a világ. Talán ha mindenki megteszi a tőle telhetőt,akkor már elérünk valamit. ♥
Nem tudom...szerintem egy olyan világban, ahol a nők elvárják, hogy teljesen egyenlő félként tekintsenek rá a férfiak, ott nem várhatják el, hogy a megszokott előreengedős/kabát felsegítős dolog is érvényesüljön...a kettő üti egymást, de egyébként teljesen egyet értek veled...
VálaszTörlésViszont abban nem, hogy az emberek nem figyelnek egymásra...figyelnek egymásra, amint egy apró hibát észrevesznek, darabokra szedik az áldozatukat...Én úgy vagyok vele, hogy oké, szarjanak le, de akkor akkor is, amikor ÉN nem figyelek rájuk...Az nem normális, hogy engem a külsőm vagy a nekik nem tetsző gondolataim miatt rögtön rossznak tartanak, de ha segítség kell, akkor mégis csak jó vagyok, és egy "köszönöm"-öt is nehéz lenne érte kimondani...akkor már inkább hozzám se szóljanak (szívesen segítek, ha tudok...ha szépen megkér pl egy néni, hogy vigyem már el a cuccát vagy segítsek leszállni a villamosról vagy ilyenek, akkor is segítek, de amikor alaptalanul elvárnak tőlem dolgokat, azt nagyon nem bírom)...Én magamtól megadom a tiszteletet annak, akiről úgy látom, hogy megérdemli (pl volt olyan, hogy reggel 8-kor majdnem üres volt a busz, én ültem rajta, meg egy másik csaj a sulinkból...elöl ültünk...felszállt három vénasszony, beállt egy felém, kettő a másik csaj felé, és fennhangon el kezdtek arról beszélni, hogy a mai fiatalok milyen bunkók, nem adják át a helyüket...egy egész lépést kellett volna tenni a busz vége felé, hogy le tudjanak ülni...egyet...az ilyen hol érdemli meg, hogy felkelj neki?), és a nem túl öreg-kompatibilis kinézetem ellenére gyakran én is kapok tiszteletet öreg bácsiktól (nem egyszer felálltak a villamoson nekem, mert olyan nehéznek tűnik a táskám, és amikor ellenkeztem, hogy maradjanak nyugodtan, akkor jöttek azzal, hogy úgyis pár megállót mennek már csak és üljek már le nyugodtan)...Sőt egyszer egy 12 éves kis srác (két évvel ezelőtt) átadta nekem a helyét (Nem tetszik leülni? - majdnem megfojtottam xD), csak azért mert idősebb vagyok nála...Viszont a festett öregek, akik elvárják, hogy te felkelj a több kilónyi szatyorral/táskával, csak azért mert ők ÖREGEK és nekik csúcsforgalomban feltétlenül el kell jutniuk valahova (mert hát nem érnek rá egész nap, kezdődik a sorozat...), azok se jobbak szerintem, mint az a fiatal, amelyik nem enged előre vagy nem adja át a helyét...
A gyerekek...hát...arról anya tudna beszélni, de az a baj, hogy az ilyen gyerekeknek a szülei is ilyenek...Anya is gyakran jön úgy haza, hogy szinte sír, mert a szülők milyen bunkók...És egy olyan szülő, akinek a nevelése annyiból áll, hogy bekapcsolja a tv-t, vagy nesze itt egy okos telefon, játssz szépen és hagyd a mamit, egyszerűen nem érdemel tiszteletet...csak az a baj, hogy a társadalom értelmesebb fele is szív az ilyenek miatt...Ha engem így "neveltek" volna, nagy valószínűséggel már drogos lennék vagy halott...pedig én is problémás kamasz voltam (anya szerint, szerintem egészen visszafogott voltam, meg rengeteg szerintük ellenük irányuló húzásomat próbáltam eltitkolni, mert nem ellenük irányultak és nem akartam, hogy magukra vegyék)...
Rövid összegzés: szerintem a taplóság egyáltalán nem korfüggő, és egy ilyen irányba haladó társadalomban ilyen elképzelésekkel megáldott emberektől nem lehet semmit elvárni, azt se, hogy normálisan nevelje a gyerekét, hogy legalább ő (ha már a kedves szülőnek nem sikerült) hasznos tagja lehessen a társadalomnak...
Attól,hogy egyenjogúság van,szerintem még elvárható sok minden. Ennyi erővel azán el is verhetnének az utcán, mert pasi pasi között ilyen van... Szóval ha nagyon kötekedni akarunk,akkor sok mindenre rá lehet fogni hogy üti egymást.
TörlésÉn annyit mondtam csak,hogy az alap tiszteletet sok embernek magába kéne iktatnia.
Azt direkt nem írtam a végére -de lehet kellett volna- hogy tisztelet a kivétel: azt hittem magától értetődő.
Én se az olyan emberekre gondoltam első sorban,akik normálisan viselkednek,vagy illően és igen: mindenre van ellenpélda.
Viszont lehet neked se kéne olyanoknak segítened,akik szarnak rád,meg meg sem köszönök,mert ezt hívják kihasználásnak.
az öregekről direkt nem is írtam,mert az már annyira megszokott téma hogy szóra sem érdemes. Persze hogy akkor utaznak,amikor nem kell- hidd el,én is jártam suliba,meg dolgozni hajnalba és láttam mi történik.Tudom hogy nekik kell az orvosi rendelőben az elsőnek lenniük vagy épp a piacon...
Ezekről azért sem írtam,mert az ilyen emberek felé nekem is meg van a kellő tiszteletem,de mikor direkt dörgölőzik az oldalamhoz hogy átadjam a helyet,akkor már csak azért se elven működök.
De ez az anya gyerek téma meg ördögi kör. Ha nem lenne anyánk,akkor miből élnénk? Mi kell hogy éljünk? Pént. A pénz munkából lesz, a munka meg sok időt vesz el. Akkor?!
Ezért mondom hogy nem lehet konkrétan csak a szülőt hibáztatni. Szerencsétlen családot akart, lehet hogy szarul sült el,mert elhagyta a faszi (ami valljuk be gyakori eset) ,és akkor ott marad az anya egyedül a kölyökkel,a háztartással,a mindennel. S ez eredetileg olyan "projekt" ,amiben ketten vesznek részt.
De és ez csak egy példa volt,ezen kívül még sok minden lehet!!
Úgyhogy nem lehet csak ezt vagy azt hibáztatni. Én is dolgozom,meg a barátnőim akik szintén dolgoznak,mind mesélik hogy nap végére kivannak. Nekem pl. ezért meg sem fordul a fejemben a gyerek vállalás. Megmaradok független nő ,mert egyszerűen a körülmények nem olyanok.
Ne véletlen,hogy feltűnő módon korcsosul a társadalom....
Hm...az az igazság, hogy nálam az emberekhez fűzött kapcsolatom dönti el, hogy mennyire "várom el" a lovagiasságot...Mindkettő nézetnek vannak részei, amiben egyet értek, és ez se ellened irányult, hanem sok olyan ismerősöm van, akik elvárják, hogy egyformán kezeljék őket, de ha kicsit "pasisabban" szólnak hozzá (ami fiúk között teljesen elfogadott lenne), akkor rögtön megy a hiszti...és ezt nem értem...Én legjobb barátommal "nemtelen" vagyok, így küszöböljük ki a fiú-lány barátság problémáit...van, hogy én hívom meg őt valamire, van hogy ő engem, általában megpróbál előre engedni, de van, hogy én tartom neki az ajtót (amin sose hajlandó átmenni elsőre, egy csomó ideig kell noszogatnom, hogy ez így ebben az esetben normális...és általában olyankor is ő lök át engem a küszöbön...xD)...Vagy ott vannak haverék, akik mellett "elpasisodtam", ha olyan témákban fiúhaver vagyok, amiket amúgy nőkkel nem beszélnek meg, sőt nő közelben nem is mondanak (esetükben nem bunkóság, hanem bizalom jele egyébként), akkor ne kezdjenek ki utána velem...Viszont ha randira hívnak, akkor meg igen is legyen udvarias, mert olyankor "nőként" megyek...ha kiderül útközben, hogy nem működik, és jobb ha haverok maradunk, akkor utána átállhatunk arra, hogy pasiként kezeljen, de addig nem...
TörlésAz öregeket sejtettem, hogy direkt hagyod ki, csak pont róluk beszéltünk etikán, és olyan szépen felsoroltál MINDENT, hogy úgy éreztem már csak ők hiányoznak..:)
Amúgy nem azt mondom, hogy CSAK a szülők hibásak...És most nem azokról a szülőkről írtam amúgy se, akik azért nem érnek rá, mert dolgoznak - apa is rengeteget dolgozott, alig láttam, éjszaka járt csak haza, és mégis mindig volt egy 10 perce, hogy beszélgessen velem, mondjuk még mindig dolgozik de már nem ilyen sokat...Ez sokkal inkább azokra a szülőkre vonatkozott, akik ráérnének, DE nincs kedvük hozzá...Rengeteg olyan szülőről hallok, aki otthon van és benyomja a gyereket az oviba (és nem azért, mert a gyerek menni akar, hanem mert ő nem akarja, hogy otthon legyen, mert zavarja...oké ez is érthető, házimunka, nem egyszerű, főleg nem egy gyerekkel, de én anyám is meg tudta oldani tv és különösebb segítség nélkül is - mert az én nagyszüleim sose segítettek neki...)...Persze másik oldalon ott van az a szülő (ilyet is ismerek), aki folyton dolgozik, de ha szabadnapja van (akár hét közben is), nem viszi be a gyereket, és amint tud megy érte, mert szeret vele lenni - és az ilyen azért szerintem nem bízza a tv-re a nevelést se...és az ilyen gyerekekből lesznek azok, akik a későbbiekben tapasztalják a negatív oldalát a fentebb említett "neveltetésnek"...
Mivel pont a napokban beszélgettünk ezekről, kicsit sem lep meg a téma :P Sajnos igen, a tisztelet, megbecsülés kihalófélben van. Abban viszont egyetértek BalckFairy-vel, hogy az a nő, aki egyenjogúságért papol, az ne várja el, hogy kinyissák előtte az ajtót, vagy előre engedjék. Elvégre a férfiak sem nyitogatnak egymásnak ajtót. Én úgy vagyok vele, hogy habár erősen feminista nézeteket vallok jó néhány dologban, azért a férfiak és nők közti árnyalt különbségeket szeretném az életemben megőrizni. Mert nekem jól esik a férfiak udvariassága, kivétel nélkül mindig kedvesek és előzékenyek velem (ellenben a nők engem is fellöknek és átgázolnak rajtam tömegközlekedésen). Mondjuk úgy, hogy szeretem a megkülönböztetett figyelmet és az udvariasságot, de azt nem szeretem, ha gyámoltalan mimózának és ostoba tyúknak néznek. Szerencsére ez már nem is nagyon fordul elő :) Viszont úgy általánosságban az embereknek nem ártana jómodort tanulniuk. Jó, oké, én kicsit középkori nézeteket képviselek, de ha annak egy kicsit modernebb verzióját építené be mindenki az életébe, a világ máris élhetőbb, békésebb, tiszteletteljesebb hely lenne. Sajnos a modern nézetek olyanok, amikkel nem tudok együtt élni, de mivel mindenkit nem tudok rávenni az én nézetemre (és nem is szeretnék, nem fogok papolni senkinek), legalább a saját életemet úgy élem, ahogy a legjobbnak látom, figyelve az erkölcsi és morális értékekre.
VálaszTörlésAzért nem csak a szélsőségek léteznek! Attól mert előrengednek a buszon,még lesz az ember mimóza tyúk vagy alárendelt.
TörlésAttól mert egyenjogúságot várunk el,még leghetünk figyelmesek egymással és a jelen esetben nem csak a férfiakról van szó mert egy másik nő ugyanúgy fel lök.
Sajnos most nagyon magamra is ismertem. :(( Elszégyellem magamat, mert én tudom, hogy olykor megbántom a szüleimet, mert heves mérséklet vagyok és nem tudom kezelni az indulataimat. :(( Pont ma gondolkodtam azon, hogy vajon okoztam egyszer jót is nekik a fájdalmon és a bánaton kívül? Utálom magamat ilyenkor...
VálaszTörlésIlyenkor mikor bedühödnél, gondolj a következményekre. Senki nem él hibátlanul; szerintem sokan elmondhatjuk hogy megbántottuk a szüleinket. De inkább azon kell gondolkodni,hogy legközelebb ne. Inkább ne reagáld le a mondandójukat- majd ha megnyugodtál ,akkor.
TörlésÉn is ezt alkalmazom,bár nekem se sikerül mindig.
Van erre egy mondás, amit még azt hiszem Einstein talált ki. Valami olyasmit jelent, hogyha a tudomány már a személyes kapcsolatokat is megbontja, akkor nagy baj van. És van benne valami. Sok dologgal egyet értek, bár engem iszonyúan fegyelmeztek a szüleim, holott azért tudtam/tudom a mai napig is hogy hol a helyem.
VálaszTörlésSzerintem az elrontást a szülők kezdik amúgy, mert a gyerek vinnyog, és néha tényleg egyszerűbb lehet odaadni neki az Iphone-t, vagy a tabletet, mert örül az a szerencsétlen szülő, ha másodállás mellett végre alhat is egy keveset, nem a gyerek rágja a fülét, vagy sír és veszekszik vele. Amit meg is értek. A másik nagy gond, hogy a gyerekek egymástól is ultra nagy f*szságokat képesek eltanulni. Tudom, mert szemtanúja vagyok annak, ahogyan egymás "szókincsét" veszik át idővel. Már ha ezt lehet szókincsnek nevezni...Na maradjunk a túl sok kötőszónál inkább.
Talán több minőségi időt kellene a feleknek együtt töltenie, beszélgetnie, vagy egy kicsit élhetőbbé kéne tenni az országot, mert ahol így esik az életszínvonal, ott tényleg egyre jobban torzul a társadalom is. Persze Afrikában más, ott már olyan szegénység van néhány helyen, hogy az emberek nem is tudnak dolgozni menni, de akkor legalább otthon marad a gyerekkel és együtt csinálnak dolgokat, és beszélgetnek, kommunikálnak egymással. Nem pedig a csészealj csattan az ajtóhoz, meg a nemi szervek röpködnek egymásra... :S
Tudom miről beszélsz. Nagyon sok idősebb ismerősöm van és mesélték hogy égtek a gyerekeikkel mikor azok visítottak a bevásárló közepén valamiért. De ha odaadod neki amit akar,akkor csak rosszabb lesz később. anyum mesélte,hogy én is ilyennek indultam- de kaptam tőle otthon érte és egyszer csak megváltoztam, pedig nem tett a tv elé,nem kaptam iphone-t,se semmit. Ilyen a személyiségem és érzékeltem hogy nagy szart érek el a hisztimmel.
TörlésEzt kéne minden gyereknek,csak sok szülő nem bírja ezt a nyűgöt. amit meg is értek,csak azt nem fogom soha: hogy mért kell akkor gyerek.
Hát Afrikában biztos másabb,de ott azért az életszínvonal,a helyzet,a körülmények a minden más. De értem amit mondasz (:
Én azt tapasztaltam, hogy mindenki saját magával foglalkozik, és azt várja el, hogy a másik ember akkor is tegyen érte, értsen egyet vele, amikor tulajdonképpen az nem akar. Az egészséges önzőség néha kilép a saját hatásköréből. Másfelől, tisztelet meg azért nincs, mert azt sem tudják, mi az. Vagyis, gondolják, hogy tudják, de az meg nem az. Amit leírsz, az pontosan ez utóbbit példázza.
VálaszTörlésOlvastam egyszer egy tanárnőről, aki a kötelezőket a fb-n osztotta meg rövid fejezetekben, mert azt a diákok úgyis elolvassák. Kifütyülték szegényt, pedig, nem egy elvetendő ötlet.
Az, hogy elméletben van egy etikett, amit a gyakorlatban nem tartanak be, az a személyes beállítódástól függ. Nem bunkózok le ezért senkit sem, de vannak alapvető dolgok – lásd: engedd előre a nőt -, amiket kortól, nemtől, akármitől függetlenül meg lehetne tenni.
Dóri teljesen megfogalmazta a véleményem.
VálaszTörlésMindenki magával törődik, hogy neki legyen jó, és egy kis kedvességbe is beleszakadnak.
Soha nem felejtem el mikor nagy bőrönddel akartam leszállni a vonatról, a sok korombeli csak úgy ugrált le, én meg ott szerencsétlenkedtem, hogy épségben lemanőverezzek vele, egy idős bácsi meg odajött segíteni. Nem mertem a kezébe adni teljesen, féltem, hogy nem bírja el és így elég furcsán sikerült peront érnem, de annyira kedves volt tőle. És azóta is mindig ha ilyenbe tudok segíteni akkor megyek, mert olyan jóleső érzés az a kis segítség is.
Így van! Valami ilyesmire céloztam én is: hogy az emberek önmagukkal vannak elfoglalva és az egojuk totál az egekben jár. Mindenkin átgázolnak a saját céljaik elérése érdekében, és manapság ritka hogy bárki is segítő kezet nyújtson.
VálaszTörlés