Még egy esély

Igazából ezt a rövid bejegyzést (mert annak tervezem), azért írom mert boldog vagyok. A tavalyi évem szarul zárult sajnos,és az év eleje se kezdődött fényesen: megkaptam a képembe egy ismerősömtől,hogy bennem semmi empátia,együttérzés (igen...pont bennem nincs aki emberekkel foglalkozik ;) ). Persze igyekeztem nem magamra venni,mert az illetőnek amúgy is önmagával van a legnagyobb baja,csak ezt kivetíti azokra akik épp próbálnak segíteni, de miután megkaptam még egyszer a fejemhez elegem lett belőle. Innentől nem foglalkozom olyan emberekkel,akik igazából csak lusták tenni önmagukért és ebből kifolyólag másokat bánt.
De nem is ez a lényeg,hanem hogy boldog vagyok: az egyik, úgy tűnik minden rosszindulatú ismerősömet kizártam az életemből,ártani már nem árthatnak remélhetőleg.  
A másik,hogy kaptam még egy esélyt az élettől: elmondhatatlanul nagy teher gördült le a vállamról és iszonyúan nagy öröm árasztott el,hogy újra foglalkozhatok olyan emberekkel ,akiknek tényleg szükségük van rám és nem csak hálátlankodnak. emlékszem, torna közben feküdtem a földön és épp pihentem,mikor eszembe jutott a Cica. A kislány,akivel a régi munkahelyemen is foglalkoztam,meg akiről anno mutattam képet. Imádni való és nem tudom mért,de nekem ő egy egyéniségnek tűnt. S elkezdtem agyalni és kétségbe esni,hogy mivel eljöttem a munkahelyemről,lehet sose látom többé. Ez olyan elkeserítő dolog volt,de próbáltam nem szomorkodni rajta.
Aztán mit adnak az istenek: felhívott egy ismerősöm,aki egy olyan helyet vezet,ahol a Cica is lakik és lehetőséget kaptam ott dolgozni.
(Ha kijelölöd a szövegrészt látod mi írtam ki- ezt azok miatt,akik esetleg még olvasnak és a rossz akaróim voltak. Nem állítja meg őket,de nem könnyítem meg a helyzetüket). Többet nem is mondok csak annyit,hogy ez számomra még egy csodálatos esély,hogy újra lássam őt,és más szeretetre méltó emberrel foglalkozhassak. ♥