Oldalak

2013. április 6., szombat

Nem bírom elviselni...

... ha egy olyan ember szenved,akit mindennél jobban szeretek. Kevés ilyen ember van az életemben,de természetesen a sors megtalálta őket.
Legdrágább barátnőm szenved iszonyú erősen a problémái miatt és elviselhetetlen a tény,hogy nem tudok ott lenni vele és fogni a kezét és átsegíteni ezeken a nehézségeken. Fejemet tudnám a falba verni,hogy itthon üldögélek,mikor ennek a szerencsétlennek így fáj. Hát komolyan ez egy nagyon szemét dolog,hogy ilyen messze élek mindenkitől! Hihetetlenül ideges vagyok és izgulok érte mióta elolvastam a levélben leírtakat. Szívem szerint felpattannék és felülnék az első vonatra ami megy Pestre. Általában nem izgatom magam túlzottan mások miatt,de a barátaimért bármit,főleg Szilviért. A 6 év az mégis csak 6 év- még ha nem is találkozunk mindennap. Az életemet adnám érte és gyűlölöm,hogy azok az emberek akik a barátainak mondják magukat rá se néznek! Hogy lehetnek ennyire érdektelenek és önzőek az emberek?! Miért?! Fülüket se mozdítják,hogy támogassák szegényemet. Értem én ,hogy minden embernek megvan a maga problémája,de könyörgöm, ha már hatalmas nagy barátnak mondom magam,akkor viselkedjek is már úgy. Nem értem az embereket sokszor.
De mindegy is,én hamarosan megyek hozzá és remélem lelket tudok belé önteni. Pedig nekem is vannak bajaim sokszor,de ez az a helyzet mikor mindent elsöprök magamtól,hogy neki segítsek - vagy legalábbis szeretnék.  Hétvégén utazom Pestre hozzá,remélem tudunk találkozni és nem lesz rosszabbul! <3
Szilvikém én veled vagyok még innen messziről is, támogatlak, gondolok rád sokat és szeretlek!


2 megjegyzés:

  1. Tegnap már meséltem, de azért ide is leírom, hogy azért megkönnyeztem ezt a bejegyzést... :) Annyira köszönöm, hogy így számíthatok rád, hogy velem vagy és támogatsz! Ne haragudj, hogy mostanában annyit kellett hallgatnod a nyűgjeimet, remélem most egy darabig nem fogod. Nagyon szeretlek, Zsófi, és borzasztóan hálás vagyok mindenért! És én is várom a szombatot, de nagyon! ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meglepődtem,hogy könnyekkel reagáltad le- először azt hittem,hogy nem érdekel majd,de örülök ha kicsit segíthettem! ^^ Távol élek tőled,de ahogy tudok úgy segítek és ha ez okoz egy kicsi örömet,akkor ezt fogom tenni =)
      Mindig veled leszek és fogom a kis kacsód (még ha nem is fizikálisan) ,s rám bármikor számíthatsz. Nekem ez nem úgy jön le hogy te most rinyálsz nekem. Ez az élet vele járója,nem lehetünk mindig toppot. Te is sokszor megszenvedted velem már- hisz mennyit sirtam minden hülyeség miatt, mégis elviseltél. Szóval ez nem nagy dolog.
      Az a nagy szám,hogy hamarosan jövök *-* Azt már nagyon várom *-*

      Törlés