Oldalak

2015. január 22., csütörtök

Dolgok amiket nem szívesen vallok be még magamnak se.

Gondolom minden embernek vannak hülyeségei,pozitív ,negatív gondolatai,egyebek. No én olyasmit osztanék meg,amiket még magamnak se merek bevallani vagy amikre nem szívesen gondolok. Egy kis személyes téma.
Szeretem a hosszú göndör hajat. Alapból én az a 'csak azért is' vagy a 'csak azért se' emberke vagyok- ami igen rossz tulajdonság,(-bár szerencsére nem mindig van jelent az életemben): én hullámos hajjal születtem és utáltam. Mindig is tiltakoztam,hadakoztam ellene, gyűlöltem,mert mért pont nekem kell ilyennek lennie.  Persze szándékosan utáltam,mert nekem ilyen volt,meg anyáéknak tetszett. Na jó,hozzá kell tenni azt is,hogy valóban nem is állt jól,mert kerek volt a fejem gyerek koromban és ez még jobban nagyított rajta.
Azóta viszont rájöttem,hogy abszolút nem utálom a göndör hajat,sőt nagyon is tetszik; szeretem elnézegetni másokon (:

Szeretem a nálam jóval idősebb embereket. Ezt a valóságban sose mondom ki senkinek,mert ezen a legtöbben már ott megsértődnek,hogy "nálam idősebb". Ebből sokan sértést hallanak,pedig eszembe se jutna bárkit is lenézni a kora miatt!
Próbáltam sokféleképp meghatározni,mint például "anyum korabeli". De volt aki ilyenen is megsértődött,úgyhogy azóta nem hangoztatom a kor témát,mert csak a baj van vele, vagy én voltam túl hiú emberekkel körül véve?!


Rettegek az új dolgoktól,a fájdalomtól (amit más okoz fizikailag) és a félelemtől. Ez így furán hangozhat,de megtud a félelem bénítani ha egy ismeretlen emberrel kell találkoznom mondjuk állásinterjú céljából. Szerencsére azt a félelmemet leküzdöttem,hogy olyanoktól már nem félek,akikkel neten váltottam jó pár szót: emiatt tettem meg azt,hogy tavaly nyáron elmentem az Országos goth találkozóra.  Ha nem gyógyítom ki magam ebből a rossz szokásomból,akkor lehet begubózva néztem volna végig milyen jól szórakoznak,az amúgy ismerőseim. (:
A félelemtől magától is tartok,mert nem szeretek megijedni és nem is szeretek félni. Tudom,hogy páran ki sem nézik belőlem,és sokat  is fejlődtem ezen a téren!

Tömegiszonyom van- lightosan. Ez lehet beörököltem-ha lehet ilyesmit-,de kellemetlen mikor a tömött buszon úgy érzem menten lefordulok a székről. De ezt én gyengeségnek élem meg és nem foglalkozom vele,ergo elhitetem magammal,hogy nincs: és így elvonatkoztatok. 

Utálom,ha van valami témám,vagy ötletem,ami másnak is megtetszik és szó nélkül lemásolja magának a saját oldalára. Nem vagyok egy irigy,gonosz csaj,mert szívesen adok bármit, de megtisztelhetne a másik fél,hogy megemlít ha már tőlem ihletődött meg.

Igazából azért vagyok fent sok oldalon,mert imádok elpepecselni a szerkesztgetéssel,meg a design alakításával. Szeretek szépítgetni és a tumblr oldalam is arra használom a kép vadászáson kívül.

Szeretem ha különböző emberek fotóznak. Ez lehet egoistának hangzik,de mivel sokan sokfélék vagyunk,így minden ember látószöge más és mindenki másban láthatja a szépet. Én is emiatt szeretek különböző modellekkel együtt dolgozni ha fotózásról van szó,mert az én elvem szerint: mindenkinek van szép és kevésbé szép oldala,minden csak fény,türelem és viszonyulás kérdése. De ugyanezt fordítva is szeretem: ha valaki belőlem hoz ki többet. Semmi jónak nem vagyok elrontója. S ezt tényleg nem egoizmusból írom, az távol álljon tőlem. 
 Utálom mikor egy ember a goth szubkultúrát bele keveri egy egészen oda nem illő  stílusba és akkor van képe rámondani hogy: "az én egyedi stílusom". Nem lányom, ez feltűnési viszketegség,vagy szimplán képtelen vagy eldönteni hova tartozz! Ámen!

Titkon rajongok az olyan emberekért,akik tehetségesek és a semmiből csodákat alkotnak (rajz,festmény,építészet,stb). Ha tehetném minden tehetséges művészt támogatnék,csak hogy lássam a műalkotásaikat,meg a kreativitásuk kibontakozását! (: 

Nem mindig vagyok erős,kitartó és pozitív. Igyekszem mindig ezt a látszatot kelteni,de néha nekem is szükségem van felkarolásra és nyugtató beszélgetésekre.

9 megjegyzés:

  1. Talán most nyíltál meg úgy igazán az olvasóid számára. :). Én is szeretem a göndör és hullámos hajat, s nem szeretem, hogy nekem egyenes a hajcsim :(( Amúgy szerintem az ismeretlen helyzetektől sokan félünk, de van aki persze letudja küzdeni, m ég ha olykor nehéz is, de bizonyos helyzetekben muszáj. Örülök, hogy nem hagytad ki az országos goth találkozót! :) én is nagyon bántam, hogy nem tudtam elmenni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát figyelj,néha kell ilyen is- legalább kicsit megismernek mások is. Ezek egy kívül állónak nem biztos hogy olyan nagyon "durva titkok",vagy ilyesmi. Ezt csak magamban kell leküzdeni. Másnak meg másokat. De én nem már úgy érzem nincs miért magamban tartogatni,plusz mivel eszembe jutottak,úgy éreztem ki akarnak jönni belőlem :P Mondjuk folytathatnám is a sort pár dologgal,mert mindig lesz valami ami én vagyok (:
      z én hajam nem egyenes,de nem is göndör... valahol a kettő között,és ezt nem kedvelem: ezért vasalom. De igazából le kéne vágni belőle és úgy megnézni milyen lesz. Bár egyszer vasalom ki hajmosás után mindig és utána békén hagyom-na akkor szeret göndörödni és egész szépen :D
      A goth talit én is majdnem lemondtam,de úgy voltam vele,hogy mért tenném?! (:
      De nyugi,tuti eljutsz te is egyszer (:

      Törlés
  2. A hullámos hajat én se szeretem...szóval ha gondolod és parókám lesz odaadom az enyémet...Mosás után úgy felgöndörödik, hogy az valami iszonyat...voltak idők, amikor azt mondtam, hogy nem érdekel már mert nem fogom fél óráig vasalni, de amióta rövid lett, azóta muszáj...xD
    Amúgy néha én is átemelek néhány öltözködési elemet, de hiába tetszenek máson, a tükörbe nézek és nem érzem magaménak...még akkor se, ha más esetleg megdicsér...én tudom, hogy közöm nincs az egészhez, és innentől zavar...(elegáns ruháknál szoktam, ugyanis az én "egyedi stílusomban" nincsenek elegáns ruhák...az erős sminkeket meg nem fogom egy kicsit "feltűnőbb" ruha miatt feladni...)
    Az viszont jó, ha elmentél a találkozóra, a személyes találkozók el tudják mélyíteni a kapcsolatokat, még akkor is, ha csak évente egyszer tudtok összefutni, és amúgy csak közösségi oldalakon tartjátok a kapcsolatot...

    És őszintén kicsit ironikus, hogy leírtad a félelmeidet egy nyilvános blogon, mert ehhez (meg egyáltalán a személyes bejegyzésekhez) nagy bátorság kell...vagyis ide is keveredhetnek olyan idegenek, akik esetleg rossz szándékúak, és beléd köthetnek...És ha magadnak se szívesen vallod be, ahhoz is kell bátorság, hogy itt így megoszd...:)

    (Mondjuk én szeretem a személyes bejegyzéseket...megismerhetjük legalább azt, aki a ruhákról/sminkekről/ételekről/egyéb dolgokról ír, és én speciel így sokkal jobban tudom élvezni az ilyen bejegyzéseket is, mert összeállhat a fejemben egy kép az íróról...:D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fentebbi kommentben írtam,hogy nekem is idiótán áll a hajam,ezért egyetlen egyszer kivasalom hajmosás után és onnantól felőlem csavarodhat, meg akit akar. (:
      Nem tudom,nekem a goth alapból elegánsabb mint egy átlagos öltözék (: Bár mindenkinek más milyen. Meg nem arra céloztam,hogy ne emeljen át az ember ezt azt,vagy ne tegye személyesebbé a stílust; én azt nem bírom mikor ilyen túlzásokba esnek emberek: hogy tele keverik rózsaszín,plázamacás világgal. Ez a kettő wtf?! Szóval érted.

      Ja,szeretek eljárni találkozókra,meg szeretek külön is találkozgatni emberekkel. De a talin lévő emberek nagy részét ismertem is,ezért volt jó így csoportosan összefutni. De hát alig jutott időnk egymásra-nagyon sokan voltunk.

      Bátorság megvan- mitől féljek? Már mindent elvettek tőlem a rossz akaróim, az álbarátok hátraszúrtak, de felálltam hamvaimból és megjegyeztem a fortélyukat- így már nem sok meglepetés érhet (: Meg aztán olyan hú de bizalmas dolgot nem osztottam meg :D

      Örülök ha kedveled a személyes bejegyzéseket- én is jobban kedvelem őket,meg szívesebben írok a tapasztalataimról (:

      Törlés
  3. Ugye tudod, hogy most egy lépésel közelebb kerültés a félelmeid leküzdéséhez? Hatalmas lehetséges nyilvánosság elé tártad önmagadat. Furcsa volt olvasnom, mert mind néhány évvel ezelőtti,mind pedig aktuális problémáim felmerültek. Talán a hajam az egyetlen, ami miatt sosem lázadtam:D Szeretem az egyenes hajam. Szépen be lehet sütni, ha szeretném, jó az úgy is, ha nem. A színe is tetszett... ettől függetlenül mindig szőke akartam lenni.. talán lázadás. Soha nem jó, ami van, akkor se ha jó. Miért ne lehetnék én is szőke - gondoltam. Majd szőkére váltottam.
    Azt hiszem, megihletett a bátorságod. Talán a közeljövőben én is írok egy vallomást:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök ha tetszett,és köszi hogy a 70. olvasóm lettél: nagyon idegesített hogy nem kerek az olvasók száma :D
      Amúgy bátorságom van, megihletődtem egyik nap a munkából hazajövet és gondoltam le is írom ha már kikívánkozik. Lehet most értem meg arra,hogy túlléptem ezeken a dolgokon,vagy közel vagyok hogy túllépjek... vagy szimplán csak másoknak el akartam mondani. (:
      De látom neked is ismerősek a dolgok amiket felhoztam. Sajnos örök dolog marad ez szerintem,hogy ami van az sose jó és mindig más kell. De hát emberek vagyunk,változunk,változtatni akarunk,ennyi (:
      Jól tetted,hogy szőkére váltottál: mindig az a lényeg hogy az ember jól érezze magát lelkileg! (:
      Csak nyugodtan,kíváncsi leszek te mit szedsz össze/miket vallasz be (:

      Törlés
  4. Szeretem a loknis hajat. Nekem szög egyenes, és máson tetszik. Néha hullámosítom, de ennyi az egész. Ám, mindig az kell, ami nincs, és én is a végletek embere vagyok.
    Ezen kívül még sok pontban magamra ismertem, amik nekem nem kimondottan félelmeim, hanem inkább átugorható gátjaim. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem semmilyen hajam van-amin egyszer hajmosás után segítek és utána hagyom szabadon és majd ő a következő hajmosásig úgyis beáll és elrendezi magát. (:
      Igen,ezt pont fentebb irtam le én is- az emberek már csak ilyenek,de szerintem nem is baj,mert legalább valami hajt minket előre,nem?! (:

      Törlés