Oldalak

2015. augusztus 28., péntek

Vadregényes kirándulások VII.

Ismét kirándulós pillanatokat osztanék meg, némi  izgalommal. Az előző témának a folytatása,ami amúgy Keszthelyről szólt. Most kicsit tovább mentünk és izgalmasabb dolgokat néztünk, illetve szerettünk volna megnézni,de a legtöbb érdekes dolog az emberi szem elől rejtve van... ,így nem olyan egyszerű megközelíteni bármit is.

Péntek
-Várvölgy: földvár (a halott város, ördögkövek és a hozzátartozó legenda)
-Zalaszántó felé: Béke Sztupa (buddhista szentély) ♥
-Rezi falu: rezi vára, várrom
-Fenékpuszta: Valkum római város rom 

  Az első állomásunk Várvölgy volt. Még előző nap megbeszéltük,hogy van ott egy nagyon jó hely,amit érdemes lenne megnézni; egy "halott város". Nem tudom,hogy nevezik e így a helyet pontosan,de mi többször emlegettük így,mert a hely ahova mentünk,régen (2-3 ezer évvel ezelőtt?) bevehetetlen városként működött. Az érdekessége a helynek az volt,hogy  kb. minden oldalról megközelíthetetlen volt -még a mai napig is- , csak egyetlen út vezet a városba.
bevallom,mikor előtte való nap szóba került,meg a hozzátartozó kapuk, én valahogy úgy képzeltem el,mint Dol Guldur a Gyűrűk Urából. Persze ez ilyen túl fantáziált gondolat volt és tudatalatt tudtam,hogy semmi ennyire extra dolog,de mégis lelkesített.
Magához a névhez két legenda is tartozik: az egyik,hogy az ördögökkel hordatták össze az erdőben lévő köveket. Az ördög répaszekéren hordta a köveket, a szekér itt összetört ezen a helyen és az ördög itt hagyta a köveket. A másik sztori, hogy a Vörösföld-tető a barátok szántóföldje volt, onnan hordták ide a köveket, hogy bejárhassanak a faluba kerülő nélkül. 
A valóságot nem tudom,hogy tudják e pontosan,de persze találgatások vannak. Egy leírásban azt találtuk,hogy a hegyet két kapu keretezi; az egész Kis és Nagy Lázhegyet bekerítő óriási, korai vas korszakbeli  földvárnak kapuja lehetett, s a köveket védelem szempontjából hordták ide.
A kutatások alapján megtudhatjuk,hogy itt több régészeti leletet, avagy "kincseket" találtak-  de ezeket nem szeretik annyira hangoztatni,se feltüntetni, így nem sok adatot találni erről. Amit mi megtudtunk egy cikkből,hogy 1879-ben  a keleti lábnál Lesenceistvánd község temetőjében sírásók találtak 15 db bronzkarikát.  A hegy észak-keleti lábánál,Lesencepatak medrében 23 db-ból álló bronz lelet került elő; illetve megint más helyen arany tárgyakra is bukkantak véletlenül.
Ezen kívül nagyon sok érdekességet lehet olvasni Nováki Gyula - Skerletz Iván leírásában- én is tőlük tudtam meg sok mindent. Hogy ebből mi a pontos igazság,nem tudni.. Van olyan érzésem,hogy sok mindent eltitkolnak a hellyel kapcsolatban.
Társaink
No,de a lényeg,hogy mi is szerettünk volna eljutni a kapukig és megcsodálni a helyet!  El is mentünk egy darabig autóval (végig szőlős részeken,ahol elég sokszor hittük,hogy eltévedtünk), ott kértünk útbaigazítást egy ott lakótól és megindultunk az útnak. Hozzánk csapódott két kalandor kutyus és egész úton elkísértek minket- nagyon jó fejek voltak.
Elindultunk egy nagyon dzsungeles úton, semmiféle jelzésen és szinte nulla térképpel. A térkép annyi volt,amit neten találtunk, és lefotóztunk előző nap. Ergo semmi. Ez mondjuk eléggé nagy hiba volt,de sajnos nem gondoltuk,hogy nagyon komplikált lenne a feljutás,meg nem is nagyon volt használható térkép. Nem terveztük meg részletesen a pályát.
Az út nagyon nehéz volt,nagyon vad- szét vágtak minket a tüskés bokrok,indák és nagyon szenvedés volt,mert nem voltunk felszerelésileg se erre rákészülve; mindketten  bakancs nélkül. 
Természetesen elsőre nem jutottunk egyről a kettőre; tulajdonképpen egy háromszöget írtunk le és mindig kilyukadtunk ugyanoda... Kivéve mikor letévedtünk az útról és eltévedtünk... Ez jellemző volt persze.  No és itt jönnek képbe a kutyák, nagyon nagy szerencse,hogy velünk voltak,hisz több lélekjelenlét volt így.
Nagy nehezen kikászálódtunk az össze vissza sétálásból, és találtunk is egy rakat követ egy területen illetve egy emelkedőt,amire elkönyveltük,hogy az az amit keresünk,vagyis a kapuk. A köveken felmásztunk,de utat sajnos nem találtunk,pedig a térkép szerint kellett volna. Itt kicsit néztünk mint borjú az új kapura,hogy mégis mi van ilyenkor,de nem akartuk feladni és mentünk,mentünk és mentünk... kerestünk.
Aztán végülis visszafordultunk, át újra a bozóton és le a szőlőkig. Ott egy ideig tanakodtunk,majd tovább indultunk,mert szerettünk volna mást is megnézni,ezt a helyet meg talonba tettük.


Ott a Rezi vár *-*
Ahogy haladtunk tovább megpillantottuk a rezi várat,ahogy kikandikál a hegyoldalból. Iszonyú szép látvány volt és megbeszéltük,hogy elmegyünk oda.
De ezen kívül láttunk egy fehér épületet a messzeségbe amiről kiderült,hogy egy buddhista szentély és látogatható. Bevallom őszintén,hogy én is kicsit ledöbbentem,mert nem hittem,hogy Magyarországon ilyesmi létezik. S mégis.  Így hát a rezi vár előtt ellátogattunk a Béke Sztupába,azaz ebbe a buddhista szentélybe.
Ha éreztetek már nyugalmat,hát itt az volt. Mikor felértünk,akkor alig volt egy két ember. Láttuk magát a szentélyt a magasba emelkedve, meg volt két árus, illetve egy meditációs központ,ami Janó szerint új dolog,mert régen nem volt itt.
Körbenéztünk,láttunk igazi szerzeteseket, vettünk ezt azt, megnéztük a szentélyt,körbejártuk és indultunk tovább. Egyébként a szentélyen kívül elvileg van ezeknek a szerzeteseknek itt valami kolostoruk is-de szerintem nem látogatható.

A sztupa után elmentünk Rezi faluba,ahol megkerestük a várat. Itt azért volt útmutatónk és hamar meg is találtuk a helyet. Persze a várhoz itt is hosszú út vezetett.... felfelé, köves úton.... mi meg már leharcoltak voltunk az ördögköves kaland után. De felküzdöttük magunkat és végre megvolt a hely. A vár rom nagyon magasan volt és irtó klassz volt a kilátás.
Visszafelé volt idő a hülyéskedésre Fenékpusztán,aminek köszönhetően felfedeztük a Valkum római város romot.... Ez az a rész mikor bolondozás van és mégis találunk valamit amit már régóta kerestünk.
Persze hoztam egy jó pár képet,hogy el is lehessen képzelni! (: 

Az ördög köveknek hitt kövek. De mivel ezek nem azok,kérdés,hogy mik ezek??!! Valamit felfedeztünk.

Erre az emelkedőre hittük,hogy megtaláltuk a kapukat.

Akartunk a kutyukról egy normális képet ami persze nem jött össze :D  De az én arcomról mindent le lehet olvasni miután hozzám dörgölőztek úgy, hogy előtte a mocsárba ugráltak , meg alapból büdik voltak.

:D

A Rezi vár a hegyek között *-*

A Béke Sztupánál- imazászlók,amikre én azt hittem,hogy valakinek szülinapi zsúrja van. :D

Zalaszántó térkép

A meditációs épület- bemenni nem akartam,mert  para volt.


Ennek a kinézete marha undorító,de praktikus  füstölő tartó.

A szentély hátulról.

Szintén, csak nélkülem :D

Egy csomó ilyen alkotás volt elkülönítve.

Oldalról.

És szemből. Szerintem szép hely volt és jó volt körbejárni.

Érdekesség.

Mentünk Rezi felé (:

Egy kígyó fej alakú kő- szemből jobb lett volna.

Mikor végre felértünk a tetőre :D  Nagy megkönnyebbülés volt.

A vár így nézett ki valamikor.

S így néz ki most- vannak felújított elemek.

Belülről.

Látkép (: Egyébként az a fehér épület a kép közepén a Béke Sztupa- innen nagyon jól rá lehetett látni.

A táj felett :D

Volt idő a marhulásra :P

Egy kis Rezi hazai Rézi nénitől :D Fincsi volt amúgy.

Visszafelé muszáj volt egy kicsit hülyéskedni- és kivételesen nem a saját ötletem volt :D :D A kocsisok ránk dudáltak és besírtam párszor a röhögéstől :D

A Fenékpusztás marhulás közben feltűntek a romok,amiket Janó keresett pár nappal ezelőtt.

Bejártuk a mini Fenékpusztát- és ennyit találtunk. Mire idáig eljutottunk már ki voltunk.

Itt meg a római romok.

Szintén (:
Nagyjából ennyi volt a pénteki napunk. Nagyon hosszú és nagyon fárasztó volt,de az Ördög köveket nem adtuk fel persze ;) Hamarosan arról is.

Ismerősek a helyek?
Járt valaki már itt? (:
Mit gondoltok a titkokról? Jobb ha tikok maradnak vagy jobb felfedezni?

4 megjegyzés:

  1. Nagyon jó képek, nagyon tetszettek! Még ilyet, sokat! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szuper,örülök ha tetszik- hidd el átélni is izgi volt (: Lesz még ilyen,meg ehhez hasonló (:

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Jöhettél volna velünk (: Tetszett volna.

      Törlés