Oldalak

2014. november 17., hétfő

Film élmények ♥

Végre újra lehetőségem van filmeket nézni- és ncoreozni. Valamiért a kosztümös filmeket vettem elő,-habár ezeket már régebben láttam- illetve egy viking témájú művészfilmet.

Értelem és érzelem
"Az Értelem és érzelem (Sense and sensibility) című regény szerzője a 19. századi angol írónő, Jane Austen. 1811-ben adták ki, a mű Austen első regénye. Többször megfilmesítették, a legutóbbit 1995-ben Ang Lee rendezte."  Én ezt a változatot néztem.
"A Dashwood lányok pénz nélkül maradnak apjuk váratlan halála után. Egyetlen esélyük, ha jól mennek férjhez. Az idősebbik lány, Elinor (Emma Thompson) nem bízik az érzelmeiben, és bár Brandon ezredes (Alan Rickman) és Edward Ferrars (Hugh Grant) is megkörnyékezi, úgy véli, a szív dolgaiban is az eszére kell hallgatnia. Húga, Marianne (Kate Winslet) viszont egészen más természet. Csöppet sem leplezi az elbűvölő Willoughby (Greg Wise) iránt érzett szenvedélyes szerelmét. "

Nagyon szeretem ezt a filmet, régebben többször is megnéztem - a kosztümös filmeket főleg ami romantikus témájú. (spoiler) Talán túlzottan bele tudtam magam élni: Marianne karaktere az amivel igen azonosulni tudtam. A filmben ő volt az aki hitt a szerelemben,aki tojt a szabályokra,az etikettre ha a szerelméről volt szó és ki tudta mutatni az érzelmeit. Talán ez az a a karakter ami legbelül bennem is van és amire a legjobban vágyok.
A testvérét Elinort is megértettem, mert ő meg nagyon óvatos és féken tartja az érzelmeit- ez a karakter meg inkább a felszínemet fejezi ki.
Szóval imádtam hogy azonosulni tudok a filmmel. Sajnos én is éreztem ilyen féktelen szerelmet ,amit ez a Marianne és ugyanúgy felvállaltam s szintúgy pofára estem és szenvedtem. Annyira átjött az összes érzelem.
Meg tipikusan bemutatja,hogy az embernek sose az kell aki érdeklődik iránta és jó ember... Marianne felé érdeklődik a Brandon ezredes és az a Willoughby. S persze hogy az utóbbit választja,aki szemétséget művel.
Egyébként bírtam a színészeket is; Alan Rickman egy nagy kedvencem és mikor először láttam a filmet majdnem lementem hídba,hogy egy romantikus filmben szerepel :D
Hugh Grant meg egy másik nagy kedvencem- annyira bírom az alakításait. Őt a Sztárom a párom című filmben kedveltem meg igazán (:
Kate Winslet szintén illik ezekbe a filmekbe. Őt csak a Titanicból ismerem.


Büszkeség és Balítélet 
"Anglia a 18. század végén. A Bennet család életét felbolydul, amikor a közelükbe költözik Mr. Bingley, a tehetős agglegény.
A férfi baráti között ugyanis biztosan bőven akad majd kérő mind az öt Bennet lány számára. Jane, a legidősebb nővér azon
fáradozik, hogy meghódítsa Mr. Bingley szívét, míg a vadóc Lizzie a jóképű és dölyfös Mr. Darcyval ismerkedik meg, kirobbantva
ezzel a nemek háborúját. Amikor Mr. Bingley váratlanul Londonba utazik, magára hagyva a kétségbeesett Jane-t, Lizzie Mr. Darcyt
teszi felelőssé a szakításért."


Ezt a filmet most láttam először- habár többször hallottam róla. Igazából nincs nagy véleményem róla,nem mondanám hogy megfogott volna. A műfajába fantasztikus,de volt egy két karakter aki idegesített ráadásul a témája ugyanaz volt mint az előző film amit említettem.
Az anyuka karaktere (spoiler) a végtelenségig idegesített,mivel minden második mondata az volt hogy a lányai mikor mennek férjhez és mindenkire rátukmálta volna őket. Leírhatatlanul idegesített és utáltam a jeleneteit; hiperaktívkodott, pattogott, hisztizett. Pofán vágtam volna :/
A Mr. Darcyt alakító színész nekem szimpatikus volt nagyon- és helyes is :D (Matthew MacFadyen -féle verziót láttam)
Viszont az Elizabeth Bennet-et (Keira Knightley ) alakító színész abszolút unszimpatikus volt- irritált az arrogánssága, a bunkózása meg ez a mindenkinél mindent jobban tudó stílusa. Egyedül az tetszett benne,hogy nem ment férjhez ahhoz akit nem kedvelt csak azért hogy mások kedvére tegyen-volt véleménye és kiállt magáért. De a színésznő miatt nem tudtam élvezni- lehet másik verzióban megnézem majd még egyszer.


Valhalla Rising
"A kilencedik században játszódó viking kalandfilm igazi fesztivál kedvenc. One-Eye (Mads Mikkelsen), egy néma viking harcos aki fogyatékosságai ellenére természetfeletti erővel van megáldva. Bár rabként él, lemészárolja fogva tartóit és Are nevű társával hajóra száll. A végtelennek tűnő ködön áthajózva megpillantanak egy ismeretlen földet, ahol megkezdik kalandos utazásukat. Ahogy az új világ felfedi a titkait, úgy süllyednek egyre mélyebbre hőseink, akiknek útját véres csaták tarkítják. "

Na ez egy érdekes film. Utána olvastam,és az ncore-os hozzászólások szerint egy művészfilm, és hogy irtóra rossz. Nos én se vagyok elragadtatva, de talán mert nem vagyok hozzászokva a művészfilmekhez.
Igazából történetileg semmi, látványvilág szerint (és itt nem a repkedő végtagokra, meg a rengeteg akció jelenetre gondolok) is nulla.
Tetszett a filmben (spoiler) ,hogy fogva tartóin felül emelkedik a főszereplő faszi-aki nekem amúgy szimpatikus- és lemészárolt mindenkit ,majd a kis sráccal lelép. Később belefutnak ilyen keresztény térítő papokba és egy kisebb csapat pogányba, akik áttérőben vannak (fúj..).
De igazából semmi lényeg nincs benne. Alig van párbeszéd a jelenetekben, és csak annyi a történés hogy mennek,felfedezik az új helyet- ahol a keresztény buzik beakarják kebelezni a helyet és téríteni..., a Fél Szemű főszereplőnk meg csak megy a maga feje után a végén ,mire mindenki meghal a csapatból ,őt agyon veri egy rakat őslakos. Oké.
Olvastam egy blogot; Ágoston Dániel blogját,ahol nagyon szépen összefoglalta a filmről alkotott véleményét.
Én ebből egy kis részt kiemelnék,ami nekem nagyon tetszett: "Ne szépítsük: ennek a filmnek a története elejétől a végéig az Eddákban gyökeredzik. A film pedig a norvég mitológia szimbólumainak egymásutánja. A félszemű, aki emberfeletti képességeit fokozatosan teszi nyilvánvalóvá, egyértelműen a félszemű Odin, az eltűnt, majd vörösre festve előkerülő, megőrült és hitét vesztett keresztény harcos a régi, elhagyott hit belátásának szimbóluma, a film végén szereplő, vörösre festett indiánok a Ragnarök, és az egyetlen életben maradt szereplő, az ártatlan kisfiú pedig az új Yggdrasil - az életben hagyott remény jelképe. Merthogy igen, Odin is meghal, hiszen ő nem a halhatatlannak tartott egyetlen isten."

2 megjegyzés:

  1. Az első kettőt láttam, és szeretem is, bár a Büszkeség és balítélet nekem a régi változatban jobban tetszett. A Valhalla Risingot meg megnézem, amint tudom. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A valhalla ilyen művészfilm,szóval szerintem te értékeled majd. Meséld el ha sikerült meglesni (:

      Törlés