Oldalak

2014. november 25., kedd

Mi lesz a jövőnkkel?!

Húgom érettségire készül, amit én is végig csináltam pár éve. Nagyon sokat szoktunk beszélgetni ezekről a tanulási dolgokról,meg hogy hogyan tovább.
Nem tudom hogy csak engem foglalkoztat e ez a téma, vagy esetleg másnak is a gondolatai közt motoszkál ez.
Kicsit belegondoltam magam a most születő gyerekek,meg a nálam fiatalabbak helyébe és totál kilátástalannak látom az életüket. Én is fiatal vagyok, és ezért szívom meg. Anno elvégeztem sok stresszel az általános iskolát, majd később még 4 évig a gimnáziumot; leérettségiztem.... Akkoriban minden ember azzal jött hogy "gyerünk, le kell tenned az érettségit, ez a legfontosabb dolog az életben,ezzel majd többre viszed, ez kell az élethez". Megcsináltam. És? Mi történt? Mivel lett nekem jobb? Akárhova akartam utána menni dolgozni jöttek a kifogások: nincs elég szakmai tapasztalatod, pályakezdő vagy,túl fiatal vagy,stb.
Oké, akkor pár évre rá elvégeztem egy szakmát- fényképészként kezdtem,de azt vizsga előtt ott hagytam (hogy miért az hosszú ,de megvolt rá az okom), majd egy teljesen más pályán kezdtem újra, ott le is tettem a vizsgám nem kevés stresszel. Szóval van egy érettségim,és van egy szakmám, plusz pár évnyi szakmai tapasztalat.  És ezzel mit értem el?  Ugyanúgy jönnek a kifogások: fiatal vagy, illetve menjek külföldre dolgozni.... Most akkor ne legyen az ember elkeseredve?! Mást se kapok az arcomba minthogy fiatal vagyok.... Ismerősök azzal jönnek hogy fiatal vagyok,könnyű elhelyezkednem, míg a munkaadó meg elküld ugyanez miatt. Most akkor wtf?!
S pontosan erről beszélgettünk húgommal,hogy ő is hajt meg kemény elvárásoknak tesz eleget- holott jól tudja mi vár rá: a semmi. Mivel az országunk képtelen a lehetőségek előteremtésére. Elvárják hogy sokasodjon az ország,meg szüljél ezer gyereket,de a jövőjüket nem biztosítják.
Szenvedünk a suliba,szenvedünk a szakmával/egyetemen és mikor vége mindenki meg van lőve,mert fingja nincs az életről ,és elhelyezkedni meg lehetetlen.
Én örültem mikor végeztem a szakmával,mert gondoltam így jó lesz- hát nem; minden egyes hirdetés külföldre szól!
A lényeg hogy sajnálom a jövő generációit,mert életképtelen országban élünk. Igazából nem tudom mi lenne velünk az idősebb réteg nélkül- azokat még munkába tartják,a fiatalokat meg küldik el/nem alkalmazzák. Egyszerűen nincs jövőkép,és nincs motiváció.

6 megjegyzés:

  1. Ezen már én is mélázgattam. Félretéve azt, hogy vannak készségek, melyekkel talán könnyebb elhelyezkedni, nagyon fontos, hogy kinek milyen a kapcsolati hálója, és hogy tudja magát eladni.
    Kilátástalannak azokat tartom, akik egyik-másiknak a híján vannak, és nagyon nagy szerencse kell manapság az élethez. Kitartás és szerencse. Anno én leérettségiztem, tele voltam tervekkel, hogy majd egyetem, meg miegymás. Ehhez képest lett egy szakképzés, aztán még egy, aztán még egy, és nagy sokára főiskola. Megmondom őszintén, most úgy tűnik, hogy bármit csinálok ilyen szempontból, egy kutya, mert semelyikkel nem vagyok előrébb.
    Én is ezt mondom, hogy annyi a hátrányunk, hogy nincsenek lehetőségek. Megragadható, élhető lehetőségek. A húgodnak annyit mondanék, hogy ne adja fel, igenis csinálja, mert lehet, hogy neki be fog jönni az élet. Sosem lehet tudni, és ne feküdjön úgy le, hogy nem tett meg mindent.
    Az utolsó mondatoddal pedig, teljesen egyetértek.

    VálaszTörlés
  2. Ismersz, és beszélgettünk is már erről. Én felnőtt fejjel idén érettségiztem le ( a hogyan külön vicc volt ami minősíti az okmányt magát is), de valahogy semmiképpen nem tágultak ki a lehetőségeim. Lehetőségem van továbbra is írástudatlanokkal körbevéve gályáznom egy olyan cégnél ami kiadja a szabikat, csak te nem tudsz róla (max a fizupapírodon), és amikor ezt szóvá teszed a többieknek kiröhögnek, hogy megszivat a cég, és kirúgnak. Mintha jobb lenne attól hogy beletörődünk a posványos létezésbe, és rossz lenne ha kiállnánk magunkért, és a többiekért.

    Nem kapok állásajánlatokat, csak ugyanazokat mint eddig. Ma a diplomák vannak azon a szinten mint 14-15 évvel ezelőtt az érettségi volt. Akkortájt ha volt szakmád, megéltél. Ha volt érettségid, akkor már feljebb kerültél a ranglétrán. Diplomásként főnök voltál. Ma? Van egy érettségid? Ki nem **arja le? (pláne hogy a tudás amit "ad" szinte semmit sem ér magában) Van egy random diplomád? Mehetsz kisfőnöknek a mekibe, vagy valami irodába ahol nem kell szakképzettség, csak papír. Ha mérnök vagy? Elmehetsz robotolni valami gazdag fickó/nő keze alá akinek nincs diplomája, csak pénze mert jó helyre született, vagy kellően gátlástalan és törvénytelen volt.. vagy valójában mindene a bankoké... :D
    Nem csak itthon van amúgy ez... mindenütt a "fejlett" világban. És az abszolút vicc, hogy egy egyszerű szakma elsajátítása után jobban keres az ember, mint sok sok év tanulás és stresszelés után. Mert túl sok az "értelmiség" és túl kevés a szaki. Melós van dögivel... de csak idomítottak. Szaki viszont fehér holló!
    Egy mai fiatal akinek alátolnak a szülei sok dolgot, olyan kényelemben és dőzsben él (még a csóróbbja is) mint 15-20 éve a jómódúak (de nem gazdagok). Hozzászoktak hogy csak hisztizniük kell, hogy nekik jogaik vannak, és nem lehet velük így meg úgy bánni. Hozzászoktak hogy ha a tanár szigorú (és lényegében csak a szülők munkáját végzi mikor neveli a kölyköt), akkor csak perekkel fenyegetőznek ha szigorúbban rájuk szólnak, és így szinte mindent megúszhatnak.
    Hozzászoktak hogy jogaik vannak, de kötelességük semmi. Ezek után pedig miféle életcélt dédelgethetnének egy újabb ájfón, vagy cipő nélkül?
    Azt tanulják a környezetükből (akik lényegében nevelik őket a szülők helyett) hogy a divat és a közösség az első. Ebből a közösség még rendben is lenne, ha az a közösség építéséről szólna, és nem arról hogy közösen nem csinálnak semmit, vagy csinálják ugyanazt és kiabálják hogy mekkora egyéniségek.

    Az ilyen fiataloknak szinte semmi lehetősége arra hogy életképes emberré váljon. Amint kiesik a fészekből két lehetősége marad. Vagy a társadalommal megy szembe és bűnözni kezd, vagy percek alatt nő fel, és érik be. Erre pedig az iskolában nem készítik fel az embert.
    Az érettségi nevével ellentétben nem tesz senkit éretté...
    Hiszen gondoljunk bele... valaki használta a héten a kovalens kötés tudást? Vagy ki kellett számítania az alfa sugárzás bomlásának mértékét? Netán a boltban 4x-3y almát kért a kofától aki adta is megfelelő mennyiséget? Vagy szükségünk volt arra hogy valaki a régmúltban emóskodott-göthösködött, majd szifiliszes lett?
    Kétlem...
    Annyi hasznos dolgot lehetne tanítani a mai diákoknak. Csak épp a legtöbbje olyan tudást adna a kezükbe amivel a mai urakat megfosztanák 10-15 év múlva az úri pozíciójuktól! Ez pedig miért is lenne érdeke bárkinek is az urak között.. nemde?

    VálaszTörlés
  3. Nagyon igaz minden, amit írsz, és basszus ez totál elkeserítő :( Úgy értem mi hajtsa előre az embert, ha akármennyit tanul, soha sem lesz elég jó? Hogy kapjon a fiatal generáció fejlődési lehetőséget, ha a korunkra hivatkozva küldenek el minket? És mivégre akarjunk tovább tanulni, ha egyes emberek több diplomával a kezükben az utcán élnek? Elferdült, beteg egy világ ez. Eddig csak a magam szemével néztem a dolgot és én elélek valahogy, de ha lesz egyszer gyerekem, milyen jövő vár rá? Mivé kell válnia, mit kell majd tennie, hogy vinni tudja majd valamire és el tudja tartani magát? Nagyon komoly témák ezek és sajnos a válasz sokszor elkeserítő :(

    VálaszTörlés
  4. Mindegyikőtökkel totálisan egyetértek- és mindannyian elmondtátok a sok pluszt ami még az én fejembe külön volt csak nem irtam le így. De jól mondjátok. Ma semmi nem olyan mint régen, a papírjainknak semmi haszna...a tanulásnak semmi haszna...a szakmának semmi haszna (mert ugye ott is jó h az ember levizsgázik,de az se nagy cucc ,meg tudás mivel sokan konkurenciát látnak bennünk így nem fognak kiképezni a mesterség fortélyira... ezt is szem előtt kell tartani!) A lényeg hogy semmi nem ér semmit.
    Egyszerűen kapcsolatok kellenek, xy befolyásos embernek kell hogy a rokona légy, gazdagoknak kell lennie a szülőknek és minden rendben.

    VálaszTörlés
  5. Egy munkaügyis előadó a következőket mondta nekem:

    Az állások 80%-át!!! meg sem hirdetve töltik be. Azaz ismerősök cimbiken keresztül történik. A maradékból is jó részük csak a kötelező meghirdetés miatt jelenik meg a felhívás, de a valóságban már az is le van zsírozva előre. A maradékból válogathat az ember.

    Személyes megjegyzés... az országból ki lehetne takarítani az összes fejvadászcéget egy állami tollvonással. Csak annyit kellene csinálni hogy a munkaügyi központok vennék át a szerepüket. Ezáltal több lenne a közalkalmazott, és a fizetésekből sem nyúlna le senki, így a melós is jól járna úgymond. Bár lehet a cégek innentől nem fizetnének annyit mint most, hiszen fizethetnek annyit mint most, csak a fejvadászok kis haszna megmaradna maguknak....

    Sajnos egy intelligensebb alsóközéposztálybeli ember jobban elvezetné az országot profi stábbal mint a mai vezetőink. Ekkor pedig nem szerepelne a biosz tankönyvben az epillálás technikája, és a szemöldökszedés sem lenne tananyag. Ahogy a másodikos matek könyvben sem az szerepelne hogy "Erzsike elmegy 100 euróval Bécsbe vásárolni, Vesz Petinek 7 euróért ajándékot. Hány forintja maradt Erzsinek?" Mindezt anélkül hogy megadnák az átváltást. :D

    Borzalmas degeneráltságképzés megy az országban. És az esélyegyenlőség nevébe a családi háttér miatt bekerülnek olyan diákok is a fősulikra akik csak a helyet foglalják amúgy... mert nem a tudás miatt kerülnek be, és ha már csórók kapjanak támogatást, hanem a csóróságuk miatt kerülnek be. :( Ez pedig minden csak nem igazságos és egyenlő.

    Nemrég bementem egy munkaközvetítő céghez és majdnem kizavartak, mert figyelmetlen voltam és nem olvastam el a táblát: Roma munkaközvetítő... szóval laza mozdulattal rasszista módon diszkrimináltak... megint csak ennyit az egyenlőségről.

    A vezetésnek nem érdeke értelmes, és gondolkodó embereket kinevelni, hiszen akkor csak átlátnának a trükkjeiken és a mutyijaikon. :(

    VálaszTörlés