Oldalak

2015. november 25., szerda

A fiatalság ára

Sokat gondolkodom évek óta ezen a témán,főleg mert az elmúlt években -vagyis mióta dolgozom- folyamatos problémákba ütközöm egy olyan állapot miatt amiről nem tehetek: és ez a fiatalságom.
Sokszor meg sem szólítom az embereket,vagy épp emiatt hezitálok mert nem tudom,hogy mi az amin megsértődnek és mi az amin nem. Mocskosul bután hangzik,de eljutottam arra a pontra,hogy rosszul érzem magam a fiatalságom miatt; mintha bűnös lennék. Tudjátok,szörnyű volt nap mint nap úgy létezni egy közösségbe,hogy megvető és féltékeny pillantásokat kap az ember, illetve -burkoltan- gonosz "poénkodásokat", be/meg/leszólásokat.
Nem elég,hogy ilyen életkorban nem sok embert vesznek komolyan,de sokan szeretik fitogtatni,hogy ők a nagyobb hatalmúak,mert x idő és tapasztalat van mögöttük és egy taknyos ne merjen okoskodni. Nos ez az amit én mindig tiszteletben tartottam,mert valóban aki nálam idősebb,az tuti több mindent átélt már és többet tudhat, viszont ha én nem vagyok határozott például a munkámban,akkor az hogy néz ki?!  S itt nem arról van szó,hogy én okoskodok vagy jobban tudom a másiknál,egyszerűen helyt kell állni,mert máskülönben a bénázás vet gyermeki fényt az emberre.

Számomra ezek nehéz kérdések voltak régebben és mára idétlen beidegződéseké lettek. Egyedül a kolléganőimet és a környezetemben élőket tudom kezelni,mert ott evidens például,hogy összetegeződünk. De egy ismeretlen embernél már nehéz,mert ha magázom,de épp ő marhára fiatalnak/fiatalosnak érzi magát,akkor úgy megsértődik mint a huzat... Viszont ha letegezem,akkor meg milyen pimasz meg tiszteletlen vagyok. Ez tipikus "van rajtad sapka azért,ha nincs rajtad akkor meg azért kapsz" esete.
Az ember alapesetben az otthonról hozott és az iskolában belevert viselkedési formákból indul ki. Megtanuljuk,hogy a néniket,bácsikat magázni kell,mert úgy illik... Csak hogy egy idő után mi magunk is idősödünk és elég csak a hivatalos személyeket magázni (bár szerintem tökre cinkes,hogy ha teszem azt elmegyek orvoshoz és az fiatalabb mint én :D ).
De ez csak egy része az elgondolásomnak. Ott vannak még azok a hiú idősebb nők,akik féltékenységből bántanak másokat és mindent elkövetnek,hogy az illető szarul érezze magát (akár azt is megkockáztatják,hogy ne dolgozzanak együtt,ergo eltávolíttatják). Sajnos tapasztalatokról beszélek,ezért merem ilyen biztosan kijelenteni ezeket.
Akárkivel beszélek erről a témáról,mindig elmondom,hogy tini koromban álmomban se gondoltam volna,hogy egyszer a fiatalságom lesz a bűn és minden baj okozója. Főleg mert ez egy olyan állapot,amiről nem nagyon tehet senki. Szerencsére sok megnyugtatást kaptam már azóta,de maga ez a helyzet,hogy létezik ilyen probléma eléggé kiábrándító.
Ráadásul -csak hogy a magam szemszögéből nézzük- én nem vagyok az az egoista,meg szemétkedő ember,aki bármivel is kérkedne ,meg mások orra alá dörgölné. Sose éreztettem egy kolléganőmmel/osztálytársammal (szakmánál) sem,hogy én jobb lennék,mert fiatal vagyok. Nekem alap esetben minden ember full egyforma és úgyis mindent a viselkedése,hozzáállása és személyisége fog meghatározni. Olyan magasról tettem mindig  is a korra és a korkülönbségekre,hogy eszembe se jutott ilyenekkel foglalkozni,most meg azon kapom magam,hogy folyton ezen kattogok és nem lépek túl a témán. Ez kicsit olyan dolog,mint mikor harc közben figyelmetlenségből megsérül az ember egy ponton és onnantól folyamatosan azt a pontot figyeli/védi.  Nekem ez beleégett az életembe és nagyon bánt, mert maga a fiatalság múló dolog és félő,hogy ennek fényében stresszelem szét a fiatal koromat,majd mikor elmúlt, akkor meg bánom,hogy ilyenek foglalkoztattak.
Nehéz ügy.

Ti mit gondoltok erről?
Volt atrocitás a korotok miatt? 
Van hiú ember a környezetetekben? Hogy kezelitek?

10 megjegyzés:

  1. Nos, néha velem is megesik az ilyen. Egyrészt az, hogy tényleg nem tudom, hogyan szólítsak meg embereket, tegezzem e vagy magázzam. Bár a tisztelet kimutatása mindig elsődleges szempont, és ehhez tartozik a magázás is, tény hogy akadt olyan helyzet, mikor ezért leszidtak. Szerencsére nem volt sok ilyen eset, így nekem nem alakult ki folytonos gondolkodás ezen. És lényegében leírtad azt, amiért nem kéne elpazarolni a fiatal éveidet: egyszer elmúlik és utána bánhatod, hogy így tettél. Elgondolkoztató, tény, de ne változz mások miatt. Legalábbis amiben képtelenség, végképp ne akarj más lenni. Nehéz nem magunkra venni, mert én is képes vagyok sok ostobaságot elhinni és tényként kezelni, holott nem kéne. De meg kell tenni annak érdekében, hogy a napjaink tényleg hasznosan és úgy teljenek, ahogy annak kell. Az biztos, hogy ebből tanulva, kivételes idős hölgy leszek majd, aki nem lesz olyan gonosz kis boszorka, mint amit leírtál és tőled nem fog egyetlen akkori fiatal sem szenvedni azért, mert ő fiatal. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pont nem rég beszéltem Blith-al erről,hogy tulajdonképpen tegezve is meglehet adni a tiszteletet és magázva is lehetünk ótvar parasztok. Szóval nem feltétlenül ezen múlik a dolog, és pont ettől marha nehéz ez az egész. Mindig lesznek fura emberek, hiú emberek,kötekedők...Szóval nagyon jól tudom,hogy semmi nem egyszerű ebben az életben,de én sokáig képes vagyok rágódni egy megtörtént balfaszságon,vagy erősebb beszóláson.

      Azt nem tudom előre megmondani,hogy milyen öregasszony leszek: szerintem olyan amilyenné az élet tesz addigra. (: Lehet hogy jó arc,de lehet az is hogy nem lennék a saját szomszédom se.

      Törlés
  2. Próbáld azt rögzíteni magadban, hogy túl fiatal vagy ahhoz, hogy ilyenekkel foglalkozz?

    Egyébként - kortól függetlenül - valahogy engem nem tud érdekelni az emberek véleménye...vagyis...ha kikérem esetleg egy idősebb ember véleményét valamiről, amiben bizonytalan vagyok akkor, de alapjáraton jobban hiszek a fejjel a falba és majd megtanulom dologban (tudom, ostobán hangzik, de véleményem szerint az emberi természet sokkal könnyebben formálható saját tapasztalatokkal, mert nem szeretnek másokra hallgatni, mert mindenkiben ott van valami dac, hogy ő akkor is jobban tudja mi a jó neki)...Viszont, ha nem kérek véleményt, és kapok az olyan, mintha "felülbírálnák" egy döntésemet...és lehet, hogy "túl fiatal" vagyok, de akkor is az ÉN életem, az én hibáim, az én sikereim...nehogy már "más élje" az életemet...

    Mondjuk nálunk - sajnos - alapfelállás, hogy én fiatal vagyok, ezért hülye és mindig tévedek...viszont többnyire a külsőm miatt, és a (leendő) szakmá(i)m miatt támadnak...a külsőmhöz semmi közük nincs (gondolom ez vitathatatlan, nem tudhatják jobban, hogy érzem magam jól ÉN a SAJÁT bőrömben, az meg, hogy kinek mi tetszik az mindenkinek a saját dolga)...
    A szakmák meg...számomra sokkal fontosabb, hogy önmagam lehessek a szakmámban, mintsem betegre keressem magam esetleg, de csak egy agymosott valaki legyek, aki nem is igazán önmaga...
    Bölcsésznek tanulok...itthon nem igazán van jövője a dolognak valszeg...és a családban kimondottan megvetik a bölcsészeket...De megtaláltam önmagamat, élvezem a dolgot, és szó szerint kivirultam, amióta ezt tanulom...valahogy olyan, mintha kiteljesednék (?)...és hiába az élettapasztalat, és hiába keres az orvos jobban pl...ott biztos nem lehetnék teljes, mert ez a valami, amit itt megtaláltam hiányozna az életemből...Szóval szerintem külső szemlélő ezt nem tudja megmondani...Jó tudom, a mai világ alapja a pénz, és ilyenkor jön a könnyű, hogy anyáék eltartanak, de nem lesznek mindig ott, meg ilyenek...De...hiszek abban, hogy nincs lehetetlen, tényleg szinte ragyogok már, és tudom, hogy így akármilyen akadály jön, kreatívan és kitartóan fogok nekiállni, és valahogy megoldom...Ellenben, ha teszem azt valami olyan lennék, amit nem is szeretek csinálni, és valami rossz történne, elszegényednék, akkor ott lennék leégve, roncsként, és nem is akarnék többet az élettől...
    (A másik választott szakmám a piercinges, az csak szimplán érdekel, és hobbi szinten szívesen űzném...:))

    Plusz szerintem annyi a fiatalok mellett szól minden szempontból, hogy mi "ebbe a világba" nőttünk bele, az idősebb emberek nagy részének köze nincs ahhoz, hogy mi folyik mostanság...legalábbis az én környezetemben mindenki csak 60 évvel ezelőtti dolgokról tud magyarázni...de már nem 60 évvel ezelőtt van...volt egy rendszerváltás és rengeteg reform...(hogy jó vagy rossz irányba az mindegy, a mostani tanulóknak/munkavállalóknak a MOSTANI helyzethez kell alkalmazkodni, nem a 60 évvel ezelőttihez)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De hogy lennék már túl fiatal,hogy ilyennel foglalkozzak,ha egyszerűen a minden napjaimat teszik ezek ki?!

      Nos értem a te hozzáállásodat,de én meg nem vagyok ennyire 'fejjel a falnak' típus. Én a csendben mérlegelő fajta vagyok; szívesen meghallgatom egy adott témáról mások véleményét- főleg ha már én kértem ki- és utána eldöntöm mit kezdek vele (megfogadom vagy sem, építő jellegű rám nézve vagy nem, hasznos,vagy nem...).
      Ha úgy osztják az észt,hogy nem kérdeztem és még csak nem is válik hasznomra,akkor szoktam keresztbe leszarni mindent.
      Alap esetben nem foglalkozom az emberek véleményével- max ha én kérem ki. Jelen esetben ez,hogy leírtam a blogomban a gondolataimat és Ti reagáltok valahol várható volt,mert én feltettem egy témát. Ergo nyilván érdekelt valahol a Ti hozzáállásotok a kérdéshez... Ezt meg nyilván nem fogom leszarni (:
      Abban igazad van,hogy ne más élje az életedet- ezért is mondom sokszor,hogy más ember nem tudhatja jobban nálam a saját gondjaimat,mert én élem az életem és nem ő az enyémet.


      Jó mondjuk a bölcsészeket alapból mindenhol lenézik,mert hogy elvileg nem sok értelme van... Most ebbe én nem fogok beleszólni, de azt tudom,hogy ha egyetemre mentem volna,akkor nekem is ezen a szakon lenne a helyem az tuti.
      Az meg alap dolog szerintem,hogy nem csinálunk olyan szakmát amit marhára utálunk... Nyilván nem is lennél jó orvos -még ha le is vizsgázol-, ha utálod csinálni,utálod az embereket, utálod az egészségügyet. Én például rossz irodista lennék,mert undorodom az egésztől,hogy egész nap ülnek és csak pötyögnek a gépen meg ilyenek... Nekem jó az egészségügy,meg hogy mozoghatok,aktív vagyok. Ennyi. Ezt mindenki érzi mi a jó neki szerintem,mert végtére is te éled a saját életedet. Ha meg el is szegényedsz,nyilván nem a szakma választás lesz a fő ok...hanem mondjuk mert szar az ország,meg az egész világ.


      Igen ezt jól mondod és szerintem ezek az emberek akik még 60 évvel ezelőtt tartanak, pont,hogy féltékenyek.... féltékenyek ránk,mert mi ide születtünk,bele ebbe a modern katyvaszba és nem tetszik nekik az hogy változik a világ. Lehet egyszer mi is így járunk,mert egyszer nekünk is eljön a "nem 60 évvel ezelőtt van" korszak... és lehet minket is lenéznek majd és tuti mi is idegeskedni fogunk,hogy ne rúgjanak ki egy fiatalabbért... Szóval ezek megérthető indokok, de nekem nem is ezzel van a bajom. Hanem a hiúsággal,meg hogy azért utálnak mert fiatalabb vagyok.

      Törlés
    2. Én amúgy teljesen megertem a felelmuket...meg az irigyseguket...rossz lehet érezni, hogy egyre inkább pótolhatóak leszünk...
      Janikovszky Éva irt egy De szép ez az élet című könyvet...szerintem érdemes elolvasni...egy idős hölgy szemszögéből mutatja meg a világot azzal a humorral, amit a gyerekkonyveiben is alkalmaz...ő mondjuk elég fiatal barát néni volt...vagyis sokkal értelmesebben állt a dologhoz, mint azok az idősebbsk, Kikrol Te írtál..:)

      Törlés
    3. Nem mondom,hogy nem értem meg azokat akik aggódva figyelik a világ változását és az öregedésüket. Oké. De ettől még nem értek egyet azokkal,akik ezt úgy teszik,hogy a fiatalokkal direkt kibabrálnak.

      Törlés
  3. Érdekes volt olvasni ezt a posztot, én jövő nyáron leszek 40, de még emlékszem, hogy bő 20 évvel ezelőtt amikor a pályámat kezdtem, hogy működött ez. Igazság szerint én is belefutottam ilyen szitukba, de úgy gondoltam, hogy az öregedés természetes dolog és ha valaki nem tudja feldolgozni a saját öregedését az az ő problémája, nem az enyém, és attól hogy engem bunkónak gondol, attól én még nem leszek bunkó, max ő gondolja ezt rólam, a véleménye meg az övé, nem kell neki különösebb jelentőséget tulajdonítani. Szóval én nem vettem a lelkemre az ilyesmit. Először mindenkit magáztam és ha engedélyt adott vagy felszólított tegezésre akkor tegeztem. Ha pedig visszakérdezett, hogy "ilyen öregnek látszom?" akkor nemes egyszerűséggel azt válaszoltam, hogy én mindenkinek megadom a tiszteletet, engem így neveltek. És passz. Erre sose tudtak mit mondani, mert ugye felemeltem őt, hogy ő egy olyan személy aki tiszteletet érdemel, másrészt odaszúrtam neki, hogy "volt gyerekszobám". Hú de régen volt ez :) Most is ugyanígy csinálom egyébként, mert így az életem közepén még mindig vannak aktív, de nálam akár 20 évvel is idősebb kollégáim. Fiatalként az sokkal jobban zavart, hogy azt feltételezték, hogyha fiatal vagyok akkor hülye is. Ezen őszintén felháborodtam mindig. Mert úgy gondoltam, hogyha egy 40 évest hasonlítok egy 20 évessel, az olyan mintha körtét hasonlítanék almával. Nem ugyanaz a kettő. Ha életteljesítményt nézek, akkor beszéljünk arról, hogy az az illető hol tartott az én koromban? Amikor annyi idős volt mint én? Ja, hogy ugyanott??? Akkor megjöttünk. Egyébként az elmúlt 20 évben bőven túlszárnyaltam az akkori nagyokosokat és hőbölgőket, ők még mindig ugyanabban a poziban nyomják, én meg valóra váltottam az álmaimat. S bevallom, ahogy nézem a mai húszéveseket, látom köztük magamat, tehetségesek, ambíciózusak, nyelveket beszélnek, ez fantasztikus. Nagyon szeretem a fiatalokat! Persze köztük is akadnak negatív példák, de a hülyeség nem korfüggő, ahogy a tehetség sem. Én azt gondolom, nyugodtan élj a szíved szerint, hozd ki magadból a maximumot és szard le a fanyalgókat! Elsősorban magadnak kell megfelelned, aki nem segít az hátráltat és nem érdemes a figyelmedre. Hajrá-hajrá!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök hogy Te is így látod (remélem tegezhetlek :P). Nagyon ritka,mikor egy nálam idősebb ember normális,de ugye mindig akad ellenpélda. Én csak édesanyámból tudok kiindulni,mert ő például a Te korosztályod és tökre szereti a fiatalokat meg sose bántott senkit ezért. Tudom,hogy ezek a dolgok személyfüggők,mert nem vagyunk egyformák. Sajnos az amit én átéltem az emberi rosszindulat volt sajnos -a munkahelyi ügy,amiről irtam.
      Mindenesetre örülök ha van a nálam idősebb korosztályból is olyan aki így látja mint én (:

      Törlés
  4. Szia. Tokjo dolgokrol irsz, reagalnek is erre a posztodra, mert nalam is nagyon aktualis, de kerlek fontold meg, hogy a fekete hatteret feher betuvel atgondolod, mert szabalyosan fejfajast okoz, nagyon nem praktikus :(


    Udv, Zsuzsi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már sokféle színű volt a betűtípus és eddig ez a legolvashatóbb. Most mondanám,hogy jelöld ki a szöveget,de nem túl jó,mert kiégeti a szemet. Régebben bordó volt a szín,de az se volt jó.
      De köszi a hozzászólást (:

      Törlés