Rég volt

Sajnos elég régen írtam utoljára,de volt egy kis gerinc bajom,és totálisan be voltam pánikolva,plusz költözök még mindig. Megjegyzem, erre is megkaptam a magamét a hátam mögött kedves exem mamájától, hogy én mért nem tudok egyszerre elvinni mindent,mért kell ennyiszer fordulnom... De ezt már lehet hogy leírtam,nem tudom. Azt viszont tudom,hogy emiatt nem egyszer piszkálta Márkót. Arról is volt szó,hogy ne engem etessen Márkó- ugyanis mikor ott vagyok,akkor általában maradok pár órát dumálgatni,és sokszor ebédidőre esik az egész,és lehozza mindig a kaját. Az öregasszony meg egyből rám veri ezt is. Nem rég meg azt csinálta,hogy ugye össze szedte a holmimat,és beletették egy dobozba, és most nem rég vettem észre,hogy az a doboz az volt,amit Márkó a macskának csinált,és amibe bele kakilt a cica O.o Kicsit néztem nagyokat,hogy a frissen kimosott ágyneműimet beletették a macskaszaros,meg szőrös dobozba o.O  No mindegy.

Annyit még el kell mesélnem,hogy  miután szakítottunk, elkezdett udvarolgatni. Egy jó fej,aranyos idősebb srác. Elvoltam vele meg minden, csak állandóan facebookon írogatott nekem az adatlapomra,amit mindenki látott. Nagyon irritált,mert nem vagyok facebook lakó annyira. Aztán jött exem,az meg videókat linkelt,és passzívan provokálta ezt a srácot. Ezzel a sráccal meg éjjel nappal veszekedtem,mert azzal csesztetett hogy küldjem el nyilvánosan az adatlapján Márkót a fenébe. Hiába mondtam neki,hogy már elküldtem privátban,meg telefonon, neeem,neki az volt a lényeg,hogy elküldjem nyíltan. Hát meg a fenéket. Az nem én vagyok aki ilyeneket csinál. Aztán még veszekedett a srác velem egy sort,én meg nem engedtem,és lelépett. Mire  este néztem,már minden honnan kitörölt ^^ Hát eléggé meglepett,mert azért sajnáltam,de ebből megtudtam,hogy nem az igazim,az tuti. Jó,persze éreztem ám ezt,és nem is bántam hogy így alakult,mert engem máshoz húz a lelkem. És végig,míg ezzel a sráccal dumálgattam, lelkiismeret furdalásom volt,és úgy éreztem megcsalom azt,aki felé húz a szívem, holott nem tartozunk egymásnak elszámolással.
No de a lényeg hogy tulajdonképpen Márkó meg is mentett,meg közbe is kavart. Aztán én másnap felhívtam Márkót,hogy kísérjen el tescoba vásárolni,és megdumáltuk hogy mikor menjünk. Aztán leértem busszal,és vártam már rá egy 7 perce,aztán felhívtam,és még aludt. Fél egykor még aludt -.-" Azt hittem lekaparom az arcomat. Lebasztam,és közöltem,hogy örülök hogy még mindig ennyire számíthatok rá. Ennyit ér a szava. Örülök hogy már nem vagyunk együtt. Csak röhej,hogy az öregasszony ilyenkor nem látja!
Juj,meg eszembe jutott,hogy azt is megkaptam,hogy Márkó azért lett trehány,mert tőlem tanulta. Ezen sírnom kellett a röhögéstől. Persze,én vagyok az oka mindennek. Márkót világ életében kiszolgálta,kinyalta a seggét is,meg minden,és akkor miattam ilyen :D Azért vicc,nem?!  Várom a következő adagot,hogy vajon mi miatt vagyok még én a hibás :P

No,de vannak azért pozitív dolgok is.  Vagyis hát nem is tudom minek mondani. Pozitív érzések,amik most szabadon szárnyalhatnak. Eddig Márkó miatt vissza kellett magamat fognom,mert megcsalni nem szándékoztam.
Ugye még Pesti életem során (még novemberben,vagy októberben) megismertem egy srácot,aki még aznap olyan közel került a lelkemhez,mint még eddigi életem során senki. Meg is ijedtem,mert csak azt láttam,hogy túl gyorsan haladunk a kapcsolatunkban. o.O No nem kell félre érteni,semmi romantika meg ilyenek. Barátnőm javasolta még anno,hogy találkozzak vele,ismerjem meg. Hát nem volt fura a találkozás,mert mintha ezer éve ismertük volna egymást,és lazán elbeszélgettünk ,s nem az ment mint a legtöbb emberrel,hogy "szija! mizu?" "mondj valami témát". Az ilyen embereket messziről kerülök. Úgy beszélgettünk,mint pl. barátnőmmel, teljesen magától értetődően jöttek a témák,meg amiket meséltünk egymásnak.  Már akkor több volt köztünk mint barátság,csak ez ment a legmélyebb részekre,mert el kellett nyomni,ugyanis egyikünk se akart a másiknak bajt.
Sajnos megszakadt a kapcsolatunk ,mert  hetekre eltűnt. Bevallom: szenvedtem. Legbelül ordítottam,és elmélkedtem,hogy mért van ez,mért fáj ez. Elfikáztam magamba,meg pár embernek,hogy mennyire nem jó ez,ugyanis ki akartam magamból égetni ezeket a mély érzéseket. Hát sikertelenül. Aztán folyton rajta agyaltam,sokszor csak úgy a semmiből bevillant, aztán egyszer csak írt. Én hidegen,és iszonyatosan távolságtartóként viselkedtem vele,mert ezzel eléggé megbántott. Nos miután újra "felengedtem", bevallotta hogy  ugyanúgy szenvedett mint én,és ugyanazt érzi mint én is. Megbocsátottam neki ,mert elmondta mi volt a gáz. Azóta nem volt,és ezen kívül nem is volt nagyobb eltávolodásunk.
Sajna haza kellett jönnöm ugye Pestről,és hát így nem sűrűn találkozunk,kivéve ha lejön Pécsre.
Minap tört rám egy olyan mély érzés vele kapcsolatban,hogy a hajamat is téptem. Voltak olyan pillanatok hogy róla beszéltem barátnőmnek,és elbőgtem magam o.O Volt hogy este alváskor félálomban is bevillant ,és könnyeztem. Olyan is volt hogy elmeséltem neki mindent,és ültünk,és mindketten bőgtünk a gép előtt :D Nagyon izgalmas.
Ezt elmeséltem barátnőmnek,mert benne megbízok,és tudom hasznosítani a tanácsait,no meg nem mellesleg idősebb,és bölcsebb =) Meglepődtem a válaszán,de örültem,hogy nem tart dilisnek. Megfogadtam a tanácsát,és beszéltem ezekről a dolgokról a sráccal,mert olyan dolgokat is felhozott barátnőm,amik nekem eszembe se jutottak.
Elmondta ma srácnak,és ráhagytam. Ismerem,tudom hogy neki elmélkednie kell az ilyen infókról,és bíztam abban,hogy ha tényleg azokat érzi irányomban amiket elmondott (mert ő is mondott nekem sok dolgot,csak azt nem fejteném ki inkább) ,akkor csak lesz valahogy.
Most vasárnap (húsvétkor) feljött miattam msnre délután,és dumálgattunk. Szeretek vele beszélgetni,mert sokszor annyira hülyék vagyunk,hogy sírva röhögünk. Mint pl. egyszer,mikor még Pesten éltem, egyik nap találkoztunk,és estére meghülyültünk,s a metró alagútba,míg vártunk a metróra, olyanokat röhögtünk,hogy az emberek minimum ittasnak néztek,de ha nem is annak,akkor drogosnak :P
Megláttam egy hülye plakátot még a plázába,és míg a srác elment mosdóba,addig azon elmélkedtem,hogy mégis mi a fene értelme van ennek,amit kiírtak. Mikor kijött a srác,megvitattam vele,és rájöttünk hogy baromira nincs benne semmi logika :D Aztán ebből olyan szófordulatok,és szóvicceket alkottunk,hogy sírtunk a röhögéstől :D Ritkán éreztem magam ennyire jól bárkivel is, aztán olyan se sűrűn volt hogy én sírtam volna valamin ilyen sokáig. Na ez a poén még a mai napig is kerülget minket :D Nincs olyan nap,hogy ha találkozunk,ne hozná fel valamelyikünk :D
Na de visszatérve az előzőekhez, annyi ,hogy tényleg más volt vele mint az eddigi pasijaimmal. Mindegyikkel jól éreztem magam a maga módján,de ennyi,semmi extra. Itt nálunk meg olyan dolgok,és erők is felütötték a fejüket,amiket eddig csak a mesékben láttam,és kezdtem azt hinni nem is létezik. Erről is nagyon sokat beszélgettem vele is,és barátnőmmel is,és mind a 3an egyetértünk abban,hogy most már csak a felszínesség az ami szerepet játszik az emberek "szerelmi" életében. Nincsenek mély érzelmek. Ezért is furcsálltam a mi "kapcsolatunkat". Őszinte, mély, szavak nélkül is érezhető. Na és ilyenem még nem volt.
Aztán most vasárnap mikor dumáltunk, egyszer csak beközölte hogy szeret. o.O Jó eddig is tudtam,hogy vonzódik,meg szeret valahol, de most azt vallotta be,hogy konkrétan szerelemmel szeret. A fejem leesett a helyéről kb. Egy percig csak néztem ki az ablakon,hogy ez most honnan jött neki. A legdurvább,hogy elmondta,hogy ez az érzés,amit irányomba érez,erősebb,mint ami kísérti (ezt nem fejteném most ki, aki tudja érti,aki nem,annak ennyi is elég.) Ezen még inkább meglepődtem,mert eszembe jutottak barátnőm szavai. (annyi ebből a lényeg,hogy barátnőm szerint lehet hogy én vagyok az aki tud a srácon segíteni,aki kihúzhatná abból a szar érzésből ami kísérti- lényegében ennyi) Itt már nem tudtam eldönteni,hogy sírjak vagy nevessek. Tudom,hogy milyen a srác,és azt is tudom,hogy nem az a fajta,aki csak úgy kitárja az érzéseit,erről is rengeteget beszéltünk.  Nem fog dalokat írni hozzám (bár első találkozásunkkor kaptam tőle egy verset *.*), szóval ez amit most bevallott, eléggé nagy szám.
Dumáltunk egy kicsit ezekről, és azért megkérdeztem,hogy mit kezdünk most így magunkkal.
Nos a választ nem árulok el :P Még nem. De akinek kell,az úgyis megtudja,plusz előbb utóbb újra írok blogot =))