Lelki kavarodás

Ma,mikor megírtam Szilvi barátnőmnek a levelet,rám írt Márkó hogy menjünk játszani a Titan Quest nevű játékkal. Ezzel játszunk mostanság,eléggé jó játék-csak egyedül uncsi volt. Erre a drága kiírta,hogy cd key error. Lecsekkolta,hogy nem eredetivel játszunk,eredeti szerveren. Örültem,mert ilyenkor kivág a játékból.
Hagytuk inkább a fenébe,Márkó persze ideges lett,mert az msnje is szarakodott. Aztán mondta,hogy lelép egy kicsit,mert valami barátnőjének rajzolt valamit,és scannalnie kellett,hogy elküldje. Na most ebből a kis időből több óra lett. Mialatt vártam váratlanul megjelent Attila.... (róla a régebbi bejegyzéseimbe lehet olvasni)
Ma ecseteltem a levélbe barátnőmnek,hogy mennyire mérges vagyok még mindig rá. Nos gondoltam,majd most jól megmondom neki.
Természetesen mindenki kitalálhatja,hogy nem vitt rá a lélek,hogy most szemétkedjek vele,mivel látom még így is hogy szenved. Minden egyes sora között olvasni lehet,hogy mennyire szarul van. Persze,azért közömbös voltam vele,mert hát nem fogok a nyakába ugrani az is biztos. Pedig sokszor eszembe jut,és mindig érzem a hiányát-csak erről nem szeretek beszélni.
Beszélgettünk,végülis elmondtam neki a gondom,meg hogy mivel bántott meg,és felfogta, meg elmondta ,hogy ő hogy éli meg ezeket a pillanatokat. Őszintén szólva jó párszor elfogott a sírás a beszélgetésünk alatt.
De most fura volt az egész,mert látszott,hogy rossz neki,és nagyon akar velem találkozni. Mondtam ezt is neki,hogy itt volt a lehetősége,de nem élt vele. Persze elmondta,hogy mekkora barom,és tudja,hogy nekem mennyire fáj,de hogy neki is fáj,és nem sokáig bírja így. Beszélgettünk a megváltozásáról,és most már eléggé valószínű,hogy  megváltozik.
Egyet kértem tőle,hogy mielőtt megváltozna,találkozzunk. Most fura mód azonnal akart velem találkozni-mondta,hogy menjek,mert nála mindig van helyem,stb. Én meg meghívtam szülinapomra. Úgyis csütörtökön lesz (júliusban) ,akkor megtartom anyáékkal,meg akit érdekel,talán Márkó is eljön,de ő meg lelép valami hagyományörzős bulira hétvégén.
De mondta Attila,hogy nem egyszer akar így találkozni,hanem többször. Hát mondtam,hogy a lehetősége meg van rá. Még azt is mondta,hogy ha megyek én,kifizeti a jegyem-mert bőven megéri,hogy lásson. Ez kedves volt azért tőle. De az első,hogy nekünk helyre kell tennünk a kapcsolatunkat,és személyesen.
Viszont barátnőmnek mégse csalt a megérzése,mert ő nekem való,csak sajnos valószínű,hogy előző életünkbe valami nagy butaságot csináltunk,amiért most fizetünk meg így,hogy nem lehetünk együtt. (Most aki nem hisz ebben,annak hülyén fog hangzani,de én hiszek benne)  De ettől függetlenül barátnőm ráérzett,szóval nem csalt a megérzése,csak megszívtuk szimplán.
Eléggé sok dologról beszéltünk még,de ezt nem osztom meg,mert ez még nekem is intim.
Komolyan mondom,könyvet fogok írni erről- beszéltünk erről is,megírom az én szemszögemből,ő is megírja,és összetesszük a kettőt,és kijött egy szívszorító szerencsétlen történet.
Most annyira furán érzem magam,mert ilyenkor mikor újra beszélünk minden érzés 1000×ére növekszik bennem. Ha nem beszélünk akkor is ott vannak az érzések,csak elnyomom.
A legviccesebb,hogy mindig akkor jön elő,mikor beszélek róla,vagy eszembe jut. Ma Szilvinek írtam róla a levelembe,és anyum is felhozta,és basszus rám írt. A fejem leesik a helyéről már ettől. Csak nem tudom mit akar a sors tőlünk,ha reménytelenség a végeredmény. Mindenesetre jóban maradunk,abból mi baj lehet? Talán később fedi fel magát a megoldás,de a tényen,hogy lelkitársak vagyunk,semmi nem változtat-nem tudunk ettől megszabadulni.