Oldalak

2012. október 29., hétfő

Tragédia!

Tegnapelőtt hajnali 6kor sokkot kaptam. Teljes volt a lelki összeomlásom,és káosz van bennem azóta is. Szombaton arra keltem hajnali 6kor,hogy mozgás van a házban,és hangoskodás.... Felkeltem,és bementem a szobába,és mi fogadott?! A hörcsög ketrec felborítva,és az anya hörcsög áttépve az 5 miliméteres rácsokon..... Na nekem ott kész volt,azt hittem meghalok helyben. Csak lerogytam a ketrec elé,és bőgtem mint a fene. Az egész szobámat a forgács borította,az edénye kiborogatva,a hörcsög meg lógott a rácsok közt... Az hittem,hogy szívrohamot kapok,hirtelen azt se tudtam mihez nyúljak. Mire felfogtam,hogy az anya halott,elkapott az a mély ,és erős kétségbeesés,hogy most mi lesz a picikkel?!
A picik keményen egy hetesek voltak szombaton,vagyis az anyjuk nélkül halottak. A kis házat amiben a fészek volt,megtaláltam felfordítva a kiborult ketrectől nem messze. Nem is tudtam hirtelen mihez nyúljak,és mit csináljak. Hajnali 6kor egy jó kis sokkban voltam,mg pánikoltam ezerrel,és bőgtem. Aztán kapcsoltam,hogy a piciket biztonságba kell tenni-mert azok még éltek. Fészkestől a varrós dobozomba tettem őket,és bebugyoláltam,hogy ki ne hűljenek.
Aztán elmondták mamámék mi történt. Húgom felkelt,mert suliba kellett mennie aznap. Ki be mászkált a szobámba mikor öltözött,így nem csukta be rendesen az ajtómat,hanem csak behajtotta. A redvás macskák kint nyikorogtak,így beengedte őket. Aztán az a szemét Lucifer (a fehér dög) bejött a szobámba,és húgom már csak arra jött be,hogy visít a hörcsög mama. Valószínűleg a ketrecen mászkált,ez a rohadék meg elkapta a lábát,és azt a szerencsétlen kisállatot átrángatta az 5 miliméteres rácson. Húgom még látta,hogy él,így próbálta vissza tolni szerencsétlent,de se ki,se be. A feje miatt nem lehetett kihúzni,de vissza se lehetett tolni. Aztán rángott,és meghalt. Ezt mikor mesélték nekem,én azt hittem kitekerem annak a szemét macskának a nyakát. Soha egyetlen macskánkkal nem volt ennyi baj mint ezzel. Ez tönkretesz mindent,és nem ért abból ha leszidják. Hát mamám most elverte rendesen.
Húgomat eléggé sajnáltam,mert neki végig kellett néznie. Én viszont ott kész voltam. Vérzett,és elernyedve lógott.  4× kellett neki futnom mire kiszedtem. 2× nem ment. Sírtam eszméletlenül,és majdnem belehaltam,mivel tudtam min ment keresztül.... Aztán utána meg nem tudtam mivel kiszedni. 4szerre sikerült kiszednem. A szakadó esőbe kimentem,és eltemettem.
De mi legyen a babákkal??? 1 hetesek voltak pont,és 3 hetes korukig szükség van a mamájukra.... 4 hetesen meg már elválaszthatóak. Nem tudtam mit csináljak,sose volt dolgom ilyennel.  Gyorsan forraltunk mamával tejet,és azzal etettem őket aznap. Stresszeltem,hogy túlélik e,meg vajon mi lesz később. Féltem,hogy meghalnak miattam.
Aztán másnap elmentem a tescoba,és vettem macskatejet. Nagyon sokan negatívan álltak hozzá,mert hogy az egy hetesek nem maradnak meg. Sok embertől kaptam tanácsot,és nagyon kevesen álltak mellém. Viszont azoktól,akik jöttek,és segítettek,azoknak örök hála.
Feljött velem egy régi pécsi barátom; Attila. Ő mentette meg az egyik picinek a lábát...,mert bele akadt a vattába. (hörcsög vattából volt a fészek) Félórás küszködés után meg lett az eredmény,minden idegeskedés nélkül leszedte a lábáról,és segített megetetni őket. Ott elfogott egy mérhetetlenül nagy nyugalom,és tudtam,hogy talán sikerülhet.
Ma volt fent Márkó is,ő is segített etetni,meg anyukám is segített etetni ma,szóval éhen nem halnak. Melegen meg a konvektor tartja őket. Ez a doboz amiben vannak,ez sütis doboz amibe beletettem a házat felfordítva. Kidobtam a fenébe a fészket,miután majdnem leszakadt a pici lába az egyiknek. A felfordított házba szórtam forgácsot,és kevés magot,majd az egész dobozt körbetekertem az avonos törölközőmmel,és a konvektoron lévő ruhahalmokra tettem a dobozt. Én meg figyelem őket ha itt gépezek. 3-4 óránként etetem őket. Egyenlőre még itt vannak,de nem tudom. Irtóra félek,hogy ezt is elszúrom. De remélem nem. Azt mondják,hogy ha már 3 napot kibírtak az anyjuk nélkül,akkor megmaradnak. De nem merem elkiabálni. Féltem őket,mert mégis csak pici apró lelkek. amúgy kettő darab van szerencsére,szóval nem halok bele az etetésbe.
Viszont sajnálom az anya hörcsögöt,mert nagyon szerettem. Fáj hogy így kellett meghalnia, ilyen brutális módon.

Az én kis oroszkék Hekatém!

2 megjegyzés:

  1. Te jóságos ég, teljes sokkhatás alatt vagyok, Zsófi, ez valami szörnyű!!! Úgy sajnálom :(((( Iszonyat szívszorító volt olvasni ezt a borzalmas történetet, és annyira sajnálom, hogy Hekaté elpusztult, pláne ilyen brutális módon. Azért remélem a picurik megmaradnak, és ne keseredj el, biztosan jól fogod tudni őket nevelgetni, csak ne ess kétségbe és ne pánikolj! Hallgass az anyai ösztöneidre, azok megsúgják, hogy mit kell tenni velük. Nagyon drukkolok, hogy minden jól alakuljon!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is sokk hatás alatt voltam 2 napig =''( Egyszerűen minden egyes sejtemben éreztem a feszültséget,és a stresszt. Még mindig nagyon nagyon félek,mert ha meghalnak a babák akkor csak magamat fogom okolni,mert szar pótanya vagyok. Nagyon sokan mondták,hogy ebben a korban elpusztulnak a mamájuk nélkül. ez még jobban be stresszeltetett. =(
      De még megvannak a babák,egyenlőre. Köszi a biztatást amúgy nagyon!!

      Törlés