Oldalak

2013. szeptember 9., hétfő

Verával a hétvége

Mint említettem korábban, Vera barátnőm a mostani hétvégét is nálunk töltötte.  Most sajnos nem pénteken jött mint ahogy máskor lenni szokott,ugyanis szombaton nekem már sulim volt sajnos,így nem tudtunk volna együtt lenni- egyedül meg nem akartam hagyni,plusz volt előtte valami találkozója.
De szerencsésen megérkezett kocsival este kilenc után. ( ő ezzel a kocsis módszerrel utazik; sokkal olcsóbb és egyszerűbb mint a busz vagy a vonat) Nagyon örültem neki végre,mert úgyis annyi megbeszélni valónk volt. Imádom kikérni a tanácsát,vagy szimplán beszélgetni vele,mert jóval idősebb mint én ,tapasztaltabb is és sok mindent megélt már, így vannak dolgok amik mögé könnyebben belát mint én,és mindig van hasznos tanácsa. De ezt talán legutóbb is említettem. Azt azért nem mondom,hogy olyan mintha az anyukám lenne,mert annyira nem akarom szegényt öregíteni :D De vele sok mindent megtudok beszélni,és azt hozzá kell tennem,hogy mostanság sok dolog nyomja a lelkemet,és nincs nagyon kivel megbeszélni. Anyum nem nagyon ér rá (ő is dolgozik,vagy a párjánál van), húgommal nagyon minimális a kommunikációnk,mamámmal meg semennyi szinte (neki som mindenről más a véleménye).
Más barátnőmmel is szoktam beszélgetni,de mindenki távol él,és el van havazva, nem ér rá... Szóval sajnos rossz ez. Viktorral szoktam még beszélgetni,de azért az embernek néha jó egy kis női társaság- természetesen ezzel nem leszólni kívántam :P
Ráadásul Vera nagyon egy izgága ember,mert mindenben benne van,megy mindenfelé ha megteheti,szóval szerencsére van alkalmunk a találkozókra.
Így hát nagyon örültem mikor felvetette,hogy ismét meglátogatna,úgyis rég volt már. Szóval megbeszéltük a szombat estét- addigra végeztem a szobám rendberakásával (mert rendszerint fut a szoba :D), plusz suli után volt kényelmesen,így mikor hazaértem még edzeni is volt időm :D A rossz az egészben csak az volt,hogy egész héten fájt a derekam,migrénem volt (ez se értem,mert soha életemben nem volt még ilyen), és szenvedtem,szóval edzés után egyből lepihentem,hogy kibírjam az estét- ugyanis tudtam,hogy ha megjön akkor nem aludni jön,hanem beszélgetni fogunk (:
Most is elbeszélgettünk az útjáról- nos szerencsére házig hozta a srác akivel jött,ez jó volt,mert elég volt kiállnom a kapuba.
Szóval elbeszélgettünk a dolgairól,majd végül elmondtam neki ami az én lelkemet nyomja- s őszintén vártam a lecseszését,lenézését,lehurrogását.... , végül nem hogy lecseszett,de még igazat is adott nekem. Kicsit megvigasztalt ,és jobb kedvem is lett utána. Végre egyszer nem leszidást,meg lenézést kapok,hanem megértést,és támogatást.
Körülbelül 11-12ig beszélgethettünk; előjöttek a barátok,a pasi témák,amin időztünk is rendesen :D Elmeséltem az én bénaságaimat,meg szívásaimat, ő is elmesélte,hogy milyen hülyék veszik körül- de imádom nagyon,mert ő egy percig se szívbajos,és bárkit kioszt és megmondja a véleményét :D
Szóval az este jól telt; beszélgetéssel,vacsival- mondanom se kell,mintha a kislányom lett volna,mert megcsináltam a vacsoráját is; ilyen kis rendes voltam :D Lefekvéskor persze megint nem lehetett megállni,hogy ne beszélgessünk- már bocsánatot is kértem tőle,hogy mindig felhoztam ugyanazt a témát,de át kellett rágnom vele is.
Másnap reggel felkeltünk,és hát kicsit szomorú voltam,mert nem rég jött,és nem sokára mennie kellett. =( Ezt minden egyes találkozónál utáltam,mikor tudtam,hogy el kell búcsúzni. Gyűlölök búcsúzkodni.
De azért még nem temettük a napot,ugyanis megbeszéltük még mikor ezelőtt itt volt,hogy a következő találkán elmegyünk Malomvölgybe a tóhoz. Nos ez a terv most került megvalósításra. Gondoltam megmutatom neki a tavat,meg megnézzük,hogy hol szoktam fesztiválozni (Rockmaraton-akinek esetleg nem rémlene a hely).
Reggel hajat mostunk azért,mert hétfőn sajnos munka volt,meg tudtam,hogy képeket akar csinálni emlékbe,így nem akartam igénytelen lenni.  Szóval hosszas készülődés után végre indulásra készek voltunk.
Megindultunk a buszra (mindent kinéztünk,elterveztünk) ,aztán mikor vártuk a kökényi távolságit,akkor totálisan elkapott a nosztalgia, hogy pár hónapja még vígan álltunk itt sok bakancsos között,és vártuk a buszt ami levisz minket a fesztiválra. Eléggé belemerengtem ebbe az emlékbe,bár szerencsére Vera kizökkentett sokszor a beszélgetéssel.  De valahogy elkapott a hiány érzet,mert olyan közeli emlék ,mégis olyan távolink tűnik. Szóval ez volt nagyon fura,hogy mi itt állunk feketében, odakészülünk ahol a fesztivál volt,és még sincs semmi. Szóval hülye érzés volt.
Felszálltunk egy régi rossz buszra,aminek a sofőrje olyan volt mintha be lett volna tépve :D Eléggé ijesztő volt. Majd leszálltunk az arborétumnál *-* Ott rögtön Vera beleszeretett egy fába,ahol fotókat csinált rólam :D 
Jó sok kép készült,bár mondjuk csak telefonnal,mert nem akartuk a nagy gépet lemeríteni rögtön. A kép minősége nem lett épp kiváló,de azért a lényeg mindenhol átjön. Én is fotóztam őt a fánál,de sajnos nem tudok belőle mutatni,mert azokat nem kaptam meg- lehet nem lettek olyan jók. Vera figyel a részletekre,és nem tesz ki olyan képet ami nem ízléses. Szóval én ezért is nem merem nagyon őt kitenni,mert nem tudom melyik kép tetszik neki és melyik nem- olyat meg nem akarnék,amit esetleg nem kedvel. Én meg magamról tudom melyik az ami kimehet,szóval nem egoizmusból teszek magamról ki több képet :D
De visszatérve a történethez; időztünk egy kicsit annál a fánál,és minden szögben,minden lyukon csináltunk egy fotót. :P  ezekből teszek még fel később.
Aztán miután ki szórakoztuk magunkat,elindultunk és elcipeltem a fesztivál területére. Hát én majdnem infarktust kaptam,mikor megláttam az üres,kihalt arborétumot. Biztos hogy másnak ez a természetes,de én kiakadtam rendesen. Megszoktam,hogy mindenütt kordonok,jegyszedők,bakancsos,fekete ruhás alakok, színpadok, kajás,sörsátrak...sátortábor.... és sok sok ember. Most meg egy kihalt,csendes,üres erdővel körül vett rész. Persze senki ne értsen félre, szép látvány,mert imádok a természetbe lenni,de ez így sokkolt. Ugye a megszokás.
Mondtam is ,hogy menjünk is,mert inkább a tó az ami miatt jöttünk,ez meg csak érdekesség lett volna,hogy lássa,hogy milyen szép helyen is van mindig a fesztivál.
Tovább indultunk a tó felé,ahol útba esett a Casanova (a kocsma- erről is írtam korábban),és ott körülötte erdős rész volt. Ott is szórakoztunk-meg ott készültek ezek a fán állós képek :D 
Ahogy haladtunk a kocsma felé,egyre erősödő béna tuc-tuc zenét hallottunk,és borzalmasan idegesítő volt.  Az egész kocsma körüli részt ellepték a túrázók,mert sátrak,ágyszerűségek voltak kint,meg bográcsoztak szerintem előző nap,stb. Aztán ránk köszöntek csak úgy- hát érdekes,barátságos népség :D
De még mielőtt odaértünk volna a kocsmához, volt egy kis pad útközben,ami Verának nagyon tetszett,és mondta ,hogy üljek oda,és ott lefotóz. Aztán mikor én akartam őt fotózni,akkor pont elment előttünk egy pár,és a pasi angolul valamit dumált,aztán megszólalt Verának,hogy "keep smile" :D Annyira kellett nevetnünk- de a kép jól sikerült :D Vera mosolygott,plusz jót mulattunk rajta. Igazából nem tudtuk eldönteni,hogy ezek külföldiek voltak egy kevés magyar nyelvtudással (mert beszélt magyarul is), vagy ők néztek minket külföldinek,és próbáltak imponálni :D
Aztán végül elértük a tavat,amit elkezdtünk körbejárni. Nagyon jó volt,mert egyik oldalon a tó,a másikon meg erdős rész ^^  Körbe is jártuk a tavat,közben mindenhol fotózkodtunk- ezeket majd később-, aztán ahogy elértünk a végére, totálisan eltévedtünk :D Vagy legalábbis mi így éreztük :D Ugyanis az út ami elvileg vissza visz,az egy picit se volt ismerős,és már kezdtünk bepánikolni,s végig magunkat szóltuk le,hogy hogy lehet eltévedni egy tó körül (!!) Érdekes. De végül kijutottunk ott ahol elindultunk ,és megnyugodtunk (: Azzal a lendülettel éhesek lettünk ,és gondoltuk kimegyünk a buszhoz. Ott még volt 40 percünk,így leültünk a buszmegálló mögötti erdős részhez egy fatörzsre- én persze sikeresen hozzá értem valami csalán féleséghez,ami a combomat is,meg az ujjamat is szétcsípte -.-"
Míg nézegettük a képeket,meg is jött a busz,szóval átmentünk a túloldalra,hogy visszafelé felszállunk; közben persze megint leszólított minket valami elmebeteg korunkbeli srác. Kérdezte,hogy a Casanovánál lévő buliból jövünk e... Mondtam hogy nem. Akkor elkezdte kérdezgetni,hogy mit csináltunk. Totál kész voltam,mért nem mindegy neki?! Aztán mondtuk,hogy sétáltunk. És akkor elkezdett poénkodni- megjegyzem nagyon szarul-,hogy mért nem vele voltunk,meg mi az hogy nem vele bulizunk,stb. Hát mondtam is neki,hogy látod milyenek vagyunk. Aztán lelépett szerencsére. Szerintem azt hitte,hogy jó fej,de nagyon nem volt az.
Szóval mikor megjött a távolsági,felszálltunk,és visszajöttünk az állomásra,ott még árkádoltunk,mert kellett buszjegy visszafelé... Aztán mikor felmentünk a megállóba- mert ezután már csak hazamentünk- akkor  ott is dumálni kezdett nekünk egy pasi,de kb. a felét nem értettem mit mondott, de valami ilyesmiket,hogy mi milyenek vagyunk?!, vagy hogy milyen cigányverő punkok vagyunk,illetve hogy hogy kell mondani: punk vagy pank... stb. Szóval a lényeg,hogy punknak nevezett minket egy pasi-de hát nem is értem mért csak ő,végülis annyira punkos kinézetünk volt,hogy elmondhatatlan :D De ennek már nem szóltam vissza,mert nem volt kedvem vele szócsatázni és a stílus részletekről beszélgetni, pláne,hogy jött is a buszunk- a legjobbkor!
A buszon szerencsére senki nem zaklatott. Ott csak húgommal futottunk össze. Mikor beértünk uránvégre,akkor mi onnan gyalog hazaindultunk,mert nem akartunk erre a kis távra jegyet lyukasztani Verának,de így is előbb hazaértünk mint húgom,aki viszont busszal jött. Nagyon tudunk valamit :D  Pedig dombnak felfelé mentünk és nem olyan rövid a táv gyalog.
No aztán itthon ettünk végre,ittunk,közben feltettem a képeket -mert Verának tettem fel a pendrive-ra.  Beszélgettünk még egy kicsit,aztán indulnunk kellett =(
Elmentem vele a városba a megbeszélt tali helyre- ugyanis haza is kocsival ment (:  Ott még volt fél óránk,így dumálgattunk.
Meg kaptam tőle megint kókuszos testpermetet,meg végül odaadta az ajakbalzsamját,mert jót tett a számnak :D Tökre cuki volt tőle ^^
Aztán megjött a kocsi,elköszöntünk,aztán elment.
De jól éreztük magunkat; habár sajnos kevés időt töltöttünk együtt,de élveztem minden percét.  Főleg most rám fért,mert mostanában eléggé stresszes vagyok,és sok minden nyomta a lelkem,sok minden miatt szenvedtem és sok minden miatt voltam szomorú.

A képeket a következő bejegyzébe teszem közzé,mert így hosszú lenne (:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése