Nehéz...

...az élet,de lassacskán a sok csalódás után újra helyre rázódik az életem. A sok átverés,meg eltűnés után -,amit a kedves férfi jelöltek alkottak-, kezd visszaállni az életem a helyére. Nem nagyon szeretnék nyafizni ,de sajnos egy ideje egyedül vagyok, amit megszoktam,és mikor valaki megbolygat az ígéreteivel,meg a szép jövőterveivel, akkor azért eléggé szörnyű tud lenni mikor lelép,meg visszavonul.  Nos nálam nem egy ilyen volt,így kicsit felborult az életem. Azokat a szeretteimet bántottam ingerületből,dühből,kétségbeesésből,akik a legkevésbé sem szolgáltak erre rá,s ezt amit emiatt érzek lelkiismeret furdalást kb. életem végig hordozom majd.
Az egész bioritmusom felborult,mert  mikor az emberek hirtelen meggondolták magukat én kiborultam. Rosszul esett az egész,és volt,hogy annyira felstresszeltem magam,hogy nem ettem egész nap... Aminek az lett a következménye,hogy a jól elnyomott evési kényszerem előjött. Ez egy ördögi kör volt az elmúlt időszakban.  Gyerek korom óta kényszer evő vagyok- ami tudom látszik is- ,de az évek alatt igyekeztem elnyomni és odafigyelni. Nos az ilyen esetek baromira nem tesznek jót nekem,mert ha nem eszek,akkor kicsinálom a szervezetemet,és ezzel utána beindítom azt a folyamatot,hogy egész nap enni akarok. :'(  Ezt megint elértem sikeresen. Ennek utána az a következménye,hogy egy bálnának látom magam,és nem is érzem jól magam.

De szerencsére  voltam annyira erős,hogy megint elkezdtem leküzdeni. De ez a kényszeresség életem végig el fog kísérni,főleg ha lesz megint valami kiváltó ok. Most megint ott tartok hogy nincs senki az életemben, illetve ha írnak is,akkor már nem élem magam bele semmibe,mert az ígérgetésekkel tele a padlás.
A kaját leküzdöttem, de ezt is annak köszönhetem hogy nem volt sok kaja itthon,és pénzem se volt venni,így pont annyit ettem amennyi épp elég volt.... ez az egy szerencsém.
Aztán végső elkeseredésemben már egy hete csak futok. Van bent a munkahelyemen a zene és mozgás terápiás szobában egy futópad. Azon elkezdtem hétfőn először sétálni,és folyamatosan emeltem az időtartamot,és a tempót. Tüdő tágításnak,és vér átmozgatásra tökéletes volt :D Megint csak vért izzadtam,mire megszoktam. Nem szeretek futni amúgy -amióta nincs kutyám- ,de mivel nem tudtam edzeni sajnos (egyszerűen hazaestem a melóból és nem volt nekem ehhez lelki erőm....), így maradt a futás mint mozgási lehetőség.  A vádlim már kész izom. De sikerült megint erősnek maradnom,visszaállnom kevés kajára és több mozgásra. De kész,elég volt a pasikból ,meg a jött ment ígérgetéseikből. Egyszerűen ezek a mai pasik egy nagy rakás senkik,akikben nulla gerinc szorult,és mindent feladnak. De elég volt belőlük,meg az egész emberiségből.   Nagyon szeretném megtartani a szavam,és nem bedőlni megint egy idiótának- mindezzel együtt feladva magamat (mert ilyenkor nem tudok edzeni se...) Most továbbra is magammal fogok foglalkozni. Így is miközben futottam,sokszor elővillantak gondolatok,emlékek,és iszonyúan meggyengít. A futás állóképességet,tartást,kitartást ad- nem mellesleg igyekszem nem jobban elhízni.  De fenn áll a veszélye és aggódok. Nem tudom hogy a kényszer evészetet hogy lehet legyőzni =(  Erről korábban nem beszéltem senkinek, mert én személy szerint cikinek tartom,hogy ilyenektől szenvedek. Nem tudom,hogy elég e ennyi ,hogy mindig megacélozom magam,vagy orvosi probléma e... Semmit nem tudok erről.