Kifogások

Nem értem,hogy mért van az,hogy a legtöbb ember kifogásokkal jön folyamatosan,ha valami "kötelességről" szó van. Ami a legszomorúbban érint,az az,hogy kezdem megfigyelni ezt a barátaimon is. Akármiről van szó- találkozás,beszélgetés,érdeklődés a másik irányába- ,mindig a kedvenc szavaimat hallom: "majd", "hamarosan", "mindjárt," "majdcsak lesz valahogy"....  Én nem értem,hogy miért kell ez. Ha már barátok vagyunk,és kölcsönösen szeretjük,é tiszteljük egymást (bár lehet hogy ez csak nálam van így,de úgy érzem a barátságnak ez egy alap pillére) , akkor igenis nyíltan beszélhetünk bármiről egymással,és nincs kertelés.
Ahhoz képes nekem folyamatosan tűrnöm kell,és várni,várni,várni a másikra. Mert mindig csak majd,majd és majd.
Én meg szoktam mondani ha dolgom van tényleg,de azért néha érdeklődöm a másik felé. Most vagy én vagyok az embereknek teher,vagy komolyan ennyire se méltatják a másikat. Kezd mindenki önző,és én központú lenni,a másikkal mit sem törődve.
Az is lehet hogy valóban én vagyok maga a probléma,de akkor is lehetne annyi az emberekben,hogy ezt megmondják,mert akkor nem találgatok,hogy vajon mi lehet vele. Nálam nem telik el úgy nap,hogy ne gondolnék azokra az emberekre,akiket kedvelek,szeretek. De valahogy manapság ez senkinél sem kölcsönös.
Mindenkinek ezer,meg ezer dolga van,,és ennyi dolog között arra sincs idejük,hogy rászarjanak a fejemre.
Azért vagyok ezen kiakadva,mert látom a tevékenységeiket neten- lásd facebook; az kb. arról is jelez ha valaki épp a wc-n ül.., illetve más portálokon is van már ilyen- ,és erre ráérnek,de arra már senki sem,hogy adjanak hírt magukról,hogy élnek. Én nem az msn személyes üzenetéből akarom megtudni,illetve a facebookos üzenőfalról (meg egyéb oldalak üzenő faláról) ,hogy mi van az illetővel.
Szóval ennyit erről. És akkor ne higgyem el,hogy minden nemű magyarázkodás csak kifogás. Mert utána már könnyű jönni azzal,hogy "juj sok dolgom volt"- aha,azért számolnak be az üzenő falak a mindenféle netes tevékenységről. Hát köszönöm szépen,akkor ha valaki nem szeretne velem "barátkozni", nem kell,nem kötelező. 
Megmagyarázni dolgokat egy dolog,de hazudni,az már pofátlanság. De persze,mindenkinek annyira sok a dolga,hogy én már nem férek bele. Aztán majd ha gond lesz,meg bajban lesznek,jönnek nekem panaszkodni,mert én olyan jó hallgatóság vagyok,meg hát én vagyok a jó barátnőjük. Hogyne.
Irtóra elszomorít ez az egész helyzet engem,és szerintem okkal akadtam ki. Annyi ember vágott át engem életem során,és mikor azt hiszem,hogy kicsit is kezd rendbe jönni minden, persze hogy elrontja valami. Sokat gondolkodtam,hogy nekem is ilyen én központúnak kellene lennem,és tenni magasról mindenkire- de akkor meg az lenne a baj,hogy mennyire szemét ember vagyok.  Meg a különbség az,hogy nem tudok ilyet tenni.  Igyekszem mindenkivel foglalkozni- mintha olyan sok ember lenne körülöttem...

De mindegy is,akárhogy ragozom a lényeg ugyanaz. Szarul esik ez az egész ami manapság megy az embereknél. De ez van.