30 nap Gothoknak - 25. Gondoltál rá valaha, hogy elhagyod a szubkultúrát?

Természetesen. Elkezdett körülöttem majdnem mindenki stílust váltani,ilyen dumával,hogy "kinőttük". Eleinte hülyén éreztem magam,hogy bennem még ennyire él a dolog,és jaj biztos gyerekes vagyok. Akkor jött az ,hogy átlagos emberré válok,mert azért mégis csak 19 éves vagyok (voltam akkor!),nekem is felnőttesen kell viselkednem,meg öltöznöm is... Na akkor volt az,hogy elkezdtem lenöveszteni a hajamat- elmondhatatlanul utáltam,mert undorító volt a lenövés,és persze pont egyik rockmaraton alkalmával volt ez. Aztán kitaláltam,hogy kiszőkítem a hajamat,ha már lenőtt. Utáltam a lenövésemet,mert ha nincs festve a hajam,akkor össze-vissza áll,meg van hogy semmi tartása,és jaj. Aztán szőkítés után ocsmány voltam persze-a fejem teteje ahol lenőtt ott sárga lett a hajam,az alja meg vöröses. Akkor párszor ki lett szőkítve,de mindig hamar lenőtt,és csúnya volt a fekete hajtő is. Akkor csináltattam még műrasztát is - szőke- rózsaszínt-,az úgy szép volt,de az öltözködésem átlagossá vált. Sőt,hordtam színes felsőket is. Ha rá gondolok sírnom kell.
Ennyire ocsmány hogy lehettem??

Egyszerűen borzalmas- itt is látszik a lenövésem,meg exem a napszemüvegbe. Komolyan ennél szörnyűbb nem is lehetne. Remélem érthetően kifejeztem,hogy meggyötört lelkileg az ,hogy elhagytam a stílust.
Van még sok képem  erről az időszakról,de lefagy tőle a gépem,szóval ezt nem osztom meg. De el lehet képzelni- rózsaszín lepkés,virágos pólók, fekete szoknya,és idétlen dorkó hozzá... Húú...
Aztán jött a műrasztás korszakom,a felpörgések,industrial,cyber minden ilyesmi. Az azutáni rockmaratonra már műrasztával mentem. Az nem volt olyan vészes,akkor jól éreztem magamat mondjuk.
Aztán végülis elegem lett. Mi az hogy felnőttes viselkedés,meg öltözködés? Attól hogy fekete szoknyát,meg felsőt hordok gyerekes leszek? Na akkor voltam gyerekes,hogy ilyeneket gondoltam. Soha többet. Aztán jött utána a visszagothulás- kinézetre. Visszafestettem a hajamat feketére,és két szőke tincset hagytam meg emlékbe,de az még jól is nézett ki. Szerettem,csak nagyon tört tőle a hajam és féltettem.

(a képeket azoknak,akik nem láttak így)
Nos ezt a szőke -fekete hajas témát imádtam. Sőt ez tetszik a legjobban,csak elkezdődött ennek az őrülete is,és minden 2. ismerősömnek ilyen lett a haja,és akkor köszöntem szépen, letettem róla- meg ugye említettem,hogy tönkre is ment tőle a hajam,szóval nem bánom. Sokak szerint ez állt jobban,de van egy ellentábor is,akik szerint meg a fekete áll jobban. Hát most a feketések nyertek,mert újra teljesen fekete vagyok =)
Rájöttem időközben,hogy felesleges ezen lovagolni,hogy így vagy úgy néz ki az ember. Nekem ez lélekből, szívből jött,ezért nem tudtam lemondani róla,ezért szenvedtem az átalakulás során,ezért éreztem magam hülyén,és kínosan,mert nem nekem való ez az egész. Nekem így jó ahogy van.
Akik azzal büszkélkednek,hogy ők kinőtték, azok úgy érzem sose viselték őszintén e stílust,meg ami hozzátartozik. De hát ez természetes,hogy az ember előbb utóbb kinövi a régi dolgokat- sok tini menekül a goth világába,mert megértést találnak ott a kamaszkori okozta lelki traumákra,de utána persze hogy levedlik,mert azok nem ők. No én is ezt hittem,hogy nekem ki kell nőnöm,de nem. Ez valóban hozzám tartozik,ez vagyok én - és nem csak kamaszkori mentsvár volt.
Plusz rá kellett jönnöm,hogy nem áll mindenkinek ugyan az jól. Én nem tudom ugyan azt hordani amit más goth lányok hordanak,mert szerintem mindenkinek más áll jól,más fazonok,formák,stb. Én is szeretek egyediséget csenni a cuccaimba,- mint sokan mások is- ami tényleg rám vall,ami tényleg én vagyok. =)
Na és emiatt vagyok mérges azokra a lányokra,akik másolnak,mert ilyenkor mindig úgy érzem,hogy egy darabot lopnak belőlem.  Persze,valahol hízelgő,de hosszú távon zavaró,és a túlérzékeny lelkem nem viseli el. Ha meg úgy állítja be,hogy az ő ötlete,akkor egyenesen leharapnám a fejét =) Az más ha konzultál előtte velem,vagy esetleg valaki totál véletlenül csinálja ugyanazt meg. Az nem izgat,de sajnos tudom,hogy itt a környékemen van pár olyan lány akik szándékosan majmolják az embert- nem csak engem,hanem barátnőmet is,húgomat is,meg sok másik embert is.

Na,de visszatérve a témához- megint neki álltam a saját szemléletemről filozofálni,elnézést-, a lényeg,hogy volt egy év amikor nem csak megpróbáltam,de el is hagytam a kultúrát "felnőtteskedés" céljából. De azóta 1000× is megbántam,és visszatértem. Többet nem szeretném elhagyni,de nem tudom mit hoz még a jövő,remélem annyira nem változik meg a zsemélyiségem,meg a véleményem ,hogy elpártoljak megint.