Oldalak

2013. január 13., vasárnap

Észrevételek

Elég sokat szoktam agyalni dolgokat és van,hogy befészkeli magát egy gondolat az agyamba és nem hagy békén. Ez egy visszatérő gondolat,ami kísért engem.
Van egy lány,akivel ezekről szoktunk beszélgetni,ugyanis vele szintén ilyesmik történnek,hogy összebarátkozik valakivel,aztán miután kihasználták ott hagyják. Én is mindig ezt érzem,hogy addig kellek az embereknek,míg el nem veszik belőlem azt ami nekik kell ,majd tovább állnak.  ez normális emberi viselkedés lenne?! Én valahogy nem így gondolom. Persze én sok mindent nem úgy látok ahogy van- talán azért is mert igyekszem nem olyan lenni mint az emberek java része. Én is hibázok,meg szerencsétlenkedek,néha köcsög vagyok ,de azért igyekszem jót adni is.
De a mai emberek erre nem vevőek. Mindenki el van a maga kis világában,és csakis ő maga létezik semmi más. Nagyon én központúak lettek az emberek,így nehéz bárkivel is közelebbi kapcsolatba kerülni.
A másik dolog ami frusztrál,hogy sokszor csak híd vagyok két ember között. Megismerek valakit,vagy épp valakivel nagyon jóban vagyok,aztán hirtelen egy másik ismerősöm is jóban lesz vele,én meg el is vagyok felejtve. Szegény lány,akivel ezekről szoktam beszélgetni szintén ilyesmi helyzetben van,és bevallom baromira idegesítő. Én nm azt az elvet vallom,hogy nekem mindenki a nagy barátnőm/barátom. Én szeretek egy kettő embert magam mellett tudni,de ennyi. De óvodás korom óta ez van amúgy,hogy ha megismerkedek valakivel,akkor tuti hogy jön egy másik ismerősöm s ott hagynak. Azóta próbáltam sokszor úgy hozzá állni,hogy ez jó dolog,mert mindenki ismer mindenkit,de sose sült el jól. Ez tapasztalat.
De ilyenkor jövök rá lényegében,hogy mennyire egyedül vagyok. Mindenki el van mindenkivel, én viszont nem fogok nyálazni senkinek csak azért,hogy szeressenek. (persze tisztelet a kivételnek,mert vannak akikkel jóban vagyok!) 


4 megjegyzés:

  1. Az emberek változnak, már nem mindenki tartja fontosnak és értékesnek az emberi kapcsolatokat, legyen az barátság, rokoni szálak vagy szerelem. Ez sajnos így van. Én azt is észrevettem, hogy akin érzik, hogy naiv és túlságosan jótét lélek, azt szemrebbenés nélkül kihasználják. Szomorú.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez teljesen így van. Az embereknek ma már minden totálisan természetes. Természetes,hogy mindig van egy hülye akinek nyavalyoghatnak,természetes,hogy minden a seggük alá van tolva. Minden természetes. De semmit nem tesznek kölcsönösen a másikért,csak elvárnak,elvárnak,és ennyi.

      Törlés
  2. Mikor össze akartam hozni egy akkori kedves barátnőmet egy sráccal aki haver volt.. én is ettől féltem. nagyon csúnya összeveszések lettek a dologból,azóta egyikkel sem vagyok túljó viszonyba,sőt sehogy sem vagyunk. féltékenység.. ez az egyik legnegatívabb érzelem... el kell engedni ezt a rossz beidegződést,és ha minden okkal történik,akkor ennek épp azért kell így történnie hogy vagy te,vagy a többi adott személy tapasztaljon meg valamit a dologból,ehet ez akár az elengedés,vagy,csak pusztán az,hogy elfogadd az ilyen dolgokat. de még talán az is előfordulhat,hogy igazából magaddal kell foglalkoznod egy picit. :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezzel általában vigyázni kell,mert ha valaki felveszi a kerítő szerepét,és teszem azt nem jól sülnek el a dolgok,akkor mindenki a kerítőre fog haragudni,még ha jót is akart- ez sajnos tapasztalat.
      Néha hagyni kell hogy a dolgok csak úgy megtörténjenek beavatkozások nélkül.
      De nem mondasz hülyeséget. Az is fontos,hogy az ember magával is foglalkozzon! =))

      Törlés