Oldalak

2012. december 8., szombat

Közeleg a tél..

Azt hiszem erre vártam. Imádom a havat,és akkor a legjobb ha meg is marad *.* Reggel készülődtem a suliba- zh-t írni ^^-, normálisan megcsináltam a fejemet, alapozó,kis szempillaspirál, aztán ahogy kiléptem kaptam az áldást a képembe.
Az oké,hogy havazik mint a fene,de akkora szél van mellé,hogy levitte a fejemet majdnem. Arról már nem is beszélek,hogy az alapozóm 2 másodperc alatt semmisült meg,a szempillaspirál meg elkenődött mire beértem.
Nagy nehezen bekászálódtam,megírtam a zh-t, szerencsére nem volt vészes,mert ez a tanárunk a legnormálisabb- előre megbeszéltük a kérdéseket a válaszokat,és mellé még használhattuk a kidolgozott válaszokat! Ő már az elején is közölte hogy nem célja szívatni minket! Ilyen tanár nincs még egy ;)
Aztán megírtuk pár óra alatt,majd kollektívan úgy döntöttünk,hogy hazamegyünk. Szaktársammal még bóklásztunk az árkádban,de annyira korán volt,hogy inkább hazamentünk. Persze útközben ez a nő is összefutott minden ismerősével, komolyan mintha anyummal lettem volna :D Nála is mindig ugyanez van; kimozdulunk a városba és 100% hogy összefut minden ismerősével :D 
Márkóval találkoztam volna 2kor,de 11kor már árkádoltunk,szóval hazamentem. Persze minden buszt lekéstem,és gyalogolhattam haza a nagy hóviharban. Úgy éreztem magamat,mint aki az északi sarkon van.
Aztán otthon előtúrtam egy nagyobb sálat,és a fejem köré csavartam mikor vissza indultam Márkóhoz. Úgy éreztem magam mint a COD (call of duty)-ba a havas pályákon. Már csak egy hegesztő szemüveg kellett volna komolyan.
Tény ,hogy imádom a havazást,meg élveztem,hogy megmarad a hó,de ez a szél sok volt. Lefújta a sapkámat mindig,és félek hogy homloküreg,vagy arcüreggyulladást kapok,és nem szeretnék ünnepekre lebetegedni!


Mikor ideértem Márkóhoz,akkor közölte,hogy menjek el vele valami gyűlésre,mert évzárójuk lesz. Ma valami madárpókos,hüllős összejövetel volt,és ő meg tag lesz jövőre,és meghívták. Mondtam,hogy én nem akarok menni,mert egyrészt bazi hideg van,másrészt meg elleszek itthon- várt rám egy edzés. A hóviharban a hajam totálisan elázott,holott előtte tökre szép volt,szóval most már mindegy, összeizzadhatom.
Úgyhogy amíg ő el van,én szépen megcsináltam a napi edzés adagomat. Kicsit el is fáradtam,de örülök hogy egyre jobban mennek a gyakorlatok,és jobb is a közérzetem. De erről már írtam korábban,nem akarok megint =)


2 megjegyzés:

  1. Üdvözletem.
    Ismerős helyzet... Én is nagyon szeretem a telet és a havat, de az a fránya szél képes elrontani az idillt, és lefagyasztani a pofázmányomat. :/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahogy mondod! Én is kiléptem,és bumm. De ami a legrosszabb az az ami utána jött: totál megbetegedtem. Kaptam egy szép arcüreggyulladást =(

      Törlés