"Barátok"

Azt mindenki tudja,hogy nem vagyok az a fajta ember,aki mindenkire ráhúzza a "barát" szócskát. Elég sokan átvertek,"elhagytak",és hasonló fincsi dolgok,így nehezebben kerülnek közel hozzám az emberek.
Nem kell félre érteni, eléggé nyitott ember vagyok így is,és sok emberrel eltudok beszélgetni,de kevesen lesznek igaz barátok.
Anno megismertem egy srácot-róla tettem már említést anno-,és elég jó haverok lettünk. Aztán idővel barátoknak tekintettük egymást. Én sok mindent elmondtam neki,ő is nekem,sokat jártunk össze,meg vele játszottam sokat a diabloval. Jó barátok voltunk,és örültem neki,hogy van egy remek barátom az ellenkező nemből is,mert ő más szemmel látja a dolgokat mint mi nők.
Akárhányszor bajom volt,vagy megbántottak velem volt. Volt hogy összekaptunk,mert meghülyült,és az agyamra ment,de aztán újra beszéltünk.
Na a mostani eset már nem ilyen volt....  Megtudta,hogy kibékültem Márkóval,és teljesen megörült. Mindenki azt mondja,hogy tuti hogy féltékenység az egész- de én úgy gondolom,hogy az nem lehet,mert már az elején megmondtam neki,hogy nem akarok tőle semmit,és teljesen értelmesen fel is fogta,és lazán barátok voltunk.
Hát most mindenhogy viselkedett,csak barátként nem-és ez azóta is tart.
Mondtam neki,hogy hétvégén nem érek rá,mert barátnőzök. Elmentem pénteken Dorinához,és elég sokáig ott voltam. Utána gondoltam egyet,és felugrottam Márkóhoz,és ott voltam hétvégén.  Msnen beszélgettünk,el akart hívni találkozni. Mondtam,hogy nem érek rá,majd hét elején,vagy valamikor. Hát úgy láttam,hogy felfogta. Aztán lelépett.
Vasárnap hazajöttem,és közölte mamám,hogy szombaton hivogatta telefonon a srác,és folyton engem keresett. De ami még ennél is brutálisabb-legalábbis én nagyon rosszul éltem meg-, feljött hozzánk,és leült a járdára a házunkkal szemben o.O Mamám egyszer felkelt rá,mert hallotta,hogy valaki telefonál a házunk előtt,és akkor tűnt neki fel,hogy itt dekkol. Aztán várt egy órát,és kiszólt neki,hogy mégis mit akar. Hozzám jött,meg minden,mamám mondta,hogy nem vagyok itthon,de ő meg akart várni. Aztán éjfél körül elküldte mamám,mert már kicsit túlzás volt.
Én mikor ezt meghallottam,menten elájultam. Mamám totál azt hitte hogy részeg.... Ember ,engem ennyire még nem égetett le a család előtt.
Aztán ezt szóvá tettem neki msnen,hogy mégis mi a fenét képzelt.... Persze értelmes választ nem kaptam. Ő látni akart engem. De most komolyan, ha az ember elmegy valakihez,akkor azt lebeszélik előre szerintem,és nem pedig váratlanul beállítunk. Én ezt illetlenségnek,és bunkóságnak tartom. Totálisan kiakadtam. Aztán még ő van most is megsértődve,mert azóta nem beszélünk. Szóval ennyit megint a híres-neves barátságról.
Nekem olyan barát nem kell,aki leéget a családom előtt,aki besértődik mindenen,stb. De imádom,mikor én vagyok megbántva,de a másiknak áll feljebb....
Nekem az otthonom,a házam,és a családom,egy tabu dolog. Nem hordok mindenkit haza,nem engedek be mindenkit a házamba. Ő is csak azért látta a házamat,mert többször elkísért haza. De ilyenre nem számítottam. Megsérti a magánterületemet,plusz ott van a zaklatás,mert ez felé azzal is.
Komolyan nem tudom kiben bízhatok. Ő jött nekem azzal,hogy ő meghallgat,stb., aztán ahogy bejött a képbe egy "probléma" (gondolom Márkót nem szereti) , besértődött,és inkább lelép. De nem baj,ebből tudom leszűrni,hogy kik azok akik a legvégsőkig velem vannak,és nem csak bántani,és piszkálni tudnak.